„Nem akarunk pusztító háborút”

Miközben nemrégiben még az egész világ aggódva figyelte, hogy vajon háborúvá fajul-e az Egyesült Államok és Irán konfliktusa, a napokban Magyarországon járt Ádil bin Ahmed al-Dzsubejr, Szaúd-Arábia külügyi államminisztere. A Magyar Nemzetnek adott interjúban beszélt arról, mit kellene tenni a terjeszkedő Irán ellen, miért veszítették el a kommunikációs háborút Jemenben, hogyan változik elképesztő ütemben a szaúdi társadalom és mit tesznek ők a migrációs válság kezeléséért.

„Magyarország ugyanúgy gondolkodik az államok szuverenitásáról” Fotó: Teknős Miklós

– Nemrégiben felszólította a nemzetközi közösséget, hogy tartsák fenn a nyomást az iráni rezsimen, amely a terrorizmus legnagyobb szponzora a világon. Legutóbb viszont, mikor fokozták a nyomást és az ameri­kaiak megölték Kászem Szolejmani iráni tábornokot, egyszerre mindenki a háború miatt aggódott. Mennyire álltunk, állunk közel a fegyveres konfliktushoz?

– Mindenki el akarja kerülni a háborút, bármi áron. Senkinek nem érdeke egy pusztító háború. Mi minden felet arra buzdítottunk, hogy deeszkalálják a helyzetet. És mára azt látjuk, hogy ez meg is történt mindkét oldalon.

– Akkor mit jelent a nyomás?

– A nyomás jelenthet szankciókat, elszigetelést, hogy nem adják meg nekik a lehetőséget, hogy megkerüljék a SWIFT-rendszert (a SWIFT-rendszer a nemzetközi bankközi fizetéseket bonyolító hálózat – a szerző). Vagy hogy nem adnak nekik hiteleket, nem üzletelnek velük.

– Valóban a síita–szunnita ellentét áll a konfliktus hátterében?

– Az ideológia áll a háttérben. Az 1979-es iráni forradalom egy iszlám síita teokráciát teremtett, amely nem ismeri el más nemzetek függetlenségét. Ők abban hisznek, hogy minden síita Iránhoz tartozik, függetlenül attól, hol élnek. Olyan ez, mintha Olaszország azt állítaná, minden katolikus Olaszországhoz tartozik. Nem ismerik el a határokat, a nemzetközi jogot és azt az alapelvet, hogy nem avatkozhatnak más államok belügyeibe. Azért folytatják ezt a hódító politikát, hogy uralják a régiót. Ezért az irániak a terrorizmus legfőbb szponzorai a világon. Nem okoz problémát nekik diplomaták meggyilkolása, nagykövetségek megtámadása, terrorista sejtek telepítése, vagy hogy olyan rakétákat adjanak terrorcsoportoknak, amelyeket aztán civilek ellen vetnek be. És az sem jelent gondot, ha fegyvert kell más államokba csempészni, hogy destabilizálják a rendszert. Éppen emiatt a viselkedés miatt szabtak ki rájuk nemzetközi szankciókat. Iránnak döntenie kell, hogy forradalmi vagy nemzeti állam-e? Ha forradalmi, akkor nem lehet velük tárgyalni, mert irracionálisak. Ha viszont nemzeti, akkor úgy is kellene viselkedniük, tiszteletben tartva a nemzetközi jog alapelveit.

„Magyarország ugyanúgy gondolkodik az államok szuverenitásáról”
Fotó: Teknős Miklós

– Jemenben már hosszú évek óta dúl egy háború, amelyben Szaúd-Arábia és Irán is érintett. Miért nem sikerült ebben megszerezni a nemzetközi közösség támogatását?

– Mert elvesztettük a kommunikáció csatáját. Előtte nem háborúztunk, és ezt sem mi kezdtük. A harcok már nyolc hónappal azelőtt kirobbantak, hogy a koalíciónk beavatkozott az Iránnal és Hezbollahhal együttműködő szélsőséges csoportok ellen, és Jemen nemzetközileg elismert, törvényes kormányának kérésére cselekedtünk. A húszik gyermekkatonákat toboroznak, az emberek mégis minket hibáztatnak. A húszik több mint háromszáz rakétát lőttek már ki Szaúd-Arábiára, a liberális média mégis minket hibáztat. A húszik városokat és falvakat kerítenek be, megakadályozzák, hogy bejussanak a segélyek, a lakosok éheznek, de a koalíciót hibáztatják. A húszik ellopják és eladják a segélyeket, hogy fegyvereket vegyenek belőlük, és megint csak mi vagyunk a hibásak. A húszik nem engedik, hogy beoltsák az embereket kolera ellen azokkal a vakcinákkal, amiket mi vettünk az Egészségügyi Világszervezetnek, és ez is a mi hibánk. Ez kettős mérce és képmutatás! Azon dolgozunk az ENSZ jemeni megbízottjával, Martin Griffith-szel, hogy kitaláljuk, hogyan mozdulhatnánk előre. A rijádi egyezménnyel tavaly megállapodott a Déli Átmeneti Tanács (a nemzetközileg elismert kormánytól független, de a húszikkal is szemben álló harmadik erő – a szerző) és a jemeni kormány. Dolgozunk a húszikkal való bizalom kiépítésén. Az utóbbi időben már jelentősen visszafogták a rakétatámadásaikat, mi pedig a légi csapásokat. Több mint kétszáz húszi foglyot adtunk át néhány szaú­diért cserébe. Szóval jó irányba haladunk, és remélhetőleg hamarosan egy átfogó politikai egyezségre jutunk, ami véget vet a háborúnak.

– Szaúd-Arábia egyszer már tapasztalt egy óriási változást történelmében, mikor felfedezte az olajat, és hirtelen gazdag állammá vált. Most a Vízió 2030 programmal egy újabb nagyon gyors változást céloztak meg. Készen áll rá a szaúdi társadalom?

– A társadalom teljes mértékben készen áll. A Vízió 2030 program célja, hogy csökkentse az olajfüggőségünket, olyan új területeket nyisson meg a befektetések előtt, mint amilyen a szórakoztatás, pihenés, turizmus, bányászat. Hogy új lehetőségeket biztosítsunk a népnek, amelynek 70 százaléka harminc év alatti. Hogy felkaroljuk a fiatalokat és a nőket. Számos nőkre vonatkozó szabályt eltöröltünk: a felsőoktatásban tanulók 55 százaléka nő, az éttermek már nem szegregáltak, a közszférában minden állás nyitva áll előttük, ugyanazért a munkáért ugyanaz a fizetés jár nekik, bármiféle engedély nélkül szerezhetnek útlevelet és utazhatnak. Óriási változások történnek. Közben koncerteket szervezünk, és a turistáknak is kinyitottuk az ország kapuit. Ezek az intézkedések rendkívül népszerűek, mert a szaúdiak tanultak, és normális életet akarnak élni az országukban.

– Mi a közös pont a keresztény Magyarország és az iszlám Szaúd-Arábia között?

– Országaink 25 évvel ezelőtt vették fel egymással a diplomáciai kapcsolatokat. Én, ha jól emlékszem, először 2017-ben, Kuvaitban találkoztam a magyar külügyminiszterrel, aki meghívott Magyarországra. Szaúd-Arábia és Magyarország ugyanúgy gondolkodik az államok szuverenitásáról, tiszteletben tartva az elvet, hogy mások belügyeibe nem lehet beavatkozni. Nekünk Szaúd-Arábia, önöknek Magyarország az első. Mindketten hiszünk a szélsőségesek és a terrorizmus elleni harcban. Irán és az egész közel-keleti térség megítélésében is nagyon hasonló az álláspontunk. Nagyon sok a közös pont, de szeretnénk tovább erősíteni az együttműködést, amit csak gyakoribb személyes látogatásokkal lehet megtenni.

– Hogy veszi ki részét Szaúd-Arábia a migrációs krízis kezeléséből?

– Az egész világon Szaúd-Arábia az egyik legbőkezűbb adakozó, ami a menekültek megsegítését is magában foglalja. Csak szír menekülteknek több mint kétmillió vízumot adtunk ki. Joguk van a munkához, az oktatáshoz, az egészségügyhöz és így tovább. Nálunk senki sem él sátorban közülük. Többségük mára továbbállt, de néhány százezren még mindig vannak Szaúd-Arábiában. Ezen kívül segítünk Libanonnak és Jordániának is a menekültek ellátásában. Lakosságszám arányában úgy hiszem, mi adjuk a legtöbb segélyt, és ez így is fog maradni.

Névjegy

Ádil bin Ahmed al-Dzsubejr Szaúd-Arábia külügyi államminisztere, a tárcavezetőket tömörítő Miniszterek Tanácsának tagja. A Miniszterek Tanácsa a király által vezetett testület, huszonhárom önálló – köztük a külügyminiszteri –, valamint hét államminiszteri portfólióval, amiből kettő különleges feladatokat visel. Al-Dzsubejr 2018 végéig Szaúd-Arábia külügyminisztereként szolgált, az ország történetében másodikként, aki nem a királyi házból származott. Mielőtt a trónra lépő Szalmán király kinevezte volna a tárca élére, 2007-től 2015-ig washingtoni nagykövetként dolgozott. Egyetemi tanulmányait ugyancsak az Egyesült Államokban végezte. Folyékonyan beszél angolul és németül.