Tudósok világszerte dolgoznak azon, hogyan lehet irányítani a molekulák viselkedését, különösen akkor, ha fény éri őket. A Debreceni Egyetem és a Heidelbergi Egyetem (L. S. Cederbaum professzor) együttműködésével zajló kutatás fontos eredményeket hozott a fény-anyag kölcsönhatás szabályozásában.
– Gyakran úgy képzeljük, hogy egy molekulában az elektronok és a jóval nehezebb atommagok mozgása külön-külön zajlik, ez azonban nagyon sok esetben nincs így. Többatomos molekulákban nagyon gyakran fellép az úgynevezett nemadiabatikus jelenség, amikor ez a szétválasztás megszűnik. Ez a hatás akkor válik jelentőssé, ha az elektronok két (vagy több) állapota megközelíti egymást energiában, vagy még inkább: azonos energiával rendelkeznek – magyarázza Vibók Ágnes, a Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar Elméleti Fizikai Tanszék egyetemi tanára.
Biológiai vonatkozások
Ezeket az azonos energiájú állapotokat elfajult állapotoknak vagy a molekulákban úgynevezett kónikus kereszteződéseknek nevezzük. Ekkor az atommagok és az elektronok közötti csatolás szingularissá válik, azaz extrém erős energiacserélődés zajlik.
– A kónikus kereszteződések szinte mindenütt jelen vannak a többatomos molekulákban. Nagyon sok biológiai, fizikai, kémiai folyamat – mint például a fotoszintézis, a látás vagy a molekuláris kapcsolók működése – ezen keresztül játszódik le – részletezte a professzor.
A kutatás legfontosabb biológiai vonatkozása, hogy a nemadiabatikus dinamika magyarázza a legfontosabb biológiai építőköveink (mint a DNS bázisok vagy az aminosavak) fotostabil viselkedését is.
– Amikor az ultraibolya fény (UV) eléri a DNS-t, az potenciálisan káros kémiai reakciókat indíthatna el. A molekulák azonban az ultragyors dinamikán keresztül, amely ezeken a kónikus kereszteződéseken zajlik, femtoszekundumok alatt képesek visszakerülni az elektronikus alapállapotba. Ez a mechanizmus egy fotokémiai tölcsérként működik a gerjesztett rendszer számára. A molekulák sugárzásmentesen, akár 3-4 nagyságrenddel gyorsabban le tudnak gerjesztődni, mint a hagyományos bomlási folyamatok során.
Ez az ultragyors „kikapcsolási” folyamat védi meg az élet alapjait a káros fotokémiai reakcióktól, biztosítva a biológiai építőkövek különösen nagy fokú fotostabilitását
– összegezte a kutatás lényegét Vibók Ágnes.


















