A szalag színe
Egy csomagot át lehet kötni cukorspárgával és bársonyszalaggal is. Lehet szép, díszes csomagolása, lehet egy egyszerű papírdoboz. Lehet mosolyogva átadni, s lehet mogorván odalökni. De a lényeg mégiscsak az, hogy mi van abban a csomagban. A belső tartalmon semmit se változtat, hogy milyen körítéssel kerül a címzett kezébe. Az Európai Unió pedig ebben igazán ügyes, felhabosítani-feldíszíteni valamit, aminek igazából nincs semmiféle értelme.
Az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottság egyértelműen kedvesebb, mosolygósabb, megértőbb, mint a Jean-Claude Juncker irányította testület, feltehetően azért, mert a német politikus szimpatikusabb a túl sokat próbált luxemburginál. A jelenlegi vezető az EU új arca, aki józan és nyitott szívű, felismeri a tagállamok érdekeit és értékeit, s ez alapján szervezi a bizottsága munkáját, ezzel pedig élesen ellentétben áll Juncker gyalázatos imázsa, részeges imbolygása és látványos részrehajlása.
Pedig Von der Leyen migrációs csomagja valójában pontosan ugyanaz a csomag, amelyet egykor meglebegtetett Juncker testülete, azzal a határozott céllal, hogy ezt el kell fogadtatni mindenkivel. Ott az ajándék spárgával volt átkötve és gyűrött volt az oldala, s Brüsszel – valamint néhány nyugati főváros – teljes meghökkenésére a visegrádi országok nem hajbókoltak ájult tisztelettel a gazdag és roppant okos tagállamok előtt, amelyek megszervezték volna az évszázad bizniszét a mi kontónkra. Öt éve történt mindez, azóta felfordult és visszabillent a világ, hullottak kormányok és felemelkedtek mások, lángba borította a terror Európát, és megtanultunk együtt élni a határokkal a határok nélküli Európában. Csak Magyarország mondja ma is pontosan ugyanazt, amit akkor: nem jöhetnek be hozzánk azok, akik a trükkös utat választják, nem fogjuk a bűnt erénynek hazudni, nem fogjuk kockáztatni senkinek az életét. Próbálták erővel és próbálták szép szóval elfogadtatni a kvótarendszert a visegrádi országokkal, mondván, van elég hely ezer embernek Magyarországon is, csakhogy az elv az elv, így egyetlen ember befogadása is elfogadhatatlan.
A teljes cikk ITT olvasható el.