Nem is kell olyan messzire visszautazni az időben, hogy felidézzük a legutóbbi világjárványt: 2009 és 2010 között az A típusú influenza egyik altípusa, a H1N1 okozott nagy riadalmat. A kór szinte az egész világon elterjedt, az amerikai Járványügyi és Betegségmegelőzési Központ becslései szerint mintegy 61 millió embert fertőzött meg, a halálos áldozatok száma pedig 150 ezertől több mint félmillióig terjedhetett. A H1N1 és típusai azóta is „köztünk élnek”, csak az évek során szervezetünk alkalmazkodott a kórhoz, illetve az influenza elleni védőoltás is hatásos ellene.
A 2009-es világjárvány azért is váltott ki riadalmat bő tíz évvel ezelőtt, mert előtte évtizedekig nem fordult elő hasonló, utoljára az 1968-ban kirobbant úgynevezett hongkongi influenzából lett pandémia. A betegség rendkívül könnyen és gyorsan terjedt, s bár halálozási aránya nem volt túl magas, így is egy-négy millió halálesetet kötnek hozzá. A járvány ráadásul több éven át, egészen 1970-ig elhúzódott, bár a kórokozója a mai napig rendre felbukkan. A hongkongi influenza viszonylag enyhe lefolyásában az is közrejátszhatott, hogy 1957-ben egy másik hasonló kór, az úgynevezett ázsiai influenza is végigsöpört a világon, amely miatt már bizonyos védettség alakulhatott ki.
Akárcsak a mostani koronavírus, az ázsiai influenzajárványért felelős H2N2 vírus is Kínából indult, de néhány hónap múlva már a tengerentúlon is tombolt. Becslések szerint egy-két millió emberéletet követelhetett, ezzel a XX. század legenyhébb influenzajárványának számít.
Az első világháború végén, 1918-ra datálható a spanyolnátha megjelenése, amely nem csupán a múlt század, de az egész történelem egyik legpusztítóbb világjárványa volt. Nevével ellentétben az influenzavírus vélhetően nem Spanyolországban „született”, egyes kutatások ma már azt valószínűsítik, hogy ezt is Kínából hurcolták be.

Fotó: Wikimedia
Úgy becsülik, a spanyolnátha végül a bolygó lakosságának harmadát megfertőzte, legalább ötvenmillió életet követelt, de borúlátóbb számítások ennek a duplájáról szólnak. A kór azért volt különösen veszélyes, mert nem kímélt senkit, szokatlan módon a fiatal, egészséges embereket is legyűrte. Mások mellett a több betegségtől szenvedő Ady Endrét, továbbá Kaffka Margitot, Szabó Ervint, majd a „második hullámban” a Madeira szigetére száműzött IV. Károly utolsó magyar királyt is a kór ragadta el.