Brüsszelben kampányolnak az elválasztott szerelmesek

Az európaiak többsége a kitartó járványhelyzet közepette is szerencsésnek mondhatja magát: a reménytelennek tűnő tavaszi hónapok után mára nem jelent különösebb problémát az Európán belüli nyaralás vagy a külföldi rokonok meglátogatása. Ugyanakkor továbbra is vannak sok ezren, akik a részlegesen lezárt külső határok miatt sem hazautazni nem tudnak, és jó darabig a szeretteiket sem ölelhetik meg – közülük is népes csoportot jelentenek azok a szerelmespárok, akiknek egyik fele a kontinensen kívülről származik. Márpedig a szerelem nem ismer határokat: az Európai Bizottság és a tagállamok is megkezdték a jogi akadályok lebontását a zömében ifjú, még nem házas nemzetközi párok újratalálkozása előtt. Összeállításunkban ilyen magyar és külföldi eseteket mutatunk be.

Models and family members are seen dining at a restaurant where they test servers providing drinks and food to models pretending to be clients in a safe "quarantine greenhouses" in which guests can dine in Amsterdam, Netherlands May 5, 2020. Picture taken May 5, 2020. REUTERS/Eva Plevier - RC2YIG99HIR0 Fotó: Eva Plevier

Idő kérdése, hogy Magyarországra is begyűrűzzön a Love is not tourism (A szerelem nem egyenlő a turizmussal) kampány, amelyet olyan európai, zömében még nem házas fiatalok kezdeményeztek, akik a beutazási korlátozások miatt jó ideje nem találkoztak a schengeni térségen kívül élő kedvesükkel. A szétszakított szerelmesek problémájára Európa-szerte keresik a megoldást, miközben az óra ketyeg – vannak olyan párok, akik az év eleje óta nem látták egymást. Számszerűsíteni szinte lehetetlen a problémát, annyi biztos, hogy Európában sokezres nagyságot öltetnek a nemzetközi távkapcsolatok, amelyekre hazánkban is bőven akadnak példák.

Vietnami szigor

– Én és a vietnami barátnőm hat hónapja vagyunk távol egymástól. Vietnam a harmadik országokban élő házastársaknak sem tette lehetővé a beutazást. Teljesen reménytelen a helyzetünk – mesélte lapunknak Dávid, akivel a Love is not tourism mozgalom egy online felületén találkoztunk. A huszonhét éves fiatalember hasonló cipőben járó magyarokkal akarta megosztani a tapasztalatait. Mint mondja, természetes, hogy a súlyos járványhelyzet és annak kezelése prioritást élvez az ázsiai állam számára, ugyanakkor a párkapcsolatát rettenetesen megviseli a koronavírus. Dávidék esetében az útba eső államokban való találkozás sem megoldás, kedvese ugyanis nehézkesen tudna hazajutni Vietnamba, ott most is többhetes várólisták vannak a külföldön rekedt polgárok hazajuttatására. – Várunk, hátha hamarosan lazít Vietnam. A turisztikai szereplők és a légitársaságok már megkongatták a vészharangot – mondja.

A hosszú évek óta Brüsszelben élő bolíviai Luís Rollano és barátnője mindössze hetekre voltak a belgiumi összeköltözéstől, amikor Bolíviában is elterjedt a vírus. Esetükben nemcsak az jelenti a legnagyobb problémát, hogy a fővárosban, Sucréban rekedt Cláudia felsőoktatási ösztöndíjas tanulmányait elhalasztották, hanem hogy időközben a lány maga is koronavírusos lett. – Azt hittem, nem kaphatok rosszabb hírt a költözés meghiúsulásánál. Most úgy számolok, hogy talán a télen újra találkozunk. Decemberben lesz egy éve, hogy láttuk egymást – meséli lapunknak Luís Rollano, aki elárulja azt is: Cláudia fertőzése előtt akadtak olyan napok, hogy öt-hat órán át beszéltek telefonon, így hidalva át a tízezer kilométeres távolságot.

összeurópai megoldás

Az Európai Bizottság legutóbb július végén hozott nyilvánosságra iránymutatást a külső határok megnyitására vonatkozóan, ennek értelmében megnyílhatnak az Európai Unió kapui az Ausztráliából, Kanadából vagy épp Marokkóból érkezők előtt. A folyamatosan bővülő nemzetközi lista nem kötelező erejű a tagállamokra nézve, azok szabadon, saját hatáskörben mérlegelik, hogy kit engednek be a területükre a járványhelyzetben. Az uniós ajánlás mindenkori kivételt tesz továbbá a családtagok esetében – ők már a külső határok márciusi lezárását követően is mentesítést kaptak a korlátozások alól. A családegyesítés mindenesetre nem vonatkozik a még nem házas vagy nem regisztrált élettársi kapcsolatban élőkre, tehát sok ezer olyan fiatal van Európában, akinek a szerelme jelenleg is valamelyik, a korlátozások hatálya alá eső harmadik államban tartózkodik. Esetükben szinte esélytelen, hogy a közeljövőben találkozhassanak. Zömében ázsiai–európai, amerikai–európai vagy latin-amerikai–európai párokról van szó.

Uniós berkekben nagyon is tisztában vannak az érzelmileg megterhelő helyzettel: az EU elnöki tisztségét július elején átvevő Németország részéről Horst Seehofer szövetségi belügyminiszter és Heiko Maas külügyminiszter is ígéretet tett rá, hogy mielőbb összeurópai megoldással állnak elő. Seehofer még a múlt héten is arról beszélt: teljes mellszélességgel amellett van, hogy a nem házas, de biztos párkapcsolatban élők esetében is mielőbb feloldják a beutazási korlátozásokat. – Ennek ugyanakkor egész Európában egységesen kell történnie, így elsősorban az Európai Bizottság felelőssége ezt kezdeményezni – mondta, átpasszolva a labdát az uniós szerződések felett őrködő bizottságnak.

A Magyar Nemzet kérdésére a brüsszeli testület illetékes szóvivője Ylva Johansson belügyekért felelős uniós biztos nyilatkozatát ajánlotta figyelmünkbe, aki szerint Brüsszel azt kéri a tagállamoktól és az utazási irodáktól, hogy a partneri kapcsolatok lehető legszélesebb definícióját alkalmazzák, könnyítve az újratalálkozást. Problémát jelent azonban az, hogy akárcsak a határnyitásról szóló ajánlás, ez sem kötelező jellegű, ezért az elmúlt hetekben mindössze hét uniós állam tett eleget a brüsszeli kérésnek, a többiek – köztük Magyarország – maradtak a hagyományos, szigorúbb értelmezéseknél.

igazolt kapcsolat

Az úttörők közé tartoznak az északi országok (Dánia, Svédország, Hollandia), de a térségünkből Ausztria és Csehország is élt már a könnyítés lehetőségével. A sorban Koppenhága volt az első, a dánok azt várják a beutazni akaró, Schengenen kívül eső államokban élőktől, hogy – negatív vírusteszt mellett – bizonyítsák: valóban távkapcsolatban élnek egy dán állampolgárral. Bár ennek igazolási módját nem szabták meg, a kapcsolatnak a friss szabály szerint legalább három hónapja kell tartania, és szintén garanciát kell adni arra, hogy a vírus beköszönte előtt a pár rendszeresen találkozott egymással. A hollandok ennél is konkrétabban fogalmaznak: szerintük a nemzetközi párnak a járványt megelőzően legalább négyhetente találkoznia kellett, s ezt repülőjegyekkel és hotelfoglalásokkal igazolniuk is kell. A nem EU-tag Norvégia egyelőre a minimum kilenc hónapja egymással járó szerelmesek előtt tette lehetővé az újratalálkozást.

Mivel tagállami kompetenciáról van szó és a különbségek maguktól értetődően adottak, sokan keresnek jogi kiskapukat, könnyebb beutazást lehetővé tevő országokat a találkozáshoz. Ilyen például az amúgy is a turistaszezon megmentésén munkálkodó, egyelőre nem Schengen-tag Horvátország, amely az online formanyomtatvány mellett negatív vírustesztet, illetve a hazautazást igazoló repülőjegyet kér a blokkon kívüliek többségétől. A már nem EU-tag Nagy-Britannia is kedvelt randiország, ahová könnyebb beutazni az EU-n kívülről.

A Love is not tourism kampány berkeiben arra is van példa, hogy nem földrajzi alapon cselezik ki a szabályokat. Az interneten az egyik legnépszerűbb páros Morgan Bonnyéké: az amerikai lány és svájci kedvese a korlátozok miatt az internetes konferenciahívásokat lehetővé tevő Zoomon kötöttek házasságot, júniusban már férjként és feleségként találkoztak az Egyesült Államokban. Noha a huszonéves fiút beengedték az országba, többen megkérdőjelezik a megoldás jogszerűségét.