Koronavírus-újrafertőződéseket fedeztek fel a Benelux-államokban, miután korábban csak Európán kívülről, Hongkongból és Dél-Koreából érkeztek hírek olyan emberekről, akik meggyógyultak, majd újból elkapták a kórt. A friss tudományos beszámolók egy hollandiai és egy belgiumi esetről szólnak. Árulkodó, hogy a hágai és a brüsszeli kormány fővirológusai is másként értékelik a felfedezéseket. Míg Marion Koopmanst, a holland járványügyi tanácsadó állítása szerint nem aggasztja az újrafertőződés ténye, a flamand Marc Van Ranst úgy nyilatkozott a belga sajtóban: „nem jó hír” érkezett, a továbbiakban pedig kutatni kell a hasonló esetek után. Szerinte arra kell ugyanis fényt deríteni, hogy az immunitás tovább tart-e pár hónapnál. A belga betegnél először márciusban, másodszorra pedig júniusban mutatták ki a fertőzést.
– Reméljük, egyedi esetekről van szó. Arról mindenesetre elfeledkezhetünk, hogy életünk végéig tarthat az immunitás
– vélekedett Van Ranst, egyúttal azzal nyugtatva a közvéleményt, hogy mind a belga mind pedig a holland pácienst első alkalommal csak nagyon enyhe tünetekkel kezelték, egyikük sem került kórházba. Emiatt lehetséges, hogy az antitestek szintje nagyon alacsony volt, így következhetett be a második megfertőződés. A holland példában a virológusok azzal is érvelnek, hogy a beteg egy idősebb, gyenge immunrendszerrel bíró személy.
Korábban a londoni King’s College tudósai jutottak arra a következtetésre, hogy a koronavírus okozta betegségből való felépülés alatt kifejlődött antitestek mindössze három hónapig védhetik gazdájukat. Összesen kilencven koronavírusos esetet megvizsgálva tapasztalták, hogy kilencven nappal később csak 17 százalékuk mutatott immunitást. Akárcsak a belga Van Ranst, a brit kutatást vezető Katie Doores is úgy nyilatkozott: a Covid–19 súlyosabb eseteinél a későbbi antitestválasz a vírus ellen erősebb volt, így ők tartósabban maradtak immúnisak.
Ellenkező érvek eddig csak az amúgy is megkérdőjelezhető járványügyi ténykedést mutató Svédországból jöttek. A Bloomberg július végi beszámolója szerint az ottani védekezést irányító Anders Tegnell epidemiológus szakvéleménye volt, hogy aki egyszer már megfertőződött, az a gyógyulást követően nem kaphatja el a betegséget.