„Mindenki saját magáért harcol”

A Covid–19 koronavírus-járvány hirtelen kirobbanása lett egy újabb globális gazdasági válság elindítója. A járvány váratlanul egész ellátási láncokat szüntetett meg és az államok tömeges önizolációját okozta világszerte. Egyes szakértők szerint a most ránk szabadult krízis akár a 2008–2009-es világgazdasági válságnál is súlyosabb lehet, és a járvány elvonulása egy egészen másmilyen világot hagyhat maga után, mint amilyenben 2020 előtt éltünk. Minderről, az elindított globális folyamatokról, a járvány gazdasági és politikai hatásairól beszélgettünk az orosz kormány korábbi tanácsadójával, Oleg Buklemisevvel. A közgazdaságtan-professzor jelenleg a Lomonoszov Moszkvai Állami Egyetem Gazdaságpolitikai Kutatóközpont igazgatója, az orosz RBK, a Forbes és a Republic lapok rendszeres szerzője. 1999-2003 között az orosz kormányban dolgozott, többek között a miniszterelnöki adminisztráció helyettes vezetője és Mihail Kaszjanov miniszterelnök tanácsadója volt.

„A válság már velünk van”

– A globális gazdasági válság már elkezdődött?

– Az elején volt bennem olyan remény, hogy Kínánál meg fog állni a dolog, de mára egyértelműen azt látom, hogy a helyzet sokkal súlyosabb és kiszámíthatatlanabb – mind járványügyi, mind az erre adott politikai válaszok szempontjából. A válság már velünk van, ezt érezhetjük.

– Egy két héttel ezelőtti, a Republic orosz lapban megjelent cikkében azt írta, hogy „úgy néz ki, ezúttal mindenki önmagáért lesz”. Ez várható a nemzetközi kapcsolatokban, és ez lehet a fő különbség például a 2008–2009-es válsághoz képest?

– Amennyire én látom, a nemzetközi válságkezelés jelenleg kaotikus, megosztott és teljesen koordinálatlan, még az Európai Unión belül is. Nem ezt várnánk el egy közös piaccal, vámterülettel, határokkal és egyebekkel rendelkező szövetségtől. Ezzel az EU egyfajta dezintegráció jeleit mutatja. Ami az elmúlt években a világban történt, most még erőteljesebben megmutatta magát, és elindult egyfajta gyorsított „deglobalizációs” időszak. Gazdasági szempontból jelenleg egyetlen jelét sem látom annak, hogy valaki már elkezdett volna tárgyalni a másikkal, hogy mi lesz a pénzügyi szférában, mi lesz a szállítmányozással. Mindenki saját magáért harcol, szerintem ez a legszomorúbb irány, amit az emberiség választhatott.

– Ön szerint innentől ez lesz az új norma, az új korszak meghatározója? Ha vége a járványnak, visszatér a globális együttműködés vagy továbbra is mindenki önmagáért lesz?

– Nagy kérdés ez, mert egy igencsak turbulens időszakba léptünk, amikor az események teljesen különböző irányokba is fejlődhetnek. Nézzük a legoptimistább forgatókönyvet: eszerint kisüt a nap, jön a meleg idő, és a járvány az influenzához hasonlóan véget ér. Innentől minden azon múlik majd, hogyan viselkednek az egyes országok, mely korlátozásokat fogják feloldani és mikor. A vízumkiadási időszak elnyúlik majd, és lesznek olyanok, akik biztos, ami biztos alapon inkább várnak még. A világgazdaság érde­keit még hosszú hónapokig teljesen más érdekek fogják felülírni. A szomszédunknál lévő korlátok és akadályok megléte érvként szolgál a saját korlátozások fenntartására is.

„A válság már velünk van”

– Ismét idéznék a cikkéből, amelyben azt írta, hogy „a szép új világ” egyik megnyilvánulása lesz a további szigorúbb vízum- és migrációs korlátozás, a kereskedelem és a szállítmányozás volumene csökkenni fog. Ez az ön víziója a jövőre nézve?

– Ez már jelenleg is zajlik, és várhatóan hosszabb távra szól. Ezeknek a folyamatoknak ez a második köre – az első 2008 után indult a lapos Föld kigömbölyödésével. Itt a pénz beszél, és a pénz korábban legyőzte a határokat, most pedig ellentétes folyamatokat generál majd. A határközi kapcsolatoknak új kockázatait ismerik fel, és egyáltalán nem biztos, hogy helyreállnak a korábbi ellátási láncok. A civilizáció most olyan alapvető szükségletek biztosítására koncentrál, mint néhány évszázaddal ezelőtt: étel-ital, tető a fejünk felett. Szigorúan véve ennyi. Semmilyen utazás, semmilyen összetett szociális kapcsolat.

– De ezt így nem fogjuk bírni sokáig.

– Attól tartok, hogy fogjuk. Lezajlik egy egyszerűsödési kör. Minden off­line komplex üzleti tevékenység eltűnik vagy leegyszerűsödik. Kétségtelenül jövedelmünk csökkenése várhat ránk, a jövedelem csökkenése pedig ismét csak az alapvető, a modern gazdaság szempontjából primitívnek mondható szolgáltatásokra szűkíti le a mozgásterünket. Még nem teljesen tiszta, hogy mikor és hogyan fogunk kimászni ebből a helyzetből. Attól tartok, hogy egészen más lesz a gazdaság és az életünk struktúrája.

– Egyik cikkében azt írta, hogy minden globális projektet befagyasztanak, példának pedig a kínai Egy övezet, egy utat hozza. Erre nem lesz igény a részt vevő államok részéről a „de­globalizáció” miatt, vagy Kína fog jobban magába zárkózni, takarékra téve a határon túli projektjeit?

– Mindkét oldal érintett lesz benne: Kína számára is ez egy olyan hosszú lánc, aminek a végén ki tudja, mi van. Ugyanígy a többi állam is máshogy viszonyul majd hozzá: innentől kevésbé fogadják jól az ismeretlen kifutású külföldi projekteket, amelyeknek kockázatai vannak. Ez a fajta dezin­tegráció egy egészen új impulzust kapott: ebben a leegyszerűsített, idegengyűlölő és szegényebb világban minek menjünk a saját országhatárainkon kívülre?

– Andrej Belouszov orosz miniszterelnök-helyettes a napokban azt mondta, hogy a status quo megtartásával nem fenyegeti recesszió az orosz gazdaságot. Valóban ennyire kedvező a helyzet?

– A recesszió már itt van, már ebben élünk. Ráadásul Oroszországhoz egyszerre két fekete hattyú is érkezett: a járvány mellett itt van az olajárzuhanás. Eredetileg ötszázalékos gazdasági visszaeséssel számoltam, ennél szerintem már rosszabb lehet a helyzet. Nem irigylem azokat, akiknek most döntéseket kell hozniuk.

– Az orosz gazdaság teljesítménye mindig is erősen befolyásolta a környező, volt szovjet tagállamok gazdaságát. Elég az orosz keresletre és a régi, még a Szovjetunió idején kialakult gazdasági kapcsolatokra gondolni, vagy arra, hogy egyes közép-ázsiai államokban az Oroszországban dolgozók hazautalásai az ország GDP-jének akár több mint harminc százalékát is kiteszik. Az orosz recesszió, a járvány miatt kialakult gazdasági válság mellett, őket még inkább kiszolgáltatott helyzetbe hozza?

– Nagyon szorosak a kapcsolatok a térséggel, és minden bizonnyal meglesz a hatása. Az Eurázsiai Gazdasági Unió most tölthetné be a korábban hangoztatott szerepét, és megpróbálhatná megvédeni ezeket a gazdasági viszonyokat, ezeket az ellátási láncokat, legalább az unión belül. Sajnos ennek sem látom a nyomait, ezzel nem foglalkoznak, a döntéseket nem koordinálják. Pontosan ugyanazok a folyamatok zajlanak le, mint a világ többi részén. Bármennyire furcsán hangzik, most példát mutathatnánk a világnak, de Oroszország is inkább magával van elfoglalva.