Hiába volt jótevő
Azt mindenképpen a New York-i természettudományi múzeum javára lehet írni, hogy tavaly oktatófilmet is készítettek Theodore Roosevelt történelmi szerepéről és lovas szobráról. A filmben megszólaló történészek elmondása szerint az elnök megítélése ellentmondásos. Egyrészt elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy nagy természetbarátként és kalandorként sokat tett az ország nemzeti parkjainak létrehozásáért, természeti kincseinek megőrzéséért. Egyébként apja volt a múzeum egyik alapítója. Theodore Roosevelt volt az is, aki elnökként a heves támadások ellenére elsőként egy színes bőrű tanácsadót látott vendégül a Fehér Házban. Politikai pályafutása után – akkoriban szokatlan módon – Afrikában is megfordult. Volt olyan kutató, aki úgy értékelte, hogy az országot 1901 és 1909 között vezető elnök saját korában inkább felvilágosultnak számított. Más szerint viszont nem túlzás őt mai szemmel rasszistának nevezni. Határozott elképzelése volt például arról, hogy a civilizációt az északi és alpesi népek mozdítják előre, a többiekkel viszont jobb nem közösködni. A fekete kontinensen tett látogatásáról született írásai pedig olyan képet rajzolnak ki, mintha a gyarmatosító szerepében nem tartotta volna túl sokra az afrikai törzsi társadalmakat, hitt a fehér felsőrendűségben.