Európának többet kell tennie

– Münchenben sokan elképedve néztek, amikor Mike Pompeo amerikai külügyminiszter arról beszélt, hogy a Nyugat nyerésre áll – idézi fel a világ a napokban tartott legrangosabb biztonságpolitikai konferenciáját Mártonffy Balázs, aki maga is jelen volt a bajor fővárosban. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanársegédje a John McCain néhai amerikai szenátorról elnevezett rangos díjat vehette át a NATO-ról írt és Washingtonban megvédett doktori értekezéséért. Mártonffy Balázs azt is elmondta, a nemzeti ügy elkötelezettjeként tért haza az Egyesült Államokból a Ludovikára, ahol ükapja, Siegler Konrád egykor parancsnokként szolgált.

Elkötelezett Magyarország ügyének előmozdításában Fotó: Kurucz Árpád

– Hogyan esett a választás az ön értekezésére?

– Tavaly októberben tette közzé felhívását a müncheni biztonságpolitikai konferencia. 2018-ban vagy 2019-ben megvédett, angol vagy német nyelvű doktori értekezésekkel lehetett pályázni a John McCain-díjra. A szakmai zsűriben olyanok ültek, mint Andrew Moravcsik, a Princetoni Egyetem világhírű tanára vagy Eugénia da Conceição-Heldt, a Müncheni Műszaki Egyetem dékánja. Február elején értesítettek, hogy én lettem az első díjazott, és szívesen látnak Münchenben a konferencián.

– Miért John McCain nevét viseli a díj?

– A transzatlanti kapcsolatokkal foglalkozó disszertációkat vártak, és a 2018-ban elhunyt egykori amerikai szenátor elkötelezett támogatója volt ezeknek a kapcsolatoknak. Munkásságát mindkét nagy amerikai pártban elismerték, az Egyesült Államok külpolitikájának egyik meghatározó alakja volt. Az ő szellemiségét szeretné életben tartani a díj.

– Értekezését a washingtoni American University diplomáciai karán védte meg Analízis paralízis: veszélyérzékelés és kohézióhiány a NATO-ban címmel. Hogyan foglalná össze a lényegét nem szakmabelieknek?

– Disszertációmban – amely 275 gépelt oldalt tesz ki és 71 saját ábra egészíti ki – több mint háromszáz észak-atlanti tanácsi döntést vizsgáltam meg, statisztikai modelleket is készítettem. Egy fenyegetettségre adott reakciót vizsgáltam. A nemzetközi kapcsolatok elmélete eddig monolitikusan fogta fel a fenyegetettséget, illetve annak érzékelését, csak a mértékét tartva szem előtt. Ezzel szemben én két típusra osztottam a fenyegetettséget, az általánosra és a specifikusra. Eddig a specifikus fenyegetettséggel foglalkoztunk, azzal, amikor a szövetség konkrétan ilyet érzékel. Amikor ez növekedett, a szövetség összezárt. Amivel én újat mondtam, az az volt, hogy amikor viszont általános szintű a fenyegetettség, akkor fellép az analízis paralízis, vagyis az egyes tagok olyan reakciókat adnak, ami bénultságot idéz elő, és megbontja a belső kohéziót.

– Példát tud említeni erre?

– 2010 és 2014 között Oroszország csak általános fenyegetettséget jelentett a NATO szempontjából: fegyverkezett, növelte a védelmi költségvetését, különböző haditechnikai fejlesztéseket hajtott végre. Mivel azonban a fenyegetettség általános szinten maradt, a NATO kohéziós erejét nem erősítette, nagyon kevés kezdeményezés járt sikerrel, a szövetségesek széthúztak. Ám 2014-ben Oroszország annektálta a Krím félszigetet, megszűnt az analízis paralízis, és rögtön azt láttuk, a szövetség a kohéziót mutató döntéseket hozott. Felállítottak például egy különleges készenléti erőt, amelyet angolul Very High Readiness Joint Task Force-nak neveznek, és megerősítették a NATO gyorsreagálású erejét is.

Elkötelezett Magyarország ügyének előmozdításában
Fotó: Kurucz Árpád

– Hogyan látja a NATO helyzetét? A müncheni konferencián pesszimista hangokat is hallani lehetett, a fórum hívószava is a Nyugat-nélküliséget kifejező Westlessness volt.

– Valóban vannak szemléletbeli különbségek. Münchenben sokan elképedve néztek, amikor Mike Pompeo amerikai külügyminiszter arról beszélt, hogy a Nyugat nyerésre áll. Annegret Kramp-Karrenbauer német védelmi miniszter vagy Josep Borrell, az EU nemrég kinevezett kül- és biztonságpolitikai főképviselője nem osztotta ezt a nézetet, úgy vélve: növelnünk kell európai részről a cselekvési képességünket, nem csak beszélnünk erről. A kérdés az, hogy a transzatlanti kapcsolatok kiüresedésének vagyunk-e a tanúi. Amerikai részről erős a meggyőződés – és ez nemcsak Donald Trump elnök véleménye –, hogy Európának többet kell letennie az asztalra.

– Transzatlanti körökben, így a német döntéshozók között sokan úgy vélik, Trump árt a globális biztonságnak. Osztja ezt a nézetet?

– Én Trump kiszámíthatatlanságában látom a fő nehézséget az Egyesült Államok és Európa viszonyában. A Twitter-diplomácia nem mindig teszi a legjobb szolgálatot. Céljai viszont, így az, hogy Európa költsön többet a védelmére, pozitív folyamatokat is elindíthatnak.

– Milyen tárgyakat oktat a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen?

– NATO-tanulmányokat, biztonság- és védelempolitikát.

– Több év washingtoni tartózkodás után tért haza. Sokan kint maradnak egy értékes diplomával a zsebükben.

– Ösztöndíjasként én az alapdiplomámat és a mesterfokozatomat is az Egyesült Államokban szereztem, és egy védelempolitikai NATO-gyakornokság után is hazatértem a Honvédelmi Minisztériumba. Elkötelezett vagyok Magyarország és a nemzet ügyének előmozdításában, ehhez szeretnék hozzájárulni. Az egyetemi munkámmal pedig ükapám, Siegler Konrád nyomdokaiba léptem, aki a Ludovika parancsnoka volt még az I. világháború előtt.

Névjegy

Mártonffy Balázs 1987-ben született Budapesten. A St. Louis-i Washington Egyetemen, a Denveri Egyetemen, illetve a washingtoni American Universityn tanult. Oktatott a George Washington Egyetemen, dolgozott a magyar közigazgatásban, a Honvédelmi Minisztériumban is. Nős, hobbija a síelés.