A balkáni térségben való dominancia komoly geopolitikai jelentőséggel bír, így az ott elhelyezkedő államok rendszeresen szolgálnak a politikai szereplők játszmáinak helyszíneként. A körülbelül kétmillió főt számláló Észak-macedón Köztársaság belpolitikai feszültségekből eredő instabilitása is számos lehetőséget rejt e téren. Bár az ország lakosságát ortodox keresztény vallású macedón többség adja, 20-30 százalékát albán kisebbség képezi, akiknek zöme muszlim; ennek következtében kiélezettek az etnikai, nyelvi és vallási konfliktusok.
Észak-Macedóniát földrajzi elhelyezkedéséből adódóan gyakorta „Európa kapujaként” is emlegetik, legfőképp az országon keresztül vezető ember-, kábítószer-, illetve fegyvercsempész, valamint a balkáni migrációs útvonalra hivatkozva, vagyis Észak-Macedónia nem megkerülhető az Európa irányába áramló migráció tekintetében sem. Az említett tényezők miatt az ország társadalmi béke, illetve állami működés szempontjából rendkívül sérülékeny és könnyen destabilizálható, ezáltal tudatos gyengítése megfelelő eszközzé protezsálhatja egyéni indítékok és célok eléréséhez.
A nemzeti kormány megbuktatása
Macedóniát évtizedeken keresztül jobbközép kormány irányította, a Belső Macedón Forradalmi Szervezet – Macedón Nemzeti Egység Demokrata Pártja (VMRO–DPMNE) koalíció egymást követően öt alkalommal nyerte meg a választásokat stabil többséggel. A migrációs krízis 2015-ös csúcspontja azonban megosztotta az ország közvéleményét.
A Nikola Gruevszki egykori macedón miniszterelnök (2006–2016) képviselte kormánykoalíció a nemzeti érdekeket szem előtt tartva reagált az országot ért súlyos migrációs kihívásra, vagyis kerítéssel és élőerős védelemmel tartóztatta fel a macedón–görög határszakaszra naponta érkező 10-12 ezer migránst, lezárva ezáltal a balkáni útvonalat, s nem utolsósorban az európai kontinenst is megóvva a migránsáradattól. Mindez aktivizálta a balkáni országban régóta meglapuló Soros-hálózat szervezeteit.
Soros György régóta agresszíven terjeszkedik Macedóniában