Giuseppe Conténak egyelőre megint sikerült megmenekülnie

Minden erejével küzd a hatalomban maradásért az olasz kormányfő, ehhez azonban új szövetségeseket is kell találnia.

Róma, 2018. május 23. Giuseppe Conte miniszterelnök-jelölt sajtótájékoztatót tart, miután Sergio Mattarella államfõ megbízta õt az új olasz kormány megalakításával a római elnöki rezidencián, a Quirinale-palotában 2018. május 23-án. Az 54 éves jogászt a márciusi parlamenti választásokon gyõztes jobboldali Liga és az euroszkeptikus Öt Csillag Mozgalom (M5S) közösen jelölte kormányfõnek két nappal korábban. (MTI/EPA/Ettore Ferrari) Fotó: ETTORE FERRARI

Hajszálon múlt Giuseppe Conte kormányfő túlélése, a kedd késő esti bizalmi szavazáson a római felsőházban. A stabil kormányzáshoz szükséges abszolút többséget ugyanakkor nem sikerült megszereznie: nem tudott 161 szenátort maga mellé állítani, csupán 156 szenátor szavazott bizalmat a kormányfőnek, 16-an pedig tartózkodtak, miközben 140-en a politikus azonnali távozását követelték. A Silvio Berlusconi-féle Hajrá Olaszország nevű jobbközép párt soraiból két szenátor is igennel szavazott, döntésükért a pátból való azonnali kizárással fizettek. Conte megmentésére sietett három örökös szenátor is, akik az ország ügyinek megvitatásában rendszerint nem vesznek részt. A baloldali szenátorok felszólalásukban hangsúlyozták, hogy az elmúlt évtizedekben tíz olyan kormányalakításra is volt példa, amikor a kormányfő nem birtokolta a szavazatok abszolút többségét, mégis vállalta a kormányalakítást.

Giuseppe Conte kormányfő szerdán újra tárgyal Sergio Mattarella államfővel és egyeztet jövőbeli szándékáról.

Az Il Messagiero napilap szerint a Demokrata Párt (PD) és az Ötcsillag Mozgalom (M5S) Conte lemondását és egy harmadik kormányalakítást támogatna.

A kormányfő azonban további átpártolók jelentkezésében reménykedik, akiknek segítségével tovább haladhatna anélkül, hogy lemondását benyújtaná. Ha két héten belül nem sikerül újabb szövetségeseket találnia, akkor viszont nincs más megoldás, mint a visszavonulás.

A jobbközép koalíciós partnerek továbbra is egyhangúan előrehozott választásokat sürgetnek. – Sergio Mattarella köztársasági elnökhöz fordulunk – jelentette ki Matteo Salvini, a jobbközép koalíció elnöke. – Az államfő nem nézheti tétlenül egy gyenge kormány megalakulását, amely köpönyegforgatókra támaszkodik – fűzte hozzá a korábbi belügyminiszter. A bevándorlásellenes Liga elnöke felháborodását fejezte ki azzal kapcsolatban is, hogy Giuseppe Conte minisztériumi és államtitkári székeket ígért a mentőövet dobó szavazatokért cserébe.

A szenátus bizalmi szavazását követően Teresa Bellanova, az Élő Itália szenátora a kormányválságot lemondásával előidéző volt agrárminiszter a Magyar Nemzetnek nyilatkozott. Lapunknak beszámolt döntésének okairól, amelyek a kabinetből való kiválásához vezetettek.

– Nemcsak a vészhelyzet kezelésére van szükség, hanem az ország újraindítására, új munkahelyek megteremtésére. Biztonságba kell helyezni azt a másfél millió munkavállalót, akiket az elbocsátás veszélye fenyeget, azonnali elhelyezkedést kell biztosítani számukra. A kormány együttműködése ellehetetlenedett, július óta kérjük, hogy beleszólásunk lehessen a legfontosabb kérdésekbe

– nehezményezte a volt agrárminiszter. Teresa Bellanova azt is elmondta: elfogadhatatlannak tartja, hogy az európai források felhasználására vonatkozóan nincs sem időrendi, sem konkrét felhasználási tervezet. Olaszország a mai napig nem tud választ adni Európának, hogyan, mikor és mire szándékozik felhasználni az ország helyreállítására szánt anyagi támogatást. Bellanova szerint Conte megbukott a szenátus bizalmi szavazásán, mivel nem érte el a stabil kormányzáshoz szükséges szavazatok többségét.

Kifogásolta továbbá, hogy egy nem létező politikai program alapján sikerült összekuncsorognia pár szavazatot az örökös szenátoroktól, akik valójában nem vesznek részt a parlament tevékenységében.

Ha nincs elképzelése és kormánytöbbsége, akkor lehetetlen lesz az ország kormányzása – rántotta le a leplet Conte túlzott ambíciójáról Bellanova.

Kormányválságról kormányválságra

Az Olasz Köztársaság egyébként az elmúlt 75 évben 66 kormányválságon esett át. Az ország 29 miniszterelnökéből csupán Alcide De Gasperi és Silvio Berlusconi töltötte ki ötéves mandátumának teljes idejét. Az úgynevezett második köztársaság alatt 1994 óta 16 kormány és tíz kormányfő váltotta egymást. A kabinetek átlagosan 617 nap kormányzás után zsákutcába értek. Egy választások nélküli újabb kormánytöbbség felállítása átlagosan tíz napot vesz igénybe. Az urnához járulás esetén akár három hónapig is elhúzódhat. A 23 miniszter és a kulcsfontosságú szereplők megválasztásával egy új kormány felállítása elhúzódhat akár öt hónapig is.

A politika instabilitásáért, a folyamatos változásokért felmérhetetlen árat fizet az ország.

A gyakori kormányváltások nemcsak egy politikai irányvonal meghatározását teszik lehetetlenné, hanem a külkapcsolatok stabilitását is jelentősen megnehezítik. Jogosan merül fel a kérdés, hogyan lehetséges, hogy az Európai Unió meghatározó tagállamának kormánya ilyen gyenge lábakon áll? A helyzetet nehezíti, hogy Olaszországban csak a szavazatok 51 százalékának birtokában lehetséges a kormányalakítás, amely maga után vonja, hogy időnként olyan jelentéktelen, akár 2-3 százalékos népszerűséget magáénak tudó pártok együttműködése is elengedhetetlenül szükséges, amely a későbbiekben egyetlen összezördüléssel mindent bedönthet. Az elmúlt 27 évben négy alkalommal volt példa a választási törvény módosítására. Az instabilitáshoz vezető feltételeket azonban nem sikerült kiküszöbölni.