Hanem a csöndért…
A kőkori vadász legbecsesebb zsákmánya a vad volt. A hús, a prém, az élet. A mai vadász legnagyobb kincse, legbecsesebb zsákmánya a csönd…
Az ember szenved az időtől. S mert az időből csak az elmúlást érti meg, s az Istent régen elfelejtette, hát mindent akar az ember, mindent, és azonnal…
„A legkártékonyabb önzés nem az Én!, hanem az Én! Ebben a pillanatban! A nagylelkű ellentét a „Mindannyian, mindenkor” formában fogalmazható meg; és ebbe feltétlenül beleértendők a nem emberi lények is. A zen buddhisták a következőképp foglalják össze feladatukat: <<végtelen háládatosság a múlt iránt. Végtelen szolgálat a jelen számára. Végtelen felelősség a jövőnek.>>”
A nyugati ember e háromból mindössze hármat felejtett el, hármat szegett meg. S nem tett a helyébe semmit, csak önmagát, a pitiáner vágyaival. Még szerencse, hogy vannak ilyen rengetegek, ilyen vadonok mutatóba.
Ahol láthatjuk, hogy van azért másféle idő is…
A bölények ideje más…
A bölények ideje lassabb…
Azért lassabb, mert nincsen nekik idejük…
S a bölények halhatatlanok.
Ugyanis nincsen idejük, s ezért nem gondolnak soha a halálra.
S csak az a baj, hogy az emberen kívül álló természet, az emberen kívül minden lény halhatatlan.
De csak önmagában.
Halhatatlanok a hiúzok, a farkasok, a szarvasok, a bölények.
De jött az ember, és elrabolta halhatatlanságukat.
Jött az ember, és odalett minden.
Sajnos, mi vagyunk a hiba a teremtésben, s csak miattunk sír olykor bánatában az Isten…
„Most tél van és csend és hó és halál,
A föld megőszült;
Nem hajszálanként, mint a boldog ember,
Egyszerre őszült az meg, mint az isten,
Ki megteremtvén a világot, embert,
E félig istent, félig állatot,
Elborzadott a zordon mű felett
És bánatában ősz lett és öreg.”
Az ősz Isten sír – mi, félig isten-félig állatok meg csak zabálunk és ürítünk, és elneveztük mindezt fejlődésnek és boldogságnak. És rátettük a kést a halhatatlan természet torkára, és meghatódunk önnön jóságunktól, ha megkegyelmezünk olykor valaminek…
Előbb majdnem teljesen kiirtottuk az európai bölényt, majd néhány megmaradt példányt betelepítettünk ide, a Bialowieska-i Nemzeti Parkba, és most büszkék vagyunk, hogy még van európai bölény.
Hm…
A föld nevű bolygón jelen pillanatban hétmilliárd ember él.
És ezer európai bölény.
Akkor korunk értékszemlélete alapján mégis csak helyénvaló feltenni a kérdést: mi ér többet ma a világban? Egy ember vagy egy bölény? Nos? Van valaki, aki elég bátor, hogy válaszoljon?
A hiúzok, farkasok, szarvasok, bölények, s minden ember által meggyalázott élőlény elég bátor lenne, hogy válaszoljon. Csak bölcsebbek, nemesebbek, méltóságosabbak annál…
Régimódi utazások
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!