Az oroszországi Rosztov-na-Donu város vasúti pályaudvara és annak környéke most úgy fest, mint egy görög vagy olasz bevándorlótábor a migrációs krízis csúcspontján: egymás hegyén-hátán álló sátrak sűrű hálója, pokrócokon heverő emberek, a sátrak körül futkosó gyerekek. Mosakodási lehetőség nincs vagy csak igen korlátozottan, a szemét pedig ellepte a területet. A sátrak lakói javarészt üzbég vendégmunkások, akik a Covid–19-járvány miatt ragadtak Oroszországban, Kazahsztán határánál. Jelenleg legalább két ilyen nagyságú bevándorlótábor alakult ki – a Rosztov-na-Donu mellett a másik Szamara térségében, Kinel városban, ahol a legfontosabb tranzitútvonalak haladnak.
Oroszország kaukázusi térségében az idénymunka népszerű a közép-ázsiai vendégmunkások körében – általában tavasszal vagy kora nyáron érkeznek, és a mezőgazdasági szezon végével indulnak haza szervezett buszokkal vagy autókkal. A koronavírus idei terjedése azonban váratlan akadályokat gördített eléjük: a térség országai lezárták a határaikat, és több ezer ember augusztus végétől az orosz–kazah határon ragadt.
– Először egyre több üzbég rendszámú autó érkezett – mesélte a Novaja Gazeta orosz lapnak Jodgor Uszmanov, a Helyi üzbég nemzeti-kulturális autonómia titkára a Szamara mellett kialakult helyzetről. – Eleinte nemigen figyeltek fel erre, áll egy csomó autó egy mezőn, na és? De az emberek jöttek és jöttek, hiszen erre halad az egyik legfontosabb tranzitútvonal. Az üzbégek, a kazahok és a kirgizek számára ez most fordul elő először a történelemben, hogy lezárták a határt. Először 20 autó gyűlt össze, majd még 30, egy nap után 200. Ezután követelőzni kezdtek: Üzbegisztán segíts, itt ragadtunk! – magyarázta Uszmanov.
Üzbegisztán a koronavírus miatt március 23-án zárta le a határait, azóta az országba csak a konzulátusok által szervezett charterjáratokkal lehetett bejutni. Az orosz hatóságok is kénytelenek voltak lépni az ügyben: a bevándorlók kaptak sátrakat, megszervezték az ivóvízellátást és hoztak konténereket a hulladék számára. Ezzel egyidőben az üzbég konzulátussal együttműködésben újraindult a vasúti forgalom. A vonat kapacitásai azonban korlátozottak, mintegy kilencszáz embert tud elszállítani, de a hazajutásra vágyó gazdasági bevándorlók száma napról napra növekszik. Normál körülmények között egy Taskentbe szóló vonatjegy körülbelül ötvenezer forintba kerül – ám a közvetítők most akár a háromszorosát is elkérik.
– Minden egyes nap több száz ember érkezik. Előbb be kell regisztrálniuk a konzulátuson, és a hatóságok csak ez után jelentik be a vonat indulását, enélkül nem is lehet jegyet kapni. Nagyon sokan mennének – vége a szezonnak, az emberek hosszú ideje nem látták a családjukat – mondta a BBC-nek az egyik helyi gazda, Boburbek Atadzsanov.
Üzbegisztánban 2,5 millió ember – vagyis az ország lakosságának a hét százaléka – külföldön dolgozik, ebből is több mint kétmillióan Oroszországban. 2018-ban az üzbég vendégmunkások hazautalásai 5,1 milliárd dollárt, az üzbég GDP tíz százalékát tették ki. A közép-ázsiai vendégmunkások problémái nem új keletűek Oroszországban – a koronavírus-járvány tavaszi berobbanásával több ezer ember veszítette el a munkáját az építőiparban és az utazási szektorban, akik a lezárt határok miatt hónapokig nem bírtak hazajutni.
