Három lehetséges forgatókönyv, Észak-Koreára vetítve

Kim Dzsong Un észak-koreai diktátor nyilvánosságból való eltűnése élénken foglalkoztatja a nemzetközi sajtót. A Foreign Policy című angol nyelvű külpolitikai lap három lehetséges forgatókönyvet vázolt fel Észak-Korea lehetséges közeljövőjével kapcsolatban. Kim Dzsong Un hamarosan felbukkan hatalma teljében; hosszabb időn keresztül nem mutatkozik a nyilvánosság előtt; vagy a diktátor meghalt, esetleg képtelen a kormányzásra. Az alábbi elemzésben ezekről a forgatókönyvekről olvashatnak bővebben.

Újra és újra felmerül a kérdés: mi lehet Kim Dzsong Unnal? Fotó: KCNA KCNA Forrás: Reuters

Az elmúlt héten számos pletyka kapott szárnyra Kim Dzsong Un észak-koreai diktátor egészségi állapotáról. Ez korábban sem volt másként: amikor a kommunista államot uraló dinasztia valamelyik tagja hosszabb időre eltűnt a nyilvánosság elől, akkor mindig elkezdődtek a találgatások a nemzetközi sajtóban. A harmincas éveiben járó Kim Dzsong Un több mint két hete nem mutatkozott a nyilvánosság előtt, amely a leghosszabb ilyen periódusnak számít, mióta 2011-ben hatalomra került. A diktátor hiányzott az április 15-ei állami ünnepségekről is, ahol Kim Ir Szen államalapító és örökös elnök emléke előtt tiszteleg a rezsim – kezdi elemzését a Foreignpolicy.com. A cikkben a téma szakértői három lehetséges forgatókönyvet vázolnak fel azzal kapcsolatban, hogy mi fog történni Észak-Koreában a következő hetekben, hónapokban és az milyen hatással lehet a nemzetközi viszonyokra.

Kim Dzsong Un felbukkan hatalma teljében

A hírek szerint a diktátor egy rosszul sikerült szívműtét következtében visszafordíthatatlan, vegetatív állapotba került. Amennyiben ez nem bizonyul igaznak, akkor Kim Dzsong Un jó eséllyel újra visszatérhet a nyilvánosság elé. Ebben az esetben folytatódhatna Dél-Korea és az Amerikai Egyesült Államok Észak-Korea-politikája. Szöul számára a legfontosabb, hogy folytatódjanak a Korea-közi tárgyalások, míg Washington nem kevesebbet szeretne elérni, mint a Koreai-félsziget nukleáris fegyvermentesítését. Ez utóbbi cél különösen amiatt tűnik elérhetetlennek, hogy Donald Trump elnök jelenleg az újraválasztási kampányával és koronavírus-járvánnyal van elfoglalva, így a korábbi években létrejött csúcstalálkozókhoz hasonló események a közeljövőben biztosan nem várhatóak.

Dél-Koreában azonban stabilizálódott a helyzet: Mun Dzse In elnök eltökélt a két ország viszonyának javításában, legutóbb éppen április 27-én a tanácsadóival konzultálva ismertette, hogy a jelenlegi legfontosabb teendő a Korea-közi kapcsolatok javítása, különösen egy közegészségügyi együttműködés elindítása. Mun elnök azért is gondolkodhat ebben, mert belpolitikai helyzete stabil, Demokrata Párt nevű politikai formációja és szövetségesei 180 helyet birtokolnak a 300-ból az ország egykamarás parlamentjében, a Nemzetgyűlésben (Kukhö).

