„Már Marjam áll előttetek”: áttért az iszlámra a terroristák túsza

Sophie Pétronint Maliban rabolták el négy évvel ezelőtt. Nem mindenki örült szabadulásának.

2020. 10. 11. 19:01
null
Bamako, 2020. október 9. Sophie Pétronin francia segélymunkás (j) és fia, Sebastien Chadaud-Petronin nyilatkozik a sajtó képviselõinek, miután szabadon engedték Bamakóban 2020. október 9-én. A 75 éves nõ a világ utolsó francia túsza volt, de dzsihadista fogvatartói szabadon engedték õt, két olasz foglyot, valamint egy mali politikust. A francia nõt 2016. december 24-én ragadták el fegyveresek Gao városából, ahol egy gyermekjótékonysági szervezetnél dolgozott. Ezután közel négy évig tartották fogva a dizshadisták. A két olasz túsz közül az egyik pap, a másik pedig turista, õket még 2018-ban fogták el Nigériában vélhetõen az Al-Kaidához tartozó fegyveresek. A mali ellenzéki politikust, a 70 éves Soumaila Cissét március 25-én rabolták el, miközben parlamenti választásokra kampányolt. Fotó: MTI/EPA
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

„Imádkozom Maliért, könyörgöm Allah áldásáért és kegyelméért, mert muszlim vagyok. Azt mondjátok, Sophie, de Marjam áll előttetek” – ezekkel a szavakkal, fejét fedő kendővel nyilatkozott a médiának Sophie Pétronin, a nő, aki négy év fogság után szabadult szélsőséges terroristák fogságából. „Harag? Ki iránt? Nem, fájna haragosnak lennem” – válaszolta a kérdésre, amely azt firtatta, érez-e dühöt fogvatartói iránt.

A most 75 esztendős hölgy, vagy ahogy Maliban ismerték, Mama Sophie egy segélyszervezetet vezetett a nyugat-afrikai országban, amely alultáplált árvákat és gyermekeket támogatott, míg 2016 decemberében egy al-Kaidához köthető fegyveres csoport elrabolta. A nő ezután néhányszor videófelvételeken tűnt fel, fia elkeseredett harcot folytatott kiszabadításáért, végül néhány nappal ezelőtt hazatérhetett. Szabadulásának részleteit nem hozták nyilvánosságra, de vele együtt egy Soumaila Cisse nevű mali ellenzéki politikust, egy olasz papot és egy másik olasz turistát is elengedtek, vélhetően egy fogolycsere keretében, melynek során kétszáz szélsőséges is szabadon távozhatott a börtönökből.

Sophie Pétronin elmondása szerint fogsága „viszonylag jó körülmények között” telt, mivel sok ideje volt, sokat imádkozott, a fogságot egyfajta spirituális visszavonulásként élte meg.

A négyéves rabság nem szegte kedvét sem, vissza szeretne térni Maliba, mert élete célja, hogy másokon segítsen.

Hasonló tapasztalatokról számolt be a hazatérő mali politikus is. Ő arról mesélt, hogy sem fizikailag, sem szavakkal nem bántalmazták, még rádiót is hallgathatott, ennek ellenére rendkívül megterhelő volt a rabság. Felidézte, hogy szinte folyamatosan mozgásban voltak, autóval, csónakkal, de még tevével is utaztak. Hogy azért nem egy ártalmatlan csoport ejtette túszul őket, azt jól jelzi, hogy kiderült: nemrégiben az egyik svájci túsz meghalt a fogságban.

Hivatalosan Sophie Pétronin volt az utolsó francia állampolgár, akit emberrablók tartottak fogva. Franciaországban nagy felhajtással fogadták, a repülőtéren maga Emmanuel Macron francia elnök üdvözölte.

Nem volt azonban mindenki ilyen lelkes. A bevándorlásellenes Nemzeti Tömörülés vezetője, Marine Le Pen például azt vetette a francia kormány szemére, hogy

dzsihadistákkal tárgyalnak, miközben francia katonák az életüket áldozzák azért, hogy harcoljanak a szélsőségesek ellen.

Mások úgy vélték, hogy a nő Stocholm-szindrómában szenved: a pszichológia azt a furcsa jelenséget hívja így, mikor a túszok vagy kiszolgáltatott emberek szimpátiát kezdenek érezni fogvatartóik, kínzóik iránt.

Az efféle áttérés korántsem egyedi. Idén májusban egy Silvia Romano nevű olasz nő muszlimként tért haza a szomáliai as-Sabáb fogságából. Az ugyancsak Maliban túszul ejtett, hat évet raboskodó dél-afrikai turista, Stephen McGowan ugyancsak önként tért át. A pszichológusok akkor úgy magyarázták, hogy a jelenség mögött egy összetett érzelmi állapot állhat: egyrészt a túlélési ösztön vezérli őket, hiszen ha osztoznak fogvatartóik hitében, az szimpátiát szülhet. Másrészt amikor folyamatos félelemben élnek, nap mint nap szembesülnek a halállal, akkor a vallás vigaszt, menedéket nyújthat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szélsőséges nézetekkel is azonosulnának.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.