Németországban nincs könnyű dolga annak, aki úgy gondolja, hogy az elutasított menedékkérőknek szedniük kellene a sátorfájukat: ellenük szól a fősodratú médiában gerjesztett közhangulat. „Újra és újra vannak ilyesfajta történetek. Egy menekült Németországba érkezik, megtanulja a nyelvet, megveti a lábát, álláshoz jut vagy szakmát tanul, sikeres, beilleszkedik és aktívan részt vesz a helyi életben. A legjobbak a kilátásai arra, hogy maradhasson. De a végén kitoloncolják” – kesergett egy sort a Rhein-Neckar-Zeitung heidelbergi helyi lap egy 26 éves afgán fiatalember, Mostafa N. sorsán, akinek egyszer csak útilaput kötöttek a talpára a hatóságok. Német bűnügyi tévésorozatok a kiutasításra ítélteket felkutató rendőröket keményszívű, rossz embereknek, az őket rejtegető szociális munkásokat pedig jó lelkeknek mutatják be. A német migrációs politika kiutasítási gyakorlatának visszásságai eddig sem voltak ismeretlenek. Megesett, hogy az Afganisztánba tartó gépek csaknem üresen szálltak fel, mert a hatóságok nem lelték nyomát a kiutasított menedékkérőknek. Most azonban, amikor a németek épp azt emésztgetik, hogy kénytelenek Törökországból visszafogadni az Iszlám Állam dzsihadista szervezet német állampolgárságú aktivistáit, különösen kijózanítóan hat a Német Külpolitikai Társaság kedden nyilvánosságra hozott jelentése. „A német visszafordítási politika mély válságban van. Kudarcot vallott hazatoloncolások, az önkéntes alapú hazatéréshez fűzött eltúlzott várakozások, bonyolult struktúrák, illetve egy mérgezett és érzelemtől fűtött vitakultúra [jellemzi]” – olvasható a szövegben.
Németország a 2015-ös migrációs válság idején mintegy egymillió menedékkérőt fogadott be, Európában a legtöbbet, de a 2017-es Bundestag-választások idejére a Willkommenskultur fénye már megkopott. A kitoloncolások igénye különösen hangsúlyosan jelent meg a szövetségi belügyminisztériumot irányító bajor Keresztényszociális Unió politikájában. Ehhez képest a statisztikákból az derül ki: a 83 milliós országban negyedmillió ember él már minden jogcím nélkül, kétszer annyi, mint hét évvel ezelőtt. Csaknem harmaduk Észak-Rajna–Vesztfáliában várhatja vagy kapta meg a kiutasító határozatot; a legnépesebb tartomány iparvárosaiban, Duisburgban, Dortmundban, Essenben, Bochumban, Gelsenkirchenben különösen sok a migráns. De a jogerős kiutasítások közül minden másodiknak sikerül csak érvényt szerezni, főleg azért, mert nem találják az illetőt, vagy a szülőhazája nem fogadja vissza. Minden hetedik kiutasított afgán vagy iraki, és a 16 szövetségi tartomány felében ők alkotják a kiutasítottak legnagyobb származás szerinti csoportját is. De például Berlinből és a főváros körüli Brandenburgból a legnagyobb arányban oroszokat akarnak hazaküldeni.
