A fejlett országok között is kimagaslónak számít a francia egészségügyi rendszer. Az ország közel ezermilliárd eurós egészségügyi, illetve társadalombiztosítási összköltségvetésből gazdálkodik, mégis napok óta szólnak arról a hírek, hogy az államilag busásan finanszírozott kórházakból az ország déli részére, illetve Németországba kell átszállítani a súlyos betegeket. Az egészségügyi intézmények túlterheltsége nem egyedülálló a koronavírus-járvány idején: az észak-olaszországi Lombardiát szintén a világ egyik legfejlettebb régiójaként mutatta be a világsajtó, mégis hetek óta roskadozik a rendkívüli helyzet alatt. Csakhogy az Európa legfőbb gócpontjaként számon tartott Olaszországban váratlanul eszkalálódott a helyzet, Franciaországot azonban – a többi uniós tagállamhoz hasonlóan – az olaszok vészjósló példája lépéselőnyhöz juttatta – a társas érintkezéseket csökkentő – szükséges és drasztikus intézkedések bevezetésekor.
De több mint két hónappal az első koronavírusos beteg diagnosztizálása után Franciaország – népességarányosan – az EU harmadik legfertőzöttebb tagállamává vált az olaszok és a spanyolok után. A 67 milliós országban 24 óra leforgása alatt mintegy ötszáz fővel ugrott meg a halottak száma, és meghaladta a 3500-at, míg a regisztrált fertőzöttek száma az 55 ezerhez közelít. Emmanuel Macron elnök és a kormány számos bírálatot kritikát kapott: hiába a rendkívüli egészségügyi rendszer, ha nem párosul megfelelően hatékony intézkedésekkel. Sokan azt vetik Párizs szemére, hogy túl későn zárta le a határokat, de az is negatív visszhangot keltett, hogy még egy hónappal az első fertőzött azonosítása után is ellenőrzés nélkül érkeztek az országba a Kínából hazatérő franciák és a kínai turisták.
Tovább rontott a helyzeten, hogy az államfő ragaszkodott az önkormányzati választások március közepi első fordulójának megtartásához. Noha Macron ezt a demokrácia működésének fenntartásával magyarázta, volt rá önzőbb indoka is. A felmérések ugyanis jó szereplést ígértek liberális mozgalmának, amire a Köztársaság Lendületben rá is lenne szorulva: a francia politikai paletta legfiatalabb pártjaként nemigen sikerült megvetnie lábát a helyi közösségekben. Az első fordulót rendkívül alacsony részvétel mellett bonyolították le, a másodikat pedig június végére halasztották. Macron rövidesen elnökségének harmadik évfordulóját „ünnepelhetné” – akármit jelentsen is ez a mostani időkben –, ami jócskán emeli a válságkezeléssel járó politikai tétet. Elemzők már most amellett érvelnek, hogy a liberális államfő 2022-es újraválasztása nagy mértékben függhet attól, hogyan kezeli a krízishelyzetet.