Dél-Korea eltökéltsége kevésnek bizonyulhat, ugyanis a kommunista rezsim ellen hozott szankciók és vélhetően a határ északi oldalán is tomboló koronavírus ismét erődemonstrációra késztetheti Kim Dzsong Unt, aki a politikai válságok idején előszeretettel kezd rakétatesztekbe és hadgyakorlatokba. A két Korea közötti viszony enyhülésének egyik fontos, visszatérő eleme a határ északi oldalán fekvő, Korea-közi projektnek számító Keszong Ipari Park újraindítása, amely viszont a jelenlegi amerikai- és ENSZ-szankciók miatt nem lehetséges. A feszültség enyhítése érdekében tehát a nemzetközi szereplők, Dél-Korea, az USA, Japán és az ENSZ szoros együttműködésére lenne szükség, ami a koronavírus-pandémia miatti személyes találkozók híján a szokásosnál nehézkesebbnek bizonyulhat.

Kim Dzsong Un továbbra sem mutatkozik vagy hosszabb távon cselekvőképtelen

A második forgatókönyv szerint Kim Dzsong Un hosszabb időre eltűnik a nyilvánosság elől, amely növeli a nemzetközi bizonytalanságot Észak-Korea stabilitásával kapcsolatban. Ennek következményeként megnő a kockázata, hogy egyes szereplők elszámítják magukat, nem kommunikálnak megfelelően, ami szándékolatlanul eszkalálhatja a helyzetet.

Ebben a szituációban a diktátor helyébe léphet Kim Jodzsong, aki a kommunista vezető húga. Életkoráról, csakúgy mint Kim Dzsong Un életkorára csupán feltételezések vannak: a dél-koreai titkosszolgálat adatai szerint 1987-ben született, az Egyesült Államok hivatalosan úgy tudja, hogy 1989-es születésű. Ez utóbbi évszámot onnan ismerheti a nyilvánosság, hogy 2017-ben az USA külügyminisztériuma feketelistára tette a nőt az emberi jogok megsértése miatt. Kim Jodzsong testvéréhez hasonlóan svájci iskolában tanult. A hatalom dinasztikus öröklése Észak-Koreában megszokott, ám az bizonytalanságot okozhat, hogy az erősen patriarchális kommunista párt vezetése mit szólna egy női diktátorhoz.

Ebben a helyzetben a rezsim várhatóan a belföldi eseményekre koncentrálna, ám igyekezne kifelé erőt demonstrálni, folytatva rakéta-tesztjeit – vélik a Foreignpolicy által felkért szakértők. Kim Jodzsong valószínűleg bátyja politikáját követné, a rövid- és közepes hatótávolságú rakéták tesztelésével. Attól függően, hogy a keményvonalas északi katonai vezetők mennyire szólhatnának bele Kim Jodzsong politikai irányvonalába, elképzelhető, hogy komolyabb hadgyakorlatok is elkezdődnének a kommunista államban.

Újra és újra felmerül a kérdés: mi lehet Kim Dzsong Unnal?
Fotó: Reuters

Ezzel lépéshátrányba kerülnének a szövetségesek, ugyanis az Egyesült Államok és Dél-Korea jelenleg csökkentették a hadgyakorlatok számát, a 2019. novemberére tervezett közös, nagyszabású hadgyakorlat el is maradt. Amennyiben északon megindulna egy jelentősebb haderőmozgás, akkor az USA-nak és Dél-Koreának rendeznie kellene katonai viszonyát, amelyet jelenleg a délen állomásozó amerikai csapatok költségének megosztása miatti vita jellemez. A rakétatesztelések megindulása pedig a szintén megromlott Japán-Dél-Korea viszony rendezését teszi szükségessé, mivel a két állam viszonyában a hírszerzési információk zökkenőmentes megosztása okozott gondot a közelmúltban. Miközben a szövetségeseknek felkészültnek kell lenniük, ugyanakkor nem árt az óvatosság sem.

Kim meghalt vagy képtelen kormányozni

A szakértők által összeállított harmadik forgatókönyv szerint Kim Dzsong Un hatalma biztosan véget ér. Az utódjának személye elsősorban attól függ, hogy Kim Dzsong Un megnevezett-e valakit erre a pozícióra, és ezt bizonyítani is lehet. A rezsim összeomlására jelenleg kevés az esély, mivel a 70 éves kommunista uralom alatt a Kim-család és Észak-Korea politikai, gazdasági és katonai elitjének érdekei szorosan összefonódtak.

