Nagyobb szerepre tör az Afrikai Unió Líbiában

Csúcstalálkozót tartanak ma a Kongói Köztársaságban az Afrikai Unió tagállamainak vezetői, hogy nagyobb szerepet, illetve beleszólást harcoljanak ki maguknak a líbiai rendezésben. A konferencia csaknem két héttel azután ül össze Brazzaville-ben, hogy Berlinben a nagyhatalmak megkíséreltek véget vetni a külföldi beavatkozásnak az észak-afrikai államban.

Kenyai katonák bevetés közben. Bele akarnak szólni a saját kontinensük sorsába Fotó: Reuters

Az afrikai kontinens ötvenöt államát tömörítő Afrikai Unió (AU) már Moamer Kadhafi uralmának 2011-es megdöntése és a diktátor megölése óta arra törekszik, hogy nagyobb szerepet kapjon a hadurak és terroristaszervezetek marakodásának színterévé vált Líbia politikai rendezésében.

A Kongói Köztársaságban, Brazzaville-ben tartandó csúcsértekezleten ismét ez a törekvés lesz a téma két héttel azután, hogy Berlinben a nyugati hatalmak megpróbálták rábírni a Tripoliért hadakozó feleket a tartós tűzszünetre, illetve az ENSZ fegyverembargójának a betartására.

Kenyai katonák bevetés közben. Bele akarnak szólni a saját kontinensük sorsába
Fotó: Reuters

Az erőfeszítéseket némileg gátolja, hogy a tartós megoldásban érdekelt hatalmak vagy az egyik, vagy a másik szemben álló felet – az ENSZ által is elismert északnyugati Nemzeti Egységkormányt (GNA), illetve a Halifa Haftar lázadó tábornok vezette keleti adminisztrációt – támogatják. – Az egész afrikai kontinens aggódik a líbiai események következményei miatt – mondta Macky Sall szenegáli elnök még kedden egy dakari sajtótájékoztatón, amelyen a politikus az AU bevonását sürgette a politikai megoldás megtalálása érdekében.

A rendezésbe való nagyobb AU-beleszólást főként a Líbiával határos országok szorgalmazzák, de a Száhel-övezet más államai is érintettek a kérdésben. Mindez érthető is, mivel a líbiai zűrzavaros helyzet hatásainak átgyűrűzése a térség más országaiba csak növeli a regionális konfliktust a Csádban, Nigerben, Maliban, Burkina Fasóban és Mauritániában tevékenykedő fegyveres csoportokkal.

A terjedő erőszakot jól példázza, hogy Száhelben tavaly több mint négyezer embert öltek meg az al-Kaida és az Iszlám Állam terroristaszervezetekhez köthető fegyveresek. Szakértők szerint a probléma gyökerét abban kell keresni, hogy a 2011-es, NATO-támogatta háború óta Líbiából ellenőrizetlenül ömlik a fegyver a déli szomszédokhoz.

– Ez a jelenség meghatározza azt is, hogy a Száhel-övezet és Európa országai eltérő megoldásban gondolkodnak Líbiá­ban – nyilatkozta Claudia Gazzini, a Nemzetközi Válságcsoport vezető Líbia-szakértője az Al Dzsazíra pánarab hírtelevíziónak. Ráadásul az európai hatalmak is megosztottak, Róma például a GNA-t támogatja, míg Párizs Haftar mögött áll.

Afrikában Csád is ezzel az állásponttal ért egyet, amely a hadurat Líbia szükséges erős emberének tekinti, s támogatásra buzdítja a többi afrikai államot, mivel a Száhel-országok gyengének tartják a GNA-t. A terrorszervezetek és más fegyveres csoportok is gyakran halásznak a zavarosban Líbiában, menedéket találva az észak-afrikai arab állam leginstabilabb területein, amelyeket egymással szövetséges fegyveres bandák tartanak az uralmuk alatt.

Elemzők ugyanakkor rámutatnak, hogy a mai brazzaville-i találkozó nem az első összejövetel, amelyen az AU fontosabb szerepet követel magának a líbiai válság megoldásában. Az eddigi értekezletek eredménytelenül végződtek, és valószínűleg most sem érnek el áttörést a küldöttek.