Ártalmatlan problémáink Brüsszelből nézve

Nem fogják kitalálni, mik azok.

A politikus a negyedik helyről nem szerez mandátumot Fotó: Didier BAUWERAERTS Forrás: Európai Parlament

Jávor Benedekről, Karácsony Gergely nemrégiben kinevezett brüsszeli irodavezetőjéről már sokat írtunk mi is.

Ő a főváros irodavezetőjeként dolgozik most is Brüsszelben, s arra, ahogyan erről most a Mércének írt cikkében beszámol, a magyar embereknek szokott lenni egy sommás megállapítása. Az ilyen ember az, akinek a szavairól nem tudni, hogy most dicsekszik vagy panaszkodik.

„Befelé megyünk még a koronavírus járványba, egyelőre itt, Belgiumban, ahol át kell vészeljük” – írja a Mércének leadott cikkében Jávor Benedek, s valójában nem is tudjuk, mennyire kellene most sajnálnunk azért, hogy ő most éppen Brüsszelben kénytelen átvészelni a főváros jól fizetett irodavezetőjeként ezt a nehéz időszakot.

De nem is ez a legnagyobb baj ezzel az írásával. Hanem az a feltűnő elfogultság, amelyet a dolgaink relativizálása iránt tanúsít. Neki ugyanis onnan nézve most minden relatív. Kapaszkodjanak meg, de még ez a koronavírus-járvány is.

„Ne felejtsük, ez egy relatíve ártalmatlan járvány. Eddig nagyjából 350 000 megbetegedéssel és 15 000 halálos áldozattal járt a világban (...) de a másfél milliárdos Kínában például lényegében már véget is ért” – nyugtat meg minket a Párbeszéd levitézlett politikusa. Igen. Arról a borzalmas megpróbáltatásról könnyed szavakat szólva, amelyet mi Magyarországon most minden erőnk megfeszítésével próbálunk kezelni. Veszélyhelyzetet átélve, kijárási korlátozásokhoz alkalmazkodva, s szinte már hadigazdálkodást folytatva. Előbb az egészségünkért, aztán pedig a megélhetésünkért küzdve.

S ha már megélhetés, Jávor Benedek erről is tud könnyedén, minden felesleges idegeskedés nélkül megnyilvánulni. És persze a mi gondjainkat megint csak relativizálva.

„Ez egy relatíve ártalmatlan, +olcsó+ járvány” – írja Jávor Benedek, aki képes annyira rettenetesen zöld lenni, hogy a mostani gazdasági erőfeszítéseinket, a Frans Timmermans által szükségesnek tartott, a következő hét évre előirányzott 1000 milliárd eurós összeghez viszonyítja, hozzátéve: az ENSZ becslései szerint a koronavírus-járvány egyetlen év alatt okoz ekkora kárt a világgazdaságban.

Aha. Szóval akkor a koronavírus-járvány mégsem annyira olcsó? Csak Jávor szerint inkább most nem is ez a mi kis relatív problémánk a lényeg? Hanem Timmermans klímavédelmi kérésének teljesítése?

Írja ezt akkor Jávor Benedek, amikor mi napról napra élünk itthon, Magyarországon, s számoljuk a fertőzötteket, a karanténba zártakat – és igen, sajnos, a halottainkat. S elkülönítünk erőforrásokat arra, hogy bírjuk, napról napra bírjuk ezt az emberfeletti küzdelmet. S hogy legyen mindehhez elég védőfelszerelésünk, maszkunk, lélegeztetőgépünk.

Nyilván relatív gondok ezek a Párbeszéd politikusának és Karácsony Gergely irodavezetőjének. Hiszen ő már látja az igazi problémákat.

Nem fogják kitalálni, mik azok.

Tesz ugyan egy gúnyos megjegyzést a válság idején nagyban vásárolt vécépapírokról, de ezen hamar túllendülve meg is mutatja nekünk az igazi rémséget. Azt, hogy nem az számít, amit mi most megszenvedünk, hanem az, ami a klímaváltozás miatt szerinte mindjárt még ránk szabadulhat. Amikor „a klímaváltozás révén az olvadó permafrosztból kiszabaduló, sokkal durvább kórokozók idéznének elő ilyen elterjedésű járványt” – írja.

Mert az a nagy baj – hangsúlyozza –, hogy szerinte a globalizációval minden feltételt megteremtettünk új kórokozók világméretű elterjedéséhez, s csak egy valóságtól elrugaszkodott álomvilágban lehet arról értekezni, hogy a globalizációnak ehhez semmi köze.

Nos, végre van valami, amiben egyetérthetünk. Szerintünk is igaz, hogy csak egy valóságtól elrugaszkodott álomvilágban lehet azt hinni, hogy az itt és most történteknek nincsen közük a globalizációhoz. Ezért aztán ilyet mi magunk sem hiszünk.

Arról viszont megvan a véleményünk, ha valaki az olvadó permafrosztból – vagyis az örök fagynak kitett északi földterületből – kiszabaduló veszélyekről delirál Brüsszelben, amikor mi itt, Magyarországon nem a Spitzbergák talaja miatt aggódunk, hanem a magyar földek miatt. S a magyar földeken dolgozó munkások miatt. S az onnan a konyháinkba kerülő zöldségek, gyümölcsök miatt.

Ezek itt és most a mi relatív problémáink – amelyekhez képest számunkra most éppen Jávor Benedek gondjai tűnnek viszonylagosaknak.