Az unió kiállt Washingtonnal szemben az Északi Áramlat 2 ügyében

Élesen bírálta az Egyesült Államok szankciós politikáját az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Josep Borrell. A spanyol diplomata aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy egyre gyakrabban válnak amerikai szankciók célpontjává európai vállalatok, semmibe véve az EU érdekeit.

„Az EU-t mélységesen aggasztja az egyre növekvő számú amerikai szankció vagy szankciókkal való fenyegetőzés az európai vállalatokkal és érdekekkel szemben – írta közleményében. – Ez a tendencia jól látható Irán, Kuba, a Nemzetközi Büntetőbíróság, és az utóbbi időben az Északi Áramlat 2, valamint a Török Áramlat kapcsán. Az EU határozottan ellenzi a legitim üzleti érdekeiket követő európai vállalatokkal szembeni bármilyen amerikai szankciót, és úgy véli, hogy az extraterritoriális korlátozások ellentétesek a nemzetközi joggal” – figyelmeztetett.

A nyilatkozat néhány nappal az amerikai külügyminiszter, Mike Pompeo szerdai bejelentése után született. Pompeo újabb szankciókkal fenyegette meg az Oroszország és Németország közös projektjében, az Északi Áramlat 2 gázvezeték építésében részt vevő vállalatokat. A lépés visszamenőleges hatállyal érinthet olyan nagy európai cégeket, mint az OMV, a Shell, a Wintershall, a Uniper vagy az Engie. Washington azt követelte, hogy a vállalatok azonnal vonuljanak ki a beruházásból, különben komoly nehézségeik adódhatnak – például az amerikai vagyonuk és eszközeik lefoglalása.

Josep Borrell elmondta, hogy ott, ahol közös célok és érdekek vannak, szükség van a koordinációra és a célzott szankciós politikára. Azonban ahol érdekellentét van, párbeszédre van szükség, ami nem történhet a szankciós fenyegetések nyomására. „Az európai politikát Európában kell meghatározni, nem a harmadik országokból” – írta.

Az Északi Áramlat balti-tengeri gázvezeték második szakaszának építése 2018-ban kezdődött, a múlt év végére a készültség meghaladta a 93 százalékot. December végén azonban az Egyesült Államok szankciókat hirdetett meg az orosz energetikai projekt ellen, és az építkezés hosszú hónapokig megfeneklett. Több hónapos, a jelek szerint a háttérben meghúzódó diplomáciai egyeztetések után Németország végül beleállt az ügybe, szuverenitásának megsértésével vádolta meg Washingtont, és német válaszlépéseket helyezett kilátásba. Néhány nappal ezelőtt a német külügyminiszter, Heiko Maas is Washington lépéseivel szemben foglalt állást.

– Az intézkedésekről szóló bejelentésével, amelyek többek között európai vállalatokat is szankciókkal fenyegetnek, az Egyesült Államok kormánya semmibe veszi Európa jogát és szuverenitását önállóan eldönteni azt, hogy miként és honnan szerezze be az energiát. Az európai energetikai politikát Európában alkotjuk meg, nem Washingtonban – szögezte le Maas.

A fellángolt amerikai és európai ellentét mögött nem csak Washington oroszellenes pozíciói állhatnak: az európai energetikai piac megszerzése lehet a cél. Az Egyesült Államok a világ legnagyobb földgázkitermelője, azonban Európában Oroszország és az orosz Gazprom – elsősorban földrajzi okok miatt – egyeduralkodó. Ezen Washington évek óta szeretne változtatni, azonban ez nem áll az Európai Unió érdekében. Brüsszel célja egyrészt az energia diverzifikálása és az energiabiztonság megteremtése, másrészt az energiahordozók árának a leszorítása, hogy minél versenyképesebb helyzetbe hozza az európai vállalatokat.

„Az Egyesült Államok saját opportunista gazdasági érdekeit követi annak érdekében, hogy Európa egyik legnagyobb szénhidrogén-exportőrévé váljon […], és mindent meg fog tenni a cél elérése érdekében” – idézte az orosz külügyminisztérium szóvivőjét, Maria Zaharovát a RIA Novosztyi hírügynökség.