„Mindenki saját magáért harcol”

A Covid–19 koronavírus-járvány hirtelen kirobbanása lett egy újabb globális gazdasági válság elindítója. A járvány váratlanul egész ellátási láncokat szüntetett meg és az államok tömeges önizolációját okozta világszerte. Egyes szakértők szerint a most ránk szabadult krízis akár a 2008–2009-es világgazdasági válságnál is súlyosabb lehet, és a járvány elvonulása egy egészen másmilyen világot hagyhat maga után, mint amilyenben 2020 előtt éltünk. Minderről, az elindított globális folyamatokról, a járvány gazdasági és politikai hatásairól beszélgettünk az orosz kormány korábbi tanácsadójával, Oleg Buklemisevvel. A közgazdaságtan-professzor jelenleg a Lomonoszov Moszkvai Állami Egyetem Gazdaságpolitikai Kutatóközpont igazgatója, az orosz RBK, a Forbes és a Republic lapok rendszeres szerzője. 1999-2003 között az orosz kormányban dolgozott, többek között a miniszterelnöki adminisztráció helyettes vezetője és Mihail Kaszjanov miniszterelnök tanácsadója volt.

„A válság már velünk van”

„A válság már velünk van”

– Ismét idéznék a cikkéből, amelyben azt írta, hogy „a szép új világ” egyik megnyilvánulása lesz a további szigorúbb vízum- és migrációs korlátozás, a kereskedelem és a szállítmányozás volumene csökkenni fog. Ez az ön víziója a jövőre nézve?

– Ez már jelenleg is zajlik, és várhatóan hosszabb távra szól. Ezeknek a folyamatoknak ez a második köre – az első 2008 után indult a lapos Föld kigömbölyödésével. Itt a pénz beszél, és a pénz korábban legyőzte a határokat, most pedig ellentétes folyamatokat generál majd. A határközi kapcsolatoknak új kockázatait ismerik fel, és egyáltalán nem biztos, hogy helyreállnak a korábbi ellátási láncok. A civilizáció most olyan alapvető szükségletek biztosítására koncentrál, mint néhány évszázaddal ezelőtt: étel-ital, tető a fejünk felett. Szigorúan véve ennyi. Semmilyen utazás, semmilyen összetett szociális kapcsolat.

– De ezt így nem fogjuk bírni sokáig.

– Attól tartok, hogy fogjuk. Lezajlik egy egyszerűsödési kör. Minden off­line komplex üzleti tevékenység eltűnik vagy leegyszerűsödik. Kétségtelenül jövedelmünk csökkenése várhat ránk, a jövedelem csökkenése pedig ismét csak az alapvető, a modern gazdaság szempontjából primitívnek mondható szolgáltatásokra szűkíti le a mozgásterünket. Még nem teljesen tiszta, hogy mikor és hogyan fogunk kimászni ebből a helyzetből. Attól tartok, hogy egészen más lesz a gazdaság és az életünk struktúrája.

– Egyik cikkében azt írta, hogy minden globális projektet befagyasztanak, példának pedig a kínai Egy övezet, egy utat hozza. Erre nem lesz igény a részt vevő államok részéről a „de­globalizáció” miatt, vagy Kína fog jobban magába zárkózni, takarékra téve a határon túli projektjeit?

– Mindkét oldal érintett lesz benne: Kína számára is ez egy olyan hosszú lánc, aminek a végén ki tudja, mi van. Ugyanígy a többi állam is máshogy viszonyul majd hozzá: innentől kevésbé fogadják jól az ismeretlen kifutású külföldi projekteket, amelyeknek kockázatai vannak. Ez a fajta dezin­tegráció egy egészen új impulzust kapott: ebben a leegyszerűsített, idegengyűlölő és szegényebb világban minek menjünk a saját országhatárainkon kívülre?

– Andrej Belouszov orosz miniszterelnök-helyettes a napokban azt mondta, hogy a status quo megtartásával nem fenyegeti recesszió az orosz gazdaságot. Valóban ennyire kedvező a helyzet?

– A recesszió már itt van, már ebben élünk. Ráadásul Oroszországhoz egyszerre két fekete hattyú is érkezett: a járvány mellett itt van az olajárzuhanás. Eredetileg ötszázalékos gazdasági visszaeséssel számoltam, ennél szerintem már rosszabb lehet a helyzet. Nem irigylem azokat, akiknek most döntéseket kell hozniuk.

– Az orosz gazdaság teljesítménye mindig is erősen befolyásolta a környező, volt szovjet tagállamok gazdaságát. Elég az orosz keresletre és a régi, még a Szovjetunió idején kialakult gazdasági kapcsolatokra gondolni, vagy arra, hogy egyes közép-ázsiai államokban az Oroszországban dolgozók hazautalásai az ország GDP-jének akár több mint harminc százalékát is kiteszik. Az orosz recesszió, a járvány miatt kialakult gazdasági válság mellett, őket még inkább kiszolgáltatott helyzetbe hozza?

– Nagyon szorosak a kapcsolatok a térséggel, és minden bizonnyal meglesz a hatása. Az Eurázsiai Gazdasági Unió most tölthetné be a korábban hangoztatott szerepét, és megpróbálhatná megvédeni ezeket a gazdasági viszonyokat, ezeket az ellátási láncokat, legalább az unión belül. Sajnos ennek sem látom a nyomait, ezzel nem foglalkoznak, a döntéseket nem koordinálják. Pontosan ugyanazok a folyamatok zajlanak le, mint a világ többi részén. Bármennyire furcsán hangzik, most példát mutathatnánk a világnak, de Oroszország is inkább magával van elfoglalva.