Egyetlen cél van: bármi áron megerősödni vagy megmaradni a helyi önkormányzatokban. Néhány erdélyi nagyváros vagy megye esetében – ahol létfontosságúnak tartják a magyar elöljárói szék megtartását vagy megszerzését – sikerül a józan észre hallgatni, és mindkét tábor közös magyar jelöltet támogat. A legtöbb helyen azonban kemény ütközetekre, lejárató kampányra, övön aluli ütésekre és a későbbi együttműködés csíráinak kiirtására törekednek. Persze nincs új a nap alatt: az eldurvuló választási kampányoknak több évtizedes előzményei vannak az erdélyi magyar politizálásban. A nézeteltérések nem most kezdődtek, de idővel egyre jobban felerősödtek. Amint fogy az erdélyi magyar szavazóbázis, egyre ádázabb harcot kell vívni a szavazatokért – olvasható az Erdélyi Napló című portálon.
Délibábos román–magyar összeborulás
Az idei választási kampánynak van azonban egy újdonsága. Az erdélyi magyar politikai szereplők egyre magabiztosabban kokettálnak a román pártokkal. Nyilván ez sem előzmény nélküli, de arra még nem volt példa, hogy a legerősebb erdélyi magyar párt, az RMDSZ, közös listán induljon román pártokkal. Ez most a két leginkább elszórványosodó erdélyi régióban, Hunyad és Beszterce-Naszód megyében történik. Winkler Gyula európai parlamenti képviselő érvei akár el is fogadhatóak, hogy csak így lehet menteni a menthetőt, és magyar képviselőt bejuttatni a megyei önkormányzatokba. De hosszabb távon mi lehet ennek az ára? Ez
a szemléletváltás mennyire ágyazza be az erdélyi magyar politizálást a Felvidéken fájdalmas fiaskónak bizonyult vegyes párti modellre?
Az nem vitás, hogy a pozsonyi szlovák–magyar vegyes párt, a Híd–Most megjelenése jóvátehetetlenül átrendezte a Kárpát-medencei utódállambeli régió magyar ügyeit és a szlovákiai magyarság hosszabb távú érvényesülését. Hamar kiderült, hogy a magyarság egy része vevő a „közös érvényesülés” délibábjára. Miközben a többségi-kisebbségi „összefogásból” éppenséggel a magyar érdek, a magyar közösségi immunitás megtartása hiányzik, és a folyamat újabb löketet ad a többségi nemzetbe való beolvadás felgyorsulásához. Mi a garancia arra, hogy idén a két erdélyi szórványmegyében kipróbált román–magyar „összeborulási modell” nem talál mélyebb táptalajra, és nem fejlődik tovább a Szabad Emberek Pártja (POL) nevű megtévesztő délibábok vagy más közös, román–magyar pártok formájában? Merthogy lesz rá igény, miután a „szórványmodell” sikertörténetként fog felfutni a médiában. Mit kap ezért cserébe a magyarság? Egy súlytalan megyei képviselői mandátumot a huszonvalahány megyei tanácsos között. És soha be nem tartott román politikai ígéreteket. Az indok szerint néhány magyar civilszervezet támogatást szeretne kapni kulturális rendezvényeire. Amit eddig is megpályázhatott a határon túli magyarságnak jelentős forrásokat nyújtó magyarországi közalapítványoknál. De
nemcsak az RMDSZ térfelén megy a román–magyar összeborulás, hanem Székelyudvarhely leköszönő „polgári” városvezetősége is román–magyar párt ölelésében keresi a boldogulás lehetőségét.
