Angela Merkel a minap, az EU soros elnökségét betöltő Németország kancellárjaként elmondott beszédében kiemelten szólt az EU külpolitikai súlyának növeléséről, a megoldásra váró kérdések között pedig előkelő helyen áll a koszovói konfliktus. A NATO segítségével Szerbiából 1999-ben kivált, majd 2008-ban magát függetlenné nyilvánító Koszovót Belgrád azóta sem ismeri el, sőt aktívan fellép annak érdekében, hogy azok az országok is vonják vissza az elismerésüket, amelyek már kinyilvánították azt. Van azonban egy megoldás, amelyet Aleksandar Vučić szerb elnök évek óta szorgalmaz, és amelyre 2018-tól Hashim Thaçi koszovói államfő is hajlik – ez pedig a területcsere. Az EU is lehetséges megoldásnak tartja ezt, de megosztott a kérdésben. Azok az EU-tagállamok nem hívei, amelyek maguk is szeparatista törekvésekkel küzdenek. Ezért Belgrád és Pristina is inkább az Egyesült Államokra számított pártatlan közvetítőként.
Washington komoly előkészületeket tett: a legfontosabb ezek közül a területcserét – a koszovói polgárok túlnyomó többségéhez hasonlóan – ellenző Albin Kurti kormányfő megbuktatása és a nála kezesebbnek bizonyuló Avdullah Hoti hatalomra juttatása, mégpedig választások nélkül. A washingtoni találkozót azonban a koszovói háborús bűnöket vizsgáló hágai bíróság a Thaçi elleni vádirattal meghiúsította. Ebben szerepet játszhatott az EU féltékenysége is arra, hogy Washington rendet akar tenni egy európai kérdésben. Emellett a másik fő ok lehetett, hogy Emmanuel Macron francia elnök összehívta a mai egyeztetést.

Fotó: Reuters
Az EU elképzelése a rendezésről nem tér el lényegesen az Egyesült Államokétól: elvárják, hogy Szerbia ismerje el szakadár tartományának függetlenségét, s egyaránt kínálnak valamit cserébe, amit viszont – legalábbis ami a brüsszeli ajánlatot, az uniós tagságot illeti – Szerbia kevesell. Washington pedig „mini schengeni zónát” és különleges gazdasági övezetet emlegetett. Távolabbi célként azonban napirenden van a területcsere, amelyről a színfalak mögött folytak is tárgyalások, térképek is készültek róla. Ezek szerint három, túlnyomórészt szerbek lakta észak-koszovói járás Szerbiához kerülne, cserébe a dél-szerbiai Preševo-völgy három, főleg albánok lakta járása pedig Koszovóhoz – noha Preševo városa és az azt Belgráddal, illetve Észak-Macedóniával összekötő vasútvonal nélkül. Ez utóbbi – ahogy Kurti fogalmazott – a kínaiaké.