Töretlen a semmibe vezető repülőutak népszerűsége

Közhelyszámba megy, hogy a koronavírus-járvány fenekestül felforgatta a világ légi közlekedését. De alig esik szó arról, hogy miből és hogyan élnek meg a légitársaságok, miközben a válságban a támogatást nyújtó államkasszák lehetőségei is végesek. Szerencsére az üzleti stratégák meglepő ötletekkel állnak elő.

Forrás: Twitter

A járvány első hulláma idején a légitársaságok arra koncentráltak, hogyan tudják saját túlélésüket garantálni: a vállalat jövőjét és az alkalmazottak munkahelyét. Az utasokért folytatott verseny ekkor még háttérbe szorult, mert az ismeretlen vírustól tartva a legtöbb ország szinte azonnal elrendelte a kijárási korlátozást és a határok lezárását. Tavasszal csak a diplomáciai, üzleti és a családegyesítést célzó utazásokkal tudtak a légitársaságok stabilan kalkulálni, amelyek a töredékét jelentették a korábbi forgalmuknak. A megoldás érdekében a vállalatok a klasszikus módszerekhez nyúlhattak: az állami támogatás különböző formáihoz és a személyi állomány részleges leépítéséhez. Tették ezt abban a reményben, hogy a vírus nyárra, kora őszre eltűnik, és a szektor magától újra erőre kap.

Majd a nyári „nyitásban” nem csak a légi közlekedés pezsdült fel, a vírus terjedése is felgyorsult. A második hullám kezdetével azonban a gazdaság működtetéséért felelős kormányok már húzódoztak a teljes lezárástól, ahogy a bezártságba beleunt magánemberek is. A légitársaságok elemzői ezért egy újonnan beazonosított célcsoport meghódítását javasolták: a négy fal közé és az országhatárok mögé kényszerült utasokét, akik „repülési elvonási tünetektől” szenvednek.

A légitársaságok gyorsan reagáltak: innovatív ajánlatokkal léptek be az újonnan kiszemelt piaci szegmensbe.

Az Air Canada például szeptember végéig korlátlan belföldi utazásra jogosító bérletet kínált kanadai utasainak. A bérletek egy, két vagy három hónapos időtartamra szóltak repülőjáratain. A szolgáltatás népszerűségét növelte, hogy a bérlettulajdonosok számára a foglalás rugalmas volt: akár az indulás előtt egy órával is jelezhették az utazási szándékot.

Az ausztrál Qantas légitársaság a légi közlekedés történetében leggyorsabban megtöltött járatát hirdette meg októberre a „Repülőút a semmibe” mottóval.

A jegyek tíz perc alatt elfogytak. A „Repülőút a semmibe” egy hétórás járat, a gép Sydney repteréről szállt fel, és ugyanoda érkezett vissza. A levegőben töltött idő alatt az utasok különlegesen alacsony, 1220 méteres magasságból csodálhatták meg Ausztrália tájait az óriás utasszállító gép fedélzetéről. A repülőjegyek ára 127 ezer és 608 ezer forintnak megfelelő ausztrál dollár között mozgott. A hatalmas sikerre való tekintettel a Qantas további „út a semmibe” járatokat indít, sőt távol-keleti légitársaságok is átvették az ötletet, és rendszeres járatokat indítanak.

A Brunei Királyi Légitársaság egy hónap alatt hat olyan repülőutat bonyolított le, ami szintén „nem ment sehova”, és amit az utazást szomorúan nélkülöző jómódú magánemberek kezdeményeztek. Közülük az egyik a Brunei-szerte közismert DJ, Nadzri Harif volt. A férfi maszkban, alaposan lefertőtlenítve megjelent a reptéren, beszállt egy A320-as Airbusba, és a repülőgép – egyetlen utasával a fedélzetén – felszállt. A másfél órás utazás alatt Nadzri Harif evett-ivott, élvezte az utazást, a személyzet még biztonsági bemutatót is tartott a híres DJ-nek. Végül ismét a brunei reptéren találta magát, ahol Nadzri Harif elégedetten megállapította:

„nem is voltam tudatában annak, mennyire hiányzott nekem a repülés”.

Egyes légitársaságok az „út a semmibe” ötletet továbbfejlesztették: a sehova nem tartó járatokhoz konkrét tematikát kapcsoltak. Példa erre a tajvani EVA légitársaság állandó „Moon-gazing”, azaz „Holdnéző” kiruccanása, amely olykor Taojüanból megy Taojüanba, olykor pedig Kaoshiungról Kaoshiungra. Szintén népszerű a gyerekek és családok számára kigondolt Hello Kitty járatuk, aminek alapvető kelléke a Hello Kitty grafikával tetőtől-talpig befestett A330-as Airbus. Nagy slágerük volt az apák napjára szervezett útjuk is: az Airbus 309 utassal a fedélzetén szívet rajzolt az égre.

A japán All Nippon légitársaság sem marad el az élmezőnytől:

hawaii dekorációval ellátott járata másfél órás sétarepülésre viszi az utasokat, csak nem egy apró Cessnával, hanem egyik óriásgépével.

Egyéb ügyes megoldásokra is akad példa. Az Air France az Európát ismét sújtó határlezárások előtt szeptember végén bevezette a Franciaországba utazók számára a Covid–19-biztosítást. Az európai országokban működő utasbiztosítók többsége ugyanis már ismét nem vállalja az esetleges koronavírus-fertőzéssel járó külföldi orvosi kezelés vagy a külföldi karantén költségeit.

Azzal, hogy a biztosítás hiánya már nem volt a franciaországi beutazás – és repülőjegyvétel – akadálya, az Air France szemfülesen lefölözte a Franciaország irányába tartó kora őszi beutazások nagy részét.

A munkavállalókat segítő légitársaságok között kiugró a belga példa. A Brussels Airlines is bízik abban, hogy a járvány elmúltával a légi közlekedés, ha lassan is, de visszaáll majd a 2019-es szintre. De, addig is egy olyan szerződést írt alá a Randstad fejvadász céggel, ami vállalja, hogy az átmenetileg munkanélkülivé vált, ám szakmai képzettségük miatt a légitársaság számára fontos munkaerőt ideiglenesen – akár három-négy évre is – más munkahelyeken helyezi el. A Brussels Airlines dolgozói így a saját munkáltatójuk által biztosított új, átmeneti pozíciókban dolgozhatnak, amíg ismét szükség lesz rájuk eredeti munkakörükben.

A légiközlekedési szektor egyébként arra számít, hogy a 2019-es évi utasforgalmát csak a 2024–2027-es időszakban éri ismét el. Addig azonban a „repülőút a semmibe” ötlet talán még mindig nem az utolsó fejezet.