Zajlik a harc Venezuela forrásaiért

Sokkal többet kellene tennie az Európai Uniónak Venezueláért – nyilatkozta lapunknak Leopoldo López Gil, az Európai Néppárt európai parlamenti képviselője. A konzervatív politikus 2013-ban, nem sokkal Nicolás Maduro hatalomra kerülése előtt menekült Caracasból Spanyolországba. Kérdésünkre elmondta: Kína, Kuba, Oroszország és az Egyesült Államok is elsősorban energiaéhségük miatt próbálja befolyásolni a latin-amerikai országban zajló eseményeket. López Gilt kérdeztük a venezuelai ellenzéket vezető, az Európai Parlament által Szaharov-díjjal jutalmazott fiáról, Leopoldo Lópezről is. A Maduro-kormány ellen szervezkedő család a nagy latin-amerikai szabadságharcos, Simón Bolívar leszármazottjai, s reményeik szerint megkapják az új Európai Bizottság támogatását.

„Az új Európai Bizottságot illetően optimista vagyok” Fotó: Kurucz Árpád

– Hat évvel ezelőtt hagyta el Venezuelát, ugyanabban az évben hunyt el Hugo Chávez, az ország korábbi vezetője. Volt összefüggés a két eset között?

– Nem volt, de természetesen politikai okokból kellett távoznom otthonról. Egy vezető országos napilap, az El Nacional szerkesztőségi bizottságának tagja vagyok. 2013-ban mi is lehoztunk egy cikket, a megjelenést összeegyeztettük a The New York Timesszal és a Wall Street Journallal – már e két újság nevéből sejtheti, hogy a caracasi vezetés nem volt boldog a hírtől. A sztori egy New York-i bírósági eljárás hátterét tárta fel, egy nagyszabású, Venezuela és az Egyesült Államok között kábítószert csempésző, pénzmosó csoport ügyét tárgyalták. A cikk továbbá feltárta, hogy érintett volt benne egy venezuelai politikus, Diosdado Cabello is, akkoriban ő a nemzetgyűlés elnöke volt. A konfliktust nem sikerült demokratikus keretek között tárgyalni, így végül az El Nacional, valamint két másik szerkesztőség stábja külföldi száműzetésbe kényszerült.

– Pontosan miért kellett elmenniük?

– A kormány először monopolizálta az újságpapír árusítását, és mivel nekünk nem adtak el, nem tudtuk mire kinyomtatni az újságot. A kiadó egyre nehezebb gazdasági helyzetbe került, közben megszűnt a szabad internethasználat is, ezzel együtt az online közösségi média is elérhetetlenné vált. Nemcsak a szólás- és a sajtószabadság épült le, de kollektivizálták a kiadókat is. A tulajdonosok kénytelen voltak átadni a szerkesztőségeket az államnak, nekünk pedig nem volt maradásunk.

– Az El Nacional emigrációból továbbra is megjelenik. Ha jól értem, Venezuelában nem olvasható?

– Nem, ott nem elérhető. Egy kis szerkesztőség maradt, mindössze pár fővel dolgozunk.

– Ön Leopoldo López, a mára legendássá vált venezuelai ellenzéki vezető édesapja. Fia évekig volt börtönben, majd Caracasban a spanyol nagykövetség épületébe menekült. Mi van most vele?

– Továbbra is a spanyol nagykövetségen vendégeskedik. Mivel hivatalosan Spanyolországban van, a korona védelmét élvezi.

– Van bármi esély arra, hogy ez a jövőben megváltozzon? Esetleg zajlanak tárgyalások arról, hogy elhagyhassa az országot?

– Leopoldo nem akarja elhagyni Venezuelát. Addig az országban akar maradni, amíg nem sikerül visszaállítani a demokráciát. Ezt azzal is kifejezte, hogy 2014-ben önmagát adta fel, miközben jól tudta, hogy börtönbe vetik majd tisztességes tárgyalás nélkül.

– Milyen feladatot lát el fia jelenleg a Nicolás Maduro elnökkel szemben felállított, Juan Guaidó vezette ellenzéki „kormányban”?

– Guaidó nemrég nevezte ki Leopoldót a Plan País, vagyis a nemzeti terv program koordinátorának. Hozzá tartozik a diplomácia, ő tartja a kapcsolatot a nemzetközi partnerekkel. Felügyeli az ország külföldi vagyontárgyait, illetve azon dolgozik, hogy visszaszerezze azokat, melyeket az ingatag rendszer következtében elvettek a venezuelai néptől. Készítik továbbá a program azon részét, amivel az országot állítanák lábra, miután helyreállt a demokrácia.

– Elég elfoglalt embernek hangzik.

– Az is. A nagy időeltolódás miatt késői órákban hívjuk telefonon, de ő mindig ébren van. Mikor kérdezzük, hogy mit csinálsz ilyenkor, az a válasza, hogy dolgozom.

– A nagykövetségről képes ellátni a munkáját?

– Telefonon és interneten kommunikál, konferenciahívásokon egyeztet az ellenzék többi tagjával. Szerencsére a modern technológia mindig is közel állt hozzá, ez az adottsága most is a hasznára van.

– Újabban arról olvasni híreket, hogy Guaidó alternatív kormányában nincs egység, egyre több belső konfliktus üti fel a fejét. Erről mi a véleménye? Hogyan látja az ellenzék jövőjét?

– Mindig is úgy gondoltam, hogy vita nélkül nincs demokrácia. Ez nem azt jelenti, hogy káosz van, egyszerűen csak egyes kérdésekben az ellenzék tagjai nem értenek egyet egymással. Szerintem természetes, hogy ezek a belső konfliktusok megjelennek, amíg folytatják a munkát. A vita a demokrácia egészséges légkörét teremti meg.

„Az új Európai Bizottságot illetően optimista vagyok”
Fotó: Kurucz Árpád

– Pontosan mik a Juan Guaidó által vezetett alternatív kormány követelései?

– Három követelésük van. Mindenekelőtt Venezuela demokratikus intézményeinek elismerése: ide tartozik a nemzetgyűlés, a legfelsőbb bíróság és a közhatalmat viselők legitimitásának helyreállítása. Második követelésük a politikai foglyok szabadon engedése és a közügyekhez való joguk biztosítása. A harmadik követelésük pedig szabad és átlátható választások megtartása nemzetközi szereplők, mint az Európai Parlament, az Egyesült Államok vagy az ENSZ bevonásával. Amennyiben ez a három követelés teljesülne, Venezuela visszatérne a szabadsághoz, demokráciához és igazságossághoz vezető útra.

– Az szemmel látható, hogy amióta Venezuelában eluralkodott a politikai káosz, a nagyhatalmak leplezetlenül próbálják befolyásolni az eseményeket. Az Egyesült Államok, Oroszország és Kína is megjelent országukban. Miért olyan fontos számukra Venezuela?

– Bizonyára számos olyan ok létezik, amiről én nem tudhatok, van ugyanakkor a nagyhatalmi érdeklődésnek egy egyértelmű magyarázata. Mindenekelőtt az energiaforrások: Venezuela rendelkezik a világ legnagyobb olaj- és gáztartalékaival. Országunk továbbá ásványkincsekben is igen gazdag, bőségesen előfordulnak mások mellett az információtechnológiában nélkülözhetetlen ritkaföldfémek. Meg kell említeni jó földrajzi elhelyezkedését is: Venezuelából egyaránt megközelíthető Dél-Amerika, a Karibi- és az Atlanti-térség. Az ipari termelésben és a mezőgazdaságban is jók az ország adottságai, és amit szintén ki kell emelni, az a humán erőforrás. Egykoron Venezuelában az oktatás színvonala igen magas volt.

– Hogyan értékeli a washingtoni kormány minapi bejelentését, miszerint megháromszoroznák a Juan Guaidó ellenzéki kormányának szánt anyagi támogatásokat? Nem gondolja, hogy ez a belügyekbe történő beavatkozás?

– Ha nem lenne jelen számos más érdek az országban, azt mondanám, hogy nem a legjobb ötlet elfogadni a támogatást. A helyzet azonban az, hogy Kuba, Kína és Oroszország is támogatja a Maduro-kormányt, az erőviszonyok kiegyenlítéséhez szükség van a külső forrásokra. Különösen, mert egy demokratikus társadalom kiépítése a cél.

– Ön az Európai Parlament képviselőjeként rálát az unió Venezuelát célzó tevékenységére. Elégedett az ott folyó munkával?

– Az EP sokkal többet tehetne a helyzet rendezése érdekében. Mindenekelőtt el kellene ismernünk, hogy Venezuela egy válsággal sújtott ország, aminek humanitárius segítségre van szüksége. Eddig négy alkalommal hozott Venezuelával kapcsolatban döntést az EP, ennél többet kell foglalkozni a helyzettel. Fontos lenne továbbá, hogy az EU szankciókat vessen ki azokra, akik nem tisztelik az emberi jogokat, valamint azokra, akik a helyzetet kihasználva meglopták Venezuelát, és most itt élnek Európában, paradicsomi körülmények között. Bár elégedetlen vagyok az eddigi munkánkkal, az új Európai Bizottságot illetően optimista vagyok. A külügyi szolgálat élén személycsere történik, Federica Mogherinit Josep Borrell spanyol politikus váltja. Úgy gondolom, hogy Borrell érzékenyebben viszonyul majd Venezuela ügyéhez, mivel személyesen is kötődik az országhoz. Európai parlamenti képviselőként arra számítok, hogy Mogherininél erélyesebben fog eljárni.

Egy befolyásos család

Venezuelából menekült, idén az Európai Néppártban szerzett képviselői mandátumot Leopoldo López Gil. Az El Nacional napilap egyik vezetőjeként kellett elhagynia Caracast 2013-ban, a politikus-újságíró azóta Európából támogatja a latin-amerikai országban demokratikus fordulatot követelő ellenzéki „kormányt”. Az ellenállás egyik vezetője López Gil 48 éves fia, Leopoldo López (képünkön). A politikus az 1990-es években kezdte karrierjét, a 2002-es, Hugo Chávez-ellenes puccskísérletben is fontos szerepet tulajdonítottak neki. López az elnök 2013-as halálát követően Nicolás Maduro és a kormány ellen szervezett tüntetéseket, melyek országos ellenállássá nőtték ki magukat. Erős nemzetközi kapcsolatainak, jó kommunikációs készségének eredményeként alakulhatott meg a nyugati világ támogatását élvező, Juan Guaidó vezette alternatív kormány. A Maduro-kormány a kezdetektől üldözte, végül 2014-ben feladta magát. A bíróság 13 év börtönbüntetést szabott ki rá, egyebek mellett azzal vádolták, hogy ő volt a felelős azért, mert a kormányellenes tüntetések végül több ember életét követelték. Több év börtönbüntetés után, 2017-ben házi őrizetbe kerülhetett, majd idén tavasszal menekült Spanyolország caracasi nagykövetségére. A López család közismert nagytőkés dinasztia volt Venezuelában, családfájukat egészen a Latin-Amerikát felszabadító Simón Bolívarig vezetik vissza.