Moldovának az Európai Unióba kell megérkeznie

Moldova útja egyértelműen az Európai Unió felé vezet, az EU Keleti partnerségi kezdeményezését ugyanakkor – bár sok eredményt ért el – újra kell gondolni, amennyiben a kelet-európai országokat tovább akarják közelíteni a blokkhoz – mondta a Magyar Nemzetnek Vlad Filat, Moldova korábbi kormányfője. A hivatali visszaélés ­miatt lényegében bírósági tárgyalás nélkül elítélt politikus a ­chisinaui fellebbviteli bíróság döntése következtében két hete elhagyhatta a börtönt. Lapunknak adott interjújában beszélt először szabadulásának részleteiről.

„Nincs sok értelme annak, hogy az EU a keleti partnerség országait egy kalap alá veszi” Fotó: Teknős Miklós

– Sok elemző úgy véli, hogy az igaz­ságügyi reform kivitelezése miatt novemberben megbukott EU-párti kormány helyére került – Ion Chicu miniszterelnök vezette – oroszbarát kabinettel Moszkva csendben visszanyerte a hatalmat Moldova felett. Ön hogyan látja az elmúlt hónapokban Chisinaut maga alá temető belpolitikai válságot?

– A kormány összeomlása meglátásom szerint egy természetes folyamatként fogható fel. A jobboldal és a szocialisták alkotta koalíciót önmagában természetellenesnek tartottam, az pedig a kezdetektől nyilvánvaló volt, hogy nincs hosszú kifutása. A kiindulópont ugyanis az volt, hogy júniusban egy váratlan húzással elűzték az ország korábban teljhatalmat élvező oligarcháját, Vlad Plahotniucot, illetve a befolyása alatt álló kormányzatot. A szocialista és a jobboldali erők azonban együttesen aligha tudták volna előrevinni az országot, a Maia Sandu vezette EU-párti kormányzat pedig siettette is a saját, novemberben be is következő összeomlását azzal, hogy koalíciós partnerével nem egyeztette az igazságügyi reformot. Mondhatjuk, hogy ezzel a jobboldal okot szolgáltatott a szocialistáknak arra, hogy a kormány ellen szavazzanak a bizalmi szavazáson. Ami pedig az orosz befolyást illeti: sem Igor Dodon elnök, sem pedig a vele régóta szoros kapcsolatban álló Ion ­Chicu nem titkolta, hogy oroszbarát nézeteket vallanak. Egyértelmű továbbá, hogy Moszkva jelenleg nagyobb befolyással vesz részt a moldovai folyamatok alakításában, mint bármely más külső politikai hatalom. De fontos azt is kiemelni, hogy az elnök és a szocialista párt elkötelezték magukat amellett, hogy az Európai Unióval kötött korábbi megállapodásokat maradéktalanul végrehajtják, és törekednek arra, hogy nagyon jó kapcsolatot ápoljanak az uniós blokkal. Ami pedig ennél is fontosabb: Moldova lakosságának a többsége Európa-barát nézeteket vall, ez pedig felülírja a politikusok vagy pártok esetleges egyéb céljait.

– Hogyan írná le Igor Dodon elnök és Ion Chicu viszonyát? Az új moldovai miniszterelnök kabinetjének többsége korábban az államfő tanácsadójaként tevékenykedett. Nem furcsa ez?

– Dodon és Chicu nem is titkolja a jó viszonyt, tulajdonképpen az elnök javasolta a jelenlegi kormány felállását. A kormányfő a korábbi kormányzatokban is együtt dolgozott az elnökkel.

– Jövőre elnökválasztás lesz Moldovában. Milyen forgatókönyvekre lehet számítani?

– Az elnökválasztás nagyon fontos Moldova jövőjére nézve, és előreláthatóan nagyon erős küzdelem várható az államfői szék megszerzéséért. Jelenleg két opciót képzelhetünk el: Dodon elnök marad a hivatalában, de az is elképzelhető, hogy egy Európa-barát politikusnak sikerül felülkerekednie – utóbbi esetben viszont egyelőre nem tudnék megnevezni egy konkrét jelöltet.

