Legutóbb hatezer éve került a Nap közelébe az Atlas-üstökös. Hogy mi történt hatezer éve? Nagyjából akkoriban háziasították a vízibivalyt Kínában. A világ legrégibb nagyméretű kőépülete, Dzsószer fáraó lépcsős piramisa ennél jóval fiatalabb, alig 4600 éves. Azaz ritkán jár erre az üstökös, amiről egyre többet tudunk, de azt például nem, hogy mekkora lehet a magjának az átmérője. Az ellenben már kiderült, hogy az égi vándor a Földhöz május 23-án, a Naphoz pedig május 31-én lesz a legközelebb. Ebben a távolságban olyan erős a napsugárzás, hogy a viszonylag kisebb szilárd magú üstökösök is nagy fényességet érhetnek el, akár a nappali égen is láthatók lehetnek. Ugyanakkor, ha nem elég nagy (mondjuk egy kilométernél kisebb) vagy nem elég stabil a mag, a hőhatás miatt széthullhat még a Nap-közelség előtt.

Fotó: 123RF
A Naphoz közeledve az üstökös fagyott gázai és velük a porszemcsék egyre nagyobb mennyiségben hagyják el az üstökös magját, így fényesedik és egyúttal növekszik az üstökös magját körbevevő kóma, miközben csóvát is növeszt. Az üstökös várható fényességével kapcsolatban a hazai és a nemzetközi sajtóban megjelent előrejelzések már-már az évszázad csillagászati jelenségeként említik ezt a folyamatot – szabad szemmel élvezhetjük a fényes égi látványosságot, szóltak a jóslatok –, de ez nem ilyen egyszerű. A Csillagászat.hu szakportálon Sárneczky Krisztián, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont munkatársa arra hívta fel a figyelmet, hogy az üstökösök várható fényességének előrejelzése az egyik leginkább bizonytalan területe a csillagászatnak. Azt kellene kitalálnunk, hogy egy korábban soha nem látott, nem ismert, akár néhány kilométer átmérőjű szikla- és jégtömb miként reagál az emelkedő hőmérsékletre. Még a rendszeresen visszajáró üstökösök viselkedése is változik, hogy lehetne bármi biztosat mondani egy ismeretlen égitestről? Némelyik üstökös csalódást okoz – erre volt példa 1974-ben a Kohoutek, 1989-ben az Austin, 2013-ban az Ison –, mivel a reméltnél jóval szerényebb égi jelenséget produkált. De ott vannak a váratlan csodák is, a fantasztikus West-üstökös 1976-ból vagy a még szebb McNaught 2007-ből, amikor a várakozásokat messze felülmúló látványban volt részük a szerencséseknek. A Hyakutake- és Hale–Bopp-üstökös párosa 1996/97-ben nagyjából azt hozta, amit előre jeleztek a szakemberek. Senki sem tudhatja, hogy most mi vár ránk.