„Bajban ismerszik meg a jó barát”

Forródróttá vált a kínai-magyar légi híd, ez pedig annak jele, hogy nemcsak szavak, de tettek is bizonyítják a két nép barátságát, vélik a kínai magyar evangéliumi keresztyén közösség tagjai. A közösség lelkészével, Csou Mao-kanggal (Zhou Maokang) a XVI. kerületi önkormányzati hivatalban futottunk össze annak apropóján, hogy ötezer maszkot ajándékoztak a kertvárosnak.

Jing Mihály és Csou Mao-kang nálunk lelt otthonra Fotó: A szerző felvétele

– Régen az európai misszionáriusok által jutott el az evangélium Kínába, most a kamatot szeretném visszahozni Európába. Pontosabban az új hazámba, Magyarországra – fogalmazott Csou Mao-kang, a kínai magyar evangéliumi keresztyén közösség lelkésze. A tiszteletessel a XVI. kerületi önkormányzati hivatalban beszélgettünk annak apropóján, hogy a közösség nevében ötezer darab maszkot ajándékoztak a kertvárosnak. Csou Mao-kang 2016 októberében költözött hazánkba, otthonául pedig azért választotta a XVI. kerületet, mert húga már több mint húsz éve tagja a kertvárosi kínai közösségnek. Mint mondják, körülbelül ezer főre tehető az itteni kínaiak száma. – Jó a környezet, jó a polgármester – tolmácsolja a magyarul még nehézkesen beszélő Csou Mao-kang szavait a magát Jing Mihálynak nevező kínai evangéliumi keresztyén közösség vezetője. A távol-keleti ország keleti részéről, egy Sanghaj-közeli járásból származó Jing tökéletes magyarsággal beszél, ami nem meglepő, tekintve, hogy csaknem harminc éve él hazánkban. – 1991-ben érkeztem ide, akkor még nem volt kínai gyülekezet, ezért a pestszentlőrinci Agapé gyülekezetben tettem eleget hitéleti kötelezettségeimnek. Aztán körülbelül 13 évvel ezelőtt megalakult a saját kínai gyülekezetünk, aminek a székhelye Kőbányán van – magyarázta. Mint mondta, a helyi kínai közösség a Facebookhoz nagyon hasonló kínai WeChat nevű platformon rendezett gyűjtést, amelynek harmincezer maszk lett az eredménye – ebből kapott a XVI. kerületen kívül több más fővárosi kerület is.

– Most újabb gyűjtéssel próbálunk hozzájárulni a XVI. kerület ellátásához – magyarázta Jing. Mint mondta, a közösségnek is rendkívül sok nehézséget okozott a kínai Vuhan tartományból induló, az egész világot letaroló járvány. – Mindannyiunkra nyomás nehezedik, egyrészt a még mindig Kínában élő családtagjaink miatt, másrészt pedig azért, mert az itteniek legnagyobb része a kereskedelemből él, a járvány azonban a nemzetközi kapcsolatokra, illetve az áruszállításra is nagy hatással van – foglalta össze a helyi közösség aggodalmait. Hozzáfűzte, a gyülekezet közösségi élete ettől függetlenül nem állt le: a vasárnapi istentiszteleteket most a WeChat alkalmazáson keresztül tartják meg. A közösség szépen-lassan terebélyesedett: kezdetben csak három-négy család tartozott a gyülekezethez, mostanra azonban csaknem 150 aktív tagjuk van, akik békeidőkben a szerdai imaórán is részt vesznek.

– Amikor Magyarországon is megjelent a vírus, keresztényként a szeretet megélése volt nagyon fontos nekünk, ezért is döntöttünk úgy, hogy több budapesti önkormányzatot is támogatunk – magyarázta Jing, miért tartották fontosnak a jótékonykodást.

Jing Mihály és Csou Mao-kang nálunk lelt otthonra
Fotó: A szerző felvétele

Csou Mao-kang – állítása szerint – sok európai országban járt már, de egyáltalán nem bánta meg, hogy végül húgát követve Magyarországon telepedett le. – A kultúra is sok tekintetben hasonlít. Nagyon tetszik például, hogy más európai országokkal ellentétben Kínához hasonlóan Magyarországon is a családnév követi a keresztnevet. A mi kultúránkban a családnév jelentősége rendkívül nagy, itt pedig szerencsére követhetem az effajta hagyományokat – fogalmazott Csou Mao-kang, aki azt is fontosnak tartotta megjegyezni: itt egyáltalán nem találkozott rasszizmussal. Mint mondta, élete legnagyobb feladatának az evangélium hirdetését, illetve a helyi gyülekezet szolgálatát tartja, de a szegények megsegítése is a mindennapjai részét képezi. Mint mondta, rendszeresen imádkoznak azért, hogy Magyarország mihamarabb túljusson a járványon, és így tesznek kínai testvéreik is, akikkel folyamatosan tartják a kapcsolatot. – Ott segítünk, ahol tudunk. A más európai országokban lévő kínai evangéliumi keresztény gyülekezetekkel is kapcsolatban állunk. A legnagyobb szükség most Olaszországban és Spanyolországban van a segítségre, őket is próbáljuk támogatni az egyházi közösségen keresztül maszkokkal és kesztyűkkel – magyarázta.

Mint fogalmazott, csak a Jóisten tudja, mikor lesz vége Európában a járványnak. – Kínában egészen más volt a helyzet, hiszen a baj észlelését követően a pekingi kormány gyorsan reagált, és szigorú intézkedéseket vezetett be, így két hónap alatt az ország túljutott a nehezén. Európában viszont azt látom, más a kultúra, talán nem mindenki olyan öntudatos, mint Ázsiában, amikor arról van szó, hogy otthon kell maradni és maszkot kell viselni – hívja fel a figyelmet a kulturális különbségekre a lelkész. A közösség egyik aktív tagja, Szu Jun-ping (Zhu Yun Ping) szerint azonban az ilyen vészterhes időkben ismerszik meg a jó barát. – Bár a mi népünk kelet-ázsiai, a magyar pedig Európa szívében van otthon, a kínaiak testvérként gondolnak a magyar nemzetre. Volt, hogy harcoltunk, de a ­kínaiak ma is barátsággal, testvérként gondolnak a magyar nemzetre – mondta. Hozzátette: a magyar és a kínai kormány közötti kapcsolat különösen jó, ennek pedig az a legfőbb bizonyítéka, hogy – bár a világ minden pontjára érkeznek most segélyszállítmányok Kínából – egyetlen más országba sem érkezik olyan sűrűn ellátmány, mint Magyarországra. – Forródróttá vált a kínai-magyar légi híd, ez pedig annak jele, hogy nemcsak szavak, de tettek is bizonyítják a barátságot – fogalmazott.