Válságkezelés politikai téttel

Világszerte drasztikus kormányzati intézkedésekkel igyekeznek útját állni a koronavírus-járványnak, a politikai döntéshozóknak azonban már a rendkívüli helyzet kezelése közben is gondolniuk kell a válságot követő időkre. Különösen igaz ez Emmanuel Macronra, aki hamarosan elnöksége harmadik évfordulójához ér. Erre árnyékot vet, hogy hiába büszkélkedhet Franciaország a világ egyik legfejlettebb egészségügyi rendszerével, a Covid-19-ben a halálozási rátája a harmadik legmagasabb a kontinensen.

A fejlett országok között is kimagaslónak számít a francia egészségügyi rendszer. Az ország közel ezermilliárd eurós egészségügyi, illetve társadalombiztosítási összköltségvetésből gazdálkodik, mégis napok óta szólnak arról a hírek, hogy az államilag busásan finanszírozott kórházakból az ország déli részére, illetve Németországba kell átszállítani a súlyos betegeket. Az egészségügyi intézmények túlterheltsége nem egyedülálló a koronavírus-járvány idején: az észak-olaszországi Lombardiát szintén a világ egyik legfejlettebb régiójaként mutatta be a világsajtó, mégis hetek óta roskadozik a rendkívüli helyzet alatt. Csakhogy az Európa legfőbb gócpontjaként számon tartott Olaszországban váratlanul eszkalálódott a helyzet, Franciaországot azonban – a többi uniós tagállamhoz hasonlóan – az olaszok vészjósló példája lépéselőnyhöz juttatta – a társas érintkezéseket csökkentő – szükséges és drasztikus intézkedések bevezetésekor.

De több mint két hónappal az első koronavírusos beteg diagnosztizálása után Franciaország – népességarányosan – az EU harmadik legfertőzöttebb tagállamává vált az olaszok és a spanyolok után. A 67 milliós országban 24 óra leforgása alatt mintegy ötszáz fővel ugrott meg a halottak száma, és meghaladta a 3500-at, míg a regisztrált fertőzöttek száma az 55 ezerhez közelít. Emmanuel Macron elnök és a kormány számos bírálatot kritikát kapott: hiába a rendkívüli egészségügyi rendszer, ha nem párosul megfelelően hatékony intézkedésekkel. Sokan azt vetik Párizs szemére, hogy túl későn zárta le a határokat, de az is negatív visszhangot keltett, hogy még egy hónappal az első fertőzött azonosítása után is ellenőrzés nélkül érkeztek az országba a Kínából hazatérő franciák és a kínai turisták.

Tovább rontott a helyzeten, hogy az államfő ragaszkodott az önkormányzati választások március közepi első fordulójának megtartásához. Noha Macron ezt a demokrácia működésének fenntartásával magyarázta, volt rá önzőbb indoka is. A felmérések ugyanis jó szereplést ígértek liberális mozgalmának, amire a Köztársaság Lendületben rá is lenne szorulva: a francia politikai paletta legfiatalabb pártjaként nemigen sikerült megvetnie lábát a helyi közösségekben. Az első fordulót rendkívül alacsony részvétel mellett bonyolították le, a másodikat pedig június végére halasztották. Macron rövidesen elnökségének harmadik évfordulóját „ünnepelhetné” – akármit jelentsen is ez a mostani időkben –, ami jócskán emeli a válságkezeléssel járó politikai tétet. Elemzők már most amellett érvelnek, hogy a liberális államfő 2022-es újraválasztása nagy mértékben függhet attól, hogyan kezeli a krízishelyzetet.

A magas halálozási ráta pedig rossz előjel. Ezt maga Macron is érezheti, amit az is bizonyít: az államfő önmagát állította a válságkezelés kommunikációs frontvonalába.

NEMZETKÖZI Lapszemle

Le Figaro

Bármennyire is drámai az egészségügyi válság, amelyet most átélünk, ez nem akadályozhat meg minket abban, hogy a koronavírus-járvány okozta politikai átalakuláson gondolkozzunk. A közvélemény-kutatások jelzik például a végrehajtó hatalom népszerűségének újjáéledését a válságkezelés hatására. Emmanuel Macron most tapasztalt népszerűsége azonban aligha lesz fenntartható a válság végeztével, fordulópont ugyanis nem következett be: a most érzett nemzeti egység nagyon is valóságos, viszont törékeny – írja publicisztikájában a francia jobbközép napilap.

The New York Times

A francia egészségügyi rendszer a világ egyik legjobbja, most azonban minden idők legsúlyosabb tesztjével kell szembenéznie. Az egyelőre kérdés, hogy sikerrel jár-e. Emmanuel Macron francia elnök retorikájában ugyanakkor egyértelművé tette: országa háborúban áll a vírussal. Az állampolgárok korlátozására irányuló kormányzati törekvés kevésbé szigorú, mint a kínai, de szigorúbb az olasznál, és sokkal szervezettebb, mint az amerikai. Ha tehát ezekkel az intézkedésekkel sikerülne kilapítani a görbét, akkor az egy nyugati demokrácia szervezett erőfeszítéseként lehetne értelmezhető a koronavírussal szembeni harcban – véli az amerikai liberális napilap elemzője.

Brookings

A koronavírus az egész világon átalakította a mindennapokat: a néhány hete még rendkívül jelentősként számontartott politikai fejlemények mostanra triviálisnak tűnnek. Franciaországban a 2020-as év legfontosabb kérdése az volt, hogy Emmanuel Macron államfő Köztársaság Lendületben (LREM) elnevezésű liberális mozgalma képes lesz-e célba érni, azaz megvetni a lábát a márciusi önkormányzati választásokon. Az egészségügyi válság azonban a feje tetejére állította a hétköznapi politikát. Az ellenzéki politikusok hatalma ilyen súlyos válság idején igencsak korlátozott, így az elnökön áll vagy bukik, hogy sikert vagy vereséget kovácsol-e a helyzetből – írja gyorselemzésében a washingtoni agytröszt.