„Nincs sok értelme annak, hogy az EU a keleti partnerség országait egy kalap alá veszi”
Fotó: Teknős Miklós

– Az állandó geopolitikai vitából kiindulva ön szerint milyen kilátásai vannak Moldovának? Kelet vagy Nyugat? Oroszország vagy az Európai Unió?

– Ez az országunkban befolyással rendelkező vagy arra törekvő külső hatalmaktól teljesen független: Moldova történelmi, kulturális és nyelvi értelemben is európai ország. Maradt azonban még feladat, mégpedig annak elérése, hogy az ország ne csupán földrajzilag tartozzon Európához, hanem a moldovai állampolgárok ugyanazokat a szabadságjogokat és lehetőségeket élvezzék, mint az uniós tagállamok polgárai. Maga a folyamat természetesen nem egyszerű, de biztos, hogy a hely, ahová Moldovának meg kell érkeznie, az az Európai Unió.

– Az Európai Bizottság szomszédság- és bővítéspolitikáért felelős biztosi pozícióját december elseje óta Várhelyi Olivér tölti be, így a következő öt évben magyar diplomata fog felelni az Európai Unió Keleti partnerség nevű projektjéért is. A programban Moldova fontos partnere az EU-nak. Milyen eredményekkel járt ez a kapcsolat eddig Chisinau számára?

– Az EU égisze alatt működő Keleti partnerség egy nagyon fontos és jó kezdeményezés, amelynek köszönhetően Moldova szabadkereskedelmi megállapodást írhatott alá a blokkal, és a partnerországok közül Moldovával egyeztek meg elsőként a vízummentességről. Azt nem állítanám, hogy a Keleti partnerség ennyiben ki is merült volna, ugyanakkor meglátásom szerint érdemes lenne újragondolni a programot és új célok meghatározásával egy magasabb dimenzióba helyezni azt. A térség jelenlegi helyzetét figyelembe véve ugyanis a továbbiakban nem sok értelmét látom annak, hogy a projekt mind a hat partnerországot egy asztalra téve egy csomagban, homogén csoportként foglalkozik velünk. Közben a valóságban Örményország, Azerbajdzsán, Grúzia, Ukrajna, Fehéroroszország és a hazám egymástól teljesen különbözők, éppen ezért egyedi, specifikus megközelítésekre lenne szükség az adott államok realitásaihoz alkalmazkodva.

– 2016-ban hivatali visszaélés ­miatt kilenc év börtönre ítélték, de a fővárosi fellebbviteli bíróság úgy döntött, csökkenti a kiszabott büntetését, így szabadon távozhatott. Korántsem ön volt az első Európa-barát politikus, akit korrupciós vádakkal távolítottak el a közéletből. Hogyan élte meg ezt személyesen?

– Köszönöm a kérdést, végre szemtől szemben van lehetőségem erre válaszolni a nyilvánosságnak. Az én ügyem csupán egy precedensértékű kezdet volt, utánam több embert is letartóztattak, függetlenül attól, hogy épp politikus, üzletember vagy aktivista. Az ország lényegében egy autoriter rendszerként érkezett meg a 2019-es évbe, egy foglyul ejtett államként létezett. Ezt nemcsak én mondom, de az országunk nyugati nemzetközi partnerei is így látták. Az ügyemben lénye­gében bírósági tárgyalás nem is volt, tekintve, hogy az összes meghallgatást zárttá és titkosítottá nyilvánították, ami a nyugati országokban is aggodalmat keltett. Nem hallgattak meg tanúkat, akik alátámaszthatták volna az igazamat, és bizonyítási eljárásokra sem került sor. Ennek következtében 50 hónapot töltöttem Moldova legszigorúbb börtö­nében. Napi 23 órát kellett egy egyszemélyes cellában töltenem, és napi egy órát kaptam sétára. Ez nem igazán felel meg az emberi jogi egyezményeknek. A bíróság nemrég meghozott döntése ennek fényében született, méghozzá annak köszönhetően, hogy a Plahotniuc-féle rendszer összeomlott, a bíróságok pedig visszatértek rendeltetésszerű működésükhöz. Ennek megfelelően 709 nappal csökkentették a büntetésem idejét. Azért mondom az időt napokban, mert a börtönben az ember minden órát vagy percet pontosan számontart. A törvények által előírt lehetőségek szerint szabadultam.