Leleplezték Soros politikai terjeszkedését Észak-Macedóniában

Az Észak-macedón Köztársaság geopolitikailag kiemelt országnak számít a Nyugat-Balkán térségében, csakúgy, mint a migráció kérdéskörében. Így a bevándorláspárti spekuláns, Soros György hálózata számára is, amelynek éllovasa, a Nyílt Társadalom Alapítvány már 1992 óta jelen van az országban, s mostanra bizonyosságot nyert az is, hogy évek óta egyértelmű befolyást gyakorol annak belügyeire.

A balkáni térségben való dominancia komoly geopolitikai jelentőséggel bír, így az ott elhelyezkedő államok rendszeresen szolgálnak a politikai szereplők játszmáinak helyszíneként. A körülbelül kétmillió főt számláló Észak-macedón Köztársaság belpolitikai feszültségekből eredő instabilitása is számos lehetőséget rejt e téren. Bár az ország lakosságát ortodox keresztény vallású macedón többség adja, 20-30 százalékát albán kisebbség képezi, akiknek zöme muszlim; ennek következtében kiélezettek az etnikai, nyelvi és vallási konfliktusok.

Észak-Macedóniát földrajzi elhelyezkedéséből adódóan gyakorta „Európa kapujaként” is emlegetik, legfőképp az országon keresztül vezető ember-, kábítószer-, illetve fegyvercsempész, valamint a balkáni migrációs útvonalra hivatkozva, vagyis Észak-Macedónia nem megkerülhető az Európa irányába áramló migráció tekintetében sem. Az említett tényezők miatt az ország társadalmi béke, illetve állami működés szempontjából rendkívül sérülékeny és könnyen destabilizálható, ezáltal tudatos gyengítése megfelelő eszközzé protezsálhatja egyéni indítékok és célok eléréséhez.

A nemzeti kormány megbuktatása

Macedóniát évtizedeken keresztül jobbközép kormány irányította, a Belső Macedón Forradalmi Szervezet – Macedón Nemzeti Egység Demokrata Pártja (VMRO–DPMNE) koalíció egymást követően öt alkalommal nyerte meg a választásokat stabil többséggel. A migrációs krízis 2015-ös csúcspontja azonban megosztotta az ország közvéleményét.

A Nikola Gruevszki egykori macedón miniszterelnök (2006–2016) képviselte kormánykoalíció a nemzeti érdekeket szem előtt tartva reagált az országot ért súlyos migrációs kihívásra, vagyis kerítéssel és élőerős védelemmel tartóztatta fel a macedón–görög határszakaszra naponta érkező 10-12 ezer migránst, lezárva ezáltal a balkáni útvonalat, s nem utolsósorban az európai kontinenst is megóvva a migránsáradattól. Mindez aktivizálta a balkáni országban régóta meglapuló Soros-hálózat szervezeteit.

Soros György régóta agresszíven terjeszkedik Macedóniában

Macedónia az Egyesült Államok részéről egy államközi együttműködési szerződés alapján 2008 óta részesül fejlesztési forrásokban, amelyek koordinálásáért éveken keresztül az Amerikai Egyesült Államokban a Hillary Clinton vezette külügyminisztériumhoz tartozó Nemzetközi Fejlesztési Ügynökség (USAID) felelt. Csakhogy 2012 februárjában köttetett egy újabb szerződés, amelynek értelmében a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítvány vált a támogatások fő elosztójává. Ezt követően a USAID szkopjei központja már az évben 2,5 millió dollárt, 2014-ben 4,8 millió dollárt, 2016-ban pedig öt évre szóló, 9,5 millió dolláros keretet tett elérhetővé a Soros-hálózat tagjai számára.

