Megállíthatatlan a bűnözéshullám Svédországban

„A kormányzat képtelen megérteni a bandabűnözés problémakörét, ezért Svédország gengszterparadicsommá vált.”

Rendőrségi helyszínelés Bálint-napon Forrás: A szerző felvétele

Véleménye szerint a toborzásnak kell megálljt parancsolni, mert a bandabűnözés nyomán kialakult párhuzamos társadalmak aláássák a demokráciát.

– A kormányzat képtelen megérteni a bandabűnözés problémakörét, ezért Svédország gengszterparadicsommá vált

– mondta ezzel kapcsolatban Lasse Wierup, az egyik legismertebb svéd bűnügyi újságíró a köztévében (SVT), egy vele készült interjúban. Szerinte a bűnözés megfékezésére évek óta végzett hatósági munka nem vezetett eredményre, egyes bevándorló hátterű fiatalok körében életstílussá vált a bűnözés. A korábbi spontán elkövetések helyett az elmúlt tíz évben szervezetté vált a bűnözés, az elkövetők átlagéletkora drasztikusan csökkent, míg az erőszakosság mértéke emelkedett, és kialakult a gengszteridentitás.

Mindennapossá vált az erőszak

Stockholm, Malmö és Göteborg no-go zónáiban mindennapossá váltak az autógyújtogatások, késelések, lövöldözések és robbantások. Wierup kutatásai alapján jelenleg körülbelül háromszázötven szervezett banda van. Véleménye szerint az erőszakos cselekedeteiknek mennyisége és nagysága egyedülállóvá teszi Svédországot Európában. Wierup véleményét, miszerint a kormányzat nem érti a problémát, alátámasztja a miniszterelnök egy tavalyi tévéinterjújában megfogalmazott válasza.

A műsorvezető kérdésére, hogy a baloldali, szociáldemokrata kormányok alatt kialakult és kontrollálhatatlanná vált negyedek problémakörével mit tenne ma máshogy, a hegesztő végzettségű Stefan Lövfen lakonikus egyszerűséggel csak annyit válaszolt:

„nem láttuk előre, hogy ez lesz belőle”.

Az azóta szállóigévé vált mondata sokat elárul a baloldali kormányzat tehetetlenségéről és a fennálló komoly problémákkal való valódi szembenézés teljes hiányáról.

Eddig csak gyenge próbálkozásra futotta

Miközben épp a bevándorlási törvény további lazításán dolgozik a Lövfen-kabinet, nemrégiben megpróbálta csökkenteni a migráció negatív hatásait. 2020 júliusától van érvényben az az új EBO-törvény (Eget boende för asylsökande), amely a bevándorlók saját használatú lakáshasználatát hivatott szabályozni. A jogszabállyal a migránsok integrációját kívánja a jogalkotó elősegíteni, illetve megakadályozni azt, hogy az eddig kialakult és elgettósodott bevándorlónegyedek tovább duzzadjanak.

A szabályozás lényege, hogy ha a bevándorló nem a Bevándorlási Hivatal (Migrationsverket) által felajánlott lakhatást fogadja el, hanem önállóan intézi azt magának, nem költözhet a rendőrség által megnevezett 32 negyedbe. Ha mégis ott választ magának szállást, elveszti a minden migránsnak járó napidíjat, ami jelenleg 71 svéd korona, azaz körülbelül 2500 forint.

Az összeg feltehetően egyáltalán nem jelent visszatartó erőt, hiszen a Bevándorlási Hivatal napokban közzétett jelentéséből kiderül, hogy tavaly július 1. és december 31. között 2195 migráns veszítette el ezen járandóságát, miközben semmivel sem csökkent azok száma, akik ezen – a svéd politika szóhasználatával – „sebezhető” negyedekbe költöztek a törvény hatálybalépése óta.

Tovább duzzadnak a no-go zónák

A hivatal jelentése után a bevándorlási miniszter azt nyilatkozta, hogy nem lát aggodalomra okot, