Csak csatát vesztett Salvini, nem háborút

Át kell gondolnia tervét Matteo Salvininek, az olasz jobboldali pártszövetség vezetőjének, ha valóban át akarja venni Rómában a hatalmat; pár hete ugyanis Emilia-Romagna tartományban a baloldal megtörte az egykori belügyminiszter eddigi lendületét. Sőt, a Liga vezetőjének azzal is számolnia kell, hogy baloldali ellenfelei kihúzzák a szőnyeget a lába alól.

Meghurcolná az ügyészség a bevándorlás ellenes Liga vezetőjét Fotó: REUTERS/Flavio Lo Scalzo

– Ha megkaparsz egy szardíniát, benne Demokrata Pártot találsz! – élcelődött Salvini, és ebben az utalásában valószínűleg nem tévedett. A baloldal a szardíniákkal megtalálta mozgósító erejét, és ezzel számolnia kell az ellentábornak a soron következő régiós választásokon is. Ki kell agyalni a méltó választ, amely nem téríti el ilyen hamis jelzőkkel a jobboldali szavazókat a voksolástól.

Azon a január végi hétvégén volt még egy másik választás Calabriában, itt viszont győzött a jobboldal jelöltje. Egyes jobboldali kommentárok a két választást összehasonlítva kihozták 1:1-re a végeredményt. A déli tartományban elért siker azt jelzi, hogy az északról származó Liga befolyása mára vitathatatlanul érvényesül ezen a területen is, igaz, a sikert Berlusconi jelöltje söpörte be. De azért hiba volna egyenlőségjelet tenni a két tartomány közé: az egyik a legiparosodottabb, míg a másik az egyik legszegényebb, amely a legjelentősebb olasz bűnszervezetnek, a ’Ndranghetának a szülőhelye és fő bázisa. Olyan, mintha a két tartomány nem egy nemzet futball-ligájában focizna.

A Liga elnöke hosszú távon győztesként kerülhet ki a kaotikus helyzetből
Fotó: REUTERS/Flavio Lo Scalzo

A demokratákat persze fűti az Emilia-Romagnában elért siker, az ő szemszögükből megálljt parancsoltak Salvini előretörésének. Ám a január végi helyi választások után a demokraták és az Öt Csillag Mozgalom (M5S) tagjaiból álló kormánykoalíció nemhogy erősödött volna, hanem tovább gyengült. Megérezve a várhatóan lesújtó eredményeket, amelyekre az Öt Csillag Mozgalom a két tartományban számíthatott, addigi vezetőjük, a 33 éves Luigi Di Maio lemondott. A 2009-es alapítása óta a rendszerellenes politikájával a 2018-as választásokig látványosan emelkedő M5S két éve hatalomra jutva egyszerűen elvesztette létalapját. Erre fel jött Di Maio távozása: sem kézzelfogható politikai elképzelésük, sem vezetőjük nincsen. Már tavaly ősszel sokan figyelmeztettek arra, hogy a Demokrata Párt szép lassan fel fogja őket falni. Ennek a folyamatnak érkeztünk el az egyik fontos állomására.

De a római parlamentben az Öt Csillag a relatív többséget birtokolja, így a Demokrata Pártnak szüksége van az együttműködésre, különben jöhetnének az előrehozott választások. A miniszterelnök, Giuseppe Conte az emilia-romagnai választásokat értékelve – amellett, hogy egy-két döfést elhelyezett Salvinin – azt üdvözölte, hogy Olaszország visszatért a hagyományos bal- és jobboldal politikához. Ha a római parlamentben többséget adó pártok más módszerrel nem tudják megőrizni a hatalmat, akkor még a választási törvény átalakítására is képesek. Ez arra irányulna, hogy Salvini a következő parlamenti választásokon ne arasson lavinaszerű győzelmet. Visszatérnének a tisztán százalékarányos rendszerhez, amely korábban az ország kormányozhatatlanságához vezetett. Semmi sem drága nekik, ha megakadályozhatják a jobboldal hatalomra jutását.

De ez még nem dőlt el. Az idén májusban és júniusban hat tartományi választás lesz Olaszországban. Ezeken kiderülhet, hogy a legutóbbi választáson Matteo Salvini csupán egyetlen csatát vesztett, vagy kicsúszott a kezéből az egész háború irányítása.

Szerveződő kishalak

Nicola Zingaretti, a Demokrata Párt főtitkára minden szempontból elégedett lehet pártja közelmúltbeli teljesítményével. Jól érezte, a tömörülést balra kell kormányozni, azt követően, hogy Matteo Renzi korábbi baloldali miniszterelnök neokonzervatív irányba tolta el a pártot. Bár egységes, kiforrott ideológiát egyelőre nehéz lenne találni az olasz baloldali fiatalokat tömörítő, magát az egységes jobboldal által képviselt értékekkel szemben meghatározó „szardíniáknál”, mégis ők lehetnek azok, akik – ha egyáltalán elindulnak politikai képviseletért – balról veszélyeztethetnék a Demokrata Pártot. Matteo Renzi – miután a Demokrata Párton belül nem találta meg a hatalomhoz vezető utat – a közelmúltban kivált a baloldal erőcentrumának számító tömörülésből, és létrehozta az Italia Viva, az Éljen, Olaszország! nevű tömörülést, amely Emmanuel Macron francia elnök mintájára próbál összehozni egy „balról is lecsípek egy kicsit, jobbról is lecsípek egy kicsit” alapon működő centrista politikai pártot. Még korai megítélni ezt a próbálkozást, ám a jelek szerint nagy áttörésre aligha számíthatnak. (P. T.)