Ha nincs megnevezett örökös, és az elit nem mutat feltétlen lojalitást például Kim Jodzsong irányába, akkor elkezdődhet a rivális érdekcsoportok közötti rivalizálás. Jodzsong mellett, származása okán esélyes lehet a vezetői posztra Kim Phjongil, aki az államalapító Kim Ir Szem gyermeke. A férfi diplomataként szolgálta a rezsimet több európai fővárosban, így Prágában és Budapesten is. Kim Phjongil tavaly visszatért visszatért Észak-Koreába megbízatásából. Előfordulhat az is, hogy a hatalmat birtokló Koreai Munkapárt egyik vezető pozícióba került funkcionáriusa tudja maga mögé felsorakoztatni a pártot.

Habár az események igen kaotikusnak is bizonyulhatnak, amelyből kirobbanhat egy észak-koreai politikai válság, Washington, Szöul és Peking sincs felkészülve egy komoly krízis menedzselésére a koronavírus-pandémia árnyékában. A szakértők szerint Kína valószínűleg tiszteletben tartja az észak-koreai elit által a vezető személyéről hozott döntést, közvetlen beavatkozás nem várható. Amennyiben eldurvulna a helyzet, Peking mégis beavatkozhat, hogy megakadályozzon egy humanitárius katasztrófát és az azzal járó, a határai irányába tartó menekültáradatot.

A szakértők kiemelik, hogy Washingtonnak és Szöulnak óvatosan kell eljárnia, és esetleg érdemes lenne részvétet nyilvánítania a Kim-családnak és az észak-koreai népnek a diktátor halála esetén – még akkor is, ha egy ilyen üzenet megfeküdné a gyomrukat. A rezsim egyébként eddig kifejezetten érzékenyen reagált a hasonló, szimbolikus gesztusokra, legyenek azok akár udvariasak vagy ellenségesek. A gesztusok mellett érdemes Washingtonnak megerősítenie az elkötelezettségét a 2018-as Szingapúri megállapodás irányában, amely a kétoldalú kapcsolat új fejezetét jelentené és végrehajtása esetén a Koreai-félsziget atomfegyvermentesítéséhez vezethetne. Dél-Koreának, az USA-hoz hasonlóan gesztusokat kellene tennie a rezsim irányába. Egy nyílt konfrontáció ugyanis nemcsak azt jelentené, hogy a szövetségesek Észak-Koreával kerülnének szembe, hanem a Kína-USA-Dél-Korea közötti egyelőre csak gazdasági konfliktus is katonai dimenzióba léphetne, amelynek beláthatatlanok a következményei.

Egy észak-koreai összeomlás esetén Szöulnak és Washingtonnak be kellene vonni egy esetleges rendezési tervbe Kínát, Japánt és Oroszországot is a konfliktus biztonságos rendezése érdekében. Mindez azonban nem lenne egyszerű: a koronavírus-pandémia mellett ugyanis Kína és az USA jelenleg is kereskedelmi háborút folytat. Emellett Kína eddig kerülte a nagy nyilvánosság előtt zajló, Észak-Koreával kapcsolatos tárgyalásokat Washingtonnal, ám Peking talán nyitottnak mutatkozhat egy kevésbé beharangozott tárgyalássorozaton való részvételre. Ennek azért lenne jelentősége, hogy a felek elkerüljék a kommunikációs problémákból adódó félreértéseket, amelyeknek komoly következményei lehetnek.

Az, hogy pontosan mi történt Kim Dzsong Unnal, ki fog derülni Észak-Korea kommunikációjából. Ennél fontosabb azonban, hogy ezek az események rávilágítanak arra, hogy mennyire fontos a térség stabilitása szempontjából az USA és Dél-Korea együttműködése és cselekvésük koordinálása.