„A konfliktusok megakadályozása a feladatunk, nem az eszkalációja”

Katonai műveletek Szíriában, eszkaláció a Földközi-tengeren vagy akár a belarusz kormányellenes tüntetések főbb helyszínei – a Liveua­mapen (Live Universal Awareness Map) folyamatosan, szinte élőben követhetjük végig a nagy nemzetközi konfliktusok alakulását. Az ukrán fejlesztők által hat évvel ezelőtt elindított nagyszabású projekt egy interaktív térkép, amely a mesterséges intelligencia és különböző algoritmusok segítségével földrajzilag követi a globális eseményeket. A projektnek havi több millió látogatója van, és már kitiltották őket Törökországból és Iránból is. A nyolc nyelven elérhető Liveuamapet az érdeklődök és újságírók mellett döntéshozók és különböző nemzetközi szervezetek is használják, de a szerzők célja ennél sokkal grandiózusabb: előre jelezni és megelőzni a nemzetközi konfliktusokat és katasztrófákat. Mindezekről a Liveuamap alapítójával, Rodion Rozskovszkijjal beszélgettünk.

– A geopolitikai érdeklődését erősen befolyásolhatta az, hogy a lakhelye Dnyipro? Az ukrán város igen közel található a donbaszi régióhoz, ahol jelenleg is konfliktus zajlik az oroszbarát szeparatisták és az ukrán erők között. Amikor azonban elindult a projekt, Ukrajna területén nem volt háború.

Rodion Rozskovszkij

– 2014 februárjában jutottunk el ehhez az ötlethez, a kijevi Majdanon zajló események csúcspontján. Ekkor a nemzetközi sajtóban finoman szólva is az orosz média narratívája érvényesült. Elég nagy különbség volt aközött, ami az utcán zajlott és aközött, amiről az angolszász média számolt be. A másik gond az volt, hogy földrajzilag is nehezen tudták elhelyezni az ukrán eseményeket, főleg, amikor már Kelet-Ukrajnában is elindult az eszkaláció. A csúcspont az volt, amikor az egyik amerikai csatorna, azt hiszem a CNN Kijevet Pakisztán területén ábrázolta, Iszlámábád helyén. Ekkor döntöttünk úgy, hogy összegyűjtjük az ukrán sajtó legfrissebb cikkeit, lefordítjuk őket angolra, majd földrajzi címkékkel látjuk el, és így elhelyezzük a térképen. Február 18-án tudott elindulni a projektünk, három nappal később Viktor Janukovics államfő elhagyta az országot. Látszólag az események véget értek, és gondolkoztunk azon, mit tegyünk. Azonban néhány nappal később Oroszország katonai műveleteket indított a Krím félszigeten, mi pedig adatokat publikáltunk az orosz egységek mozgásairól. Két hónappal később hasonló események kezdődtek el Donyeckben, Luhanszkban és más kelet-ukrajnai városokban. Az ukrán sajtó mellett elkezdtük felhasználni a közösségi oldalakon közölt információkat is, ami sokkal részletesebb és gyorsabb volt. Hat hónappal az indulás után már napi több mint százötvenezer egyedi látogatónk volt.

– Most pedig már havi három-négy millió látogatójuk van.

– Most éppen ennyi, de ez valójában kevés, ami a járványügyi helyzet miatt van. Fél éve gyakorlatilag semmi változás nem történt a szíriai konfliktusban, de Líbiában sem igazán. A konfliktusok világszerte ellaposodtak, ezért az érdeklődés is csökkent. Februárban, még a járvány indulása előtt például havi tizenötmillióan néztek bennünket.

– Az online statisztikai adatok alapján a legtöbben az Egyesült Államokból követik önöket, majd jön Németország és Oroszország. Amerika és Oroszország érthető, elvégre több nemzetközi konfliktusban is részt vesznek ilyen vagy olyan szinten, de a német látogatók nagy száma minek köszönhető?

– Ők nagyrészt nem németek, hanem Németországban élő törökök. Már kitiltottak bennünket Törökországból, kitiltottak Iránból. Az irániak és a törökök német VPN-eken, virtuális magánhálózatokon keresztül érnek el bennünket. A németországi törököket pedig minden konfliktus érdekli, amelyben Törökország is érintett, Törökország márpedig nagyon sok konfliktusban érintett: jelenleg a szíriaiban, a líbiaiban és a most kibontakozó földközi-tengeri konfliktusban.

– Miért tiltották ki önöket Törökországból?

– Először három napig elérhetetlenné tettek minket, amikor a törökök afrini hadművelete zajlott (Törökország 2018 januárja és márciusa között tartó katonai akciója Szíria északnyugati részén – a szerk.), mert kurd forrásokat is használtunk. Például publikáltunk egy videót, ahogy egy kurd harci járműből rálőttek egy török tankra. Mivel a törökök szerint a kurdok terroristák, ezért ez a felvétel egy terrorista támadást mutat be. Pedig akár bizonyítékként is felhasználható lenne. De nem, a törökök napi négy-öt üzenetet küldtek nekünk azokban a napokban, töröljétek ezt, ezt és ezt, több tucat hírt. Végül blokkoltak bennünket, de ezt három nappal később feloldották. Majd 2018 nyarán teljesen váratlanul újra letiltottak bennünket, ekkor már végleg. Fellebbezni nem fogunk, mert nem mondhatunk le a kurd forrásokról.

Török katonák előrenyomulnak az észak-szíriai Manbidzs térségében 2019 októberében a Népvédelmi Egységek (YPG) kurd milíciái ellen. Fotó: MTI/AP/DHA/Ugur Can

– Ezek teljesen automatizált rendszerek vagy vannak mögöttük szerkesztők, akik megnézik a híreket, ellenőrzik ezeket, majd publikálják?

– A legelején mi magunk csináltunk mindent, de most már szinte minden adat különböző algoritmusok és mesterséges intelligencia, gépi tanulás segítségével, automatizáltan érkezik. De azokban a régiókban, ahol konfliktusok zajlanak, most is emberek hagyják jóvá a bejegyzéseket közlés előtt. Ezekben az esetekben nagyon sok a dezinformáció – amikor különböző érdekelt államok szándékosan terjesztenek olyan híreket, amelyek hamisak. Ha valami még nincs megerősítve, nem biztos a forrás, azt még algoritmikusan ki tudjuk szűrni, le tudjuk ellenőrizni. De amikor szándékos félretájékoztatás történik, azt nem tudja megkülönböztetni a gép. Az is fontos, hogy ne fújjunk fel egy konfliktust, és óvatosan bánjunk a hírekkel. Erre nagyon jó példa a szíriai háború, amely sok éve húzódik, nagyon sok csoport érdekelt benne, amelyek gyűlölik egymást, és rendkívül agresszívan viselkednek. Az egyik feladatunk a konfliktusok megakadályozása, nem pedig további eszkalációja. Ezért szerkesztőkre mindig is szükség lesz, mert ha csak gépekre és algoritmusokra hagyatkozunk, az nagyon gyorsan szélsőséges irányba tolja a helyzetet.

– Hányan dolgoznak a csapatukban?

– Jelenleg heten, de voltunk már huszonöten is.

– A Liveuamap missziója – a leírás szerint –, hogy a Big Data elemző módszerek segítségével előre jelezhetőek és megakadályozhatók legyenek a jövő konfliktusai, és minimalizálható legyen a természeti katasztrófák hatása. Ez valóban kivitelezhető lenne?

– Folyamatosan gyűjtünk adatokat, és ezeket megosztjuk a nagy nemzetközi szervezetekkel, úgymint az ENSZ-szel vagy a Vegyifegyver-tilalmi Szervezettel. A mi csapatunk mintákat keres, ezeket az adatokat és mintákat pedig a nemzetközi szervezetek elemzik.

– Egyértelműen azonosíthatók ilyen minták?

– Természetesen. Gyakorlatilag minden általunk közölt esemény vagy egy múltban már bekövetkezett esemény egyenes következménye vagy kihatással lesz majd egy jövőbeli eseményre.

A fellángolt hegyi-karabahi konfliktus a Liveuamapen

– A fő bevételük az együttműködéseken keresztül jön vagy pályázatokból? Csak mert hirdetéseket nem látni az oldalon.

– Egészen 2018-ig a bevételünk nagy része hirdetésekből jött, ám ekkor blokkolt bennünket a Google AdSense (amelyen keresztül a Google-hirdetések elhelyezése történik – a szerk.). Valószínűleg bepanaszoltak bennünket, de ezt nem tudjuk biztosan, mert a Google ilyen információt nem ad ki. Azt gondoljuk, hogy a törökök jelentettek fel minket a Google-nál, miután letiltottak az országban. Hivatalosan „erőszakos tartalom” miatt blokkolt minket a Google – ez úgy működik, hogy ha száz ember panaszkodik, akkor az amerikai vállalat intézkedik. Ugyanolyan híreket publikálunk, mint más médiumok, ráadásul ez nem is saját tartalom. Soha nem publikáltunk videókat terrorista akciókról. Ezután más modellre tértünk át – egy előfizetéses rendszerre többletszolgáltatásokkal, illetve szolgáltatások értékesítésére különböző vállalatok számára. 2016 óta van egy magánbefektetőnk is, aki a telekommunikációs szférában aktív. Támogatásokat viszont még soha nem kaptunk. Néhányszor próbálkoztunk vele, amikor nehéz pillanataink voltak, de nem kaptunk pénzt. Utólag jobb is, mert így nem függünk a külső finanszírozástól.