A hírhedt „színes forradalommal” feleltek a védelmi intézkedésekre, amelynek nyílt célja volt az ügyvezető kormány megbuktatása, az ellenzéki Macedón Szociáldemokrata Unió (SDSM) halalomra segítése, és a határok megnyitása a bevándorlók előtt. Az erőszakos tüntetések azon felül, hogy garázdasággal és Szkopje szétrombolásával jártak, megosztották az amúgy is túlterhelt rendfenntartók figyelmét, könnyebbé téve az illegális bevándorlók határon való átjutását.

Az albán kisebbség, a külföldről támogatott bevándorláspárti civil szervezetek és a szocialisták közreműködésével 2016 decemberében előrehozott parlamenti választásra került sor, amelyből bár a nemzeti kormánykoalíció került ki győztesként, abszolút többséget nem tudott szerezni a 120 fős parlamentben. Az ezt követő politikai manőverezések eredményeképp a választáson második helyezést elérő kommunista utódpárt, az SDSM került hatalomra az albán nemzetiségi mozgalmakkal koalícióban és Zoran Zaev szociáldemokrata vezetésével.

A jogállamiság romba döntése és az igazságszolgáltatás kiszervezése

A színes forradalom sokat hangoztatott célkitűzései között szerepelt a jogállamiság és az igazságszolgáltatás függetlenségének visszaállítása, azonban ezekben a kérdésekben nemhogy az úgynevezett problémákat nem oldotta fel az újonnan megalakult kormány, de újabb eszközöket is bevezetett, ezáltal még súlyosabbá téve a helyzetet az országban.

A kormányalakítás során számos olyan politikus, aki azt megelőzően szakmailag objektívnek és politikailag függetlennek nevezte magát, nagyon magas beosztásba került a baloldali kormányon belül. Mindezen felül a Nyílt Társadalom Alapítvány szorosan együttműködő partnereiként szolgáló civil szervezetek azon képviselői, akik markáns részt vállaltak a nemzeti kormány megdöntésében és a színes forradalomban, szintúgy élvonalbeli politikai szereplőkké váltak; köztük: Marjan Zabrcanec, a Youth Educational Forum egykori igazgatója a kormány vezető kommunikációs tisztviselője lett, Ivana Tufegdzic, a Students Plenum korábbi vezetője és Pavle Bogoevski több Soros György által finanszírozott NGO korábbi vezetője pedig parlamenti képviselővé avanzsált.

A független igazságszolgáltatást illetően nemzetközi nyomás hatására aláírásra került a pržinói megállapodás, amelynek értelmében létrehoztak egy Különleges Ügyészi Hivatalt (KÜH), amelynek legfőbb feladata egy új jogrend kidolgozása volt annak érdekében, hogy a macedón polgárok „visszanyerjék a demokratikus intézményekbe” vetett bizalmukat. Valójában azonban ez az igazságszolgáltatás kiszervezésének minősül, amely által kontrollt gyakorolhatnak mindazok felett, akik nem osztják a nyílt társadalom gyökértelen és határmentes ideáját.

A hivatalról szóló törvény első változatának megfogalmazója egy amerikai, egy belga és egy ír ügyész, akiket az EU macedóniai közvetítője, a nyíltan szociáldemokrata párti Peter Vanhoutte, korábbi zöldpárti belga parlamenti képviselő és a Demokratikus és Részvételi Kormányzásért Központ nevű brüsszeli NGO vezetője bízta meg a munkával. A KÜH élére pedig a baloldali politikai pártok, az Európai Unió és az Egyesült Államok is teljes mellszélességgel támogatott jelöltjét, Katica Janevát nevezték ki, aki politikailag motivált, koholt vádakkal állította szembe az előző konzervatív kormányhoz köthető politikusok, titkosszolgálati munkatársak és aktivisták sokaságát.

A VMRO–DPMNE tisztségviselői közül – és szinte kizárólag közülük – többeket is elítélt és börtönbe juttatott, míg a baloldali politikusokkal szembeni ügyekben – köztük Zaevében is – váratlanul eljárásmegszüntető végzések vagy felmentő ítéletek születtek. 2018 októberében egy koncepciógyanús perben a volt macedón kormányfőt, Nikola Gruevszkit is jogerősen elítélték, miután egyedül ellene öt ügyben is vádat emeltek.

Megfosztás a nemzeti identitástól

A szociáldemokrata kormány kitüntetett nemzetközi támogatással rendelkezett Brüsszeltől, az Obama-kormány tisztségviselőitől és a Soros-hálózattól is, ezáltal a nyílt társadalom eszméjével való szimpátia megkérdőjelezhetetlenné vált, így az SDSM első intézkedéseivel a nemzeti identitás súlyos aláásásába, valamint visszaélésekbe kezdett.

A Zaev-kormány hivatalossá tette az albán nyelv használatát az olyan területeken, mint a törvényhozás, államigazgatás, bíróság és kórházak, illetve a macedónokat a görög igényeknek alávetve az ország Észak-Macedóniára való átnevezésének folyamatát is megindította. Az üggyel kapcsolatban több ellenzéki képviselőt is megzsaroltak, hogy amennyiben nem támogatják a kormányt igen szavazatukkal, az ország egyik fő börtönébe záratják őket, amelyet koszovói albán terroristák uralnak, akik korábban több macedón rendőr ellen is gyilkosságot, két egykori konzervatív miniszterrel szemben pedig brutális támadást követtek el az intézményben.

Politikailag motivált vádak érték a legfőbb tévécsatornákat is, amelyek közül a két utolsóként fennmaradt konzervatív orgánum főszerkesztőjét távozásra kényszerítették, hogy megszűnjenek az ellenük folyó nyomozások és letartóztatások. Miután a kormány és a parlament soraiba is beszivárogtak a Soros-szervezetek képviselői, a szociáldemokraták olyan követeléssel is előálltak, hogy a médiahatóság feletti kontrollt adják át a Soros-hálózat szervezeteinek, mint például a „franchise-módon” Macedóniában is működő Helsinki Bizottságnak, amely egyúttal megszerezné a jogot arra is, hogy megítélje egy médium kiegyensúlyozottságát, és aszerint döntsön annak bezárásáról. Mindemellett Soros György és hálózata egyre komolyabb befolyásra tett szert a macedón hírszolgáltatásban a televíziós társaságokon, nyomtatott és online médiumokon keresztül, mialatt a szervezetei szüntelenül állították elő a sajtószabadságról szóló jelentéseket.

A nemzeti kormány megbuktatásának, a jogállamiság romba döntésének és az igazságszolgáltatás kiszervezésének, valamint a nemzeti identitástól való megfosztásnak folyamatai egy agenda részei voltak, amely valójában nem a civil társadalmi értékek promotálására, hanem a befolyásszerzésre alapult. Mára bizonyosságot is nyert, hogy a macedón nemzeti kormány és közösség leépítése, illetve ellehetetlenítése mögött Soros György és szervezetei állnak.

A nemrég napvilágra került hangfelvételeken Soros támogatott miniszterelnöke, maga Zoran Zaev beszél arról, hogy milyen rendkívüli befolyása volt az immár felszámolt Különleges Ügyészi Hivatalra és annak a mára letartóztatott vezetője, Katica Janeva által irányított vizsgálódásaira, továbbá kijelenti azt is, hogy „azok a civil szervezetek, amelyeket Soros finanszíroz, a hallgatói parlament, az mind az enyém.”

A ma már bukott, egykori baloldali miniszterelnök ezáltal elismeri, hogy a polgári tüntetéseket külsőleg finanszírozták, elsősorban a Soros György által vezetett Nyílt Társadalom Alapítvány, ez pedig egyértelműen azt jelenti, hogy nem az állampolgárok akarata érvényesült, hanem egy soha meg nem választott amerikai spekulánsnak adták át a döntés jogát Macedónia sorsa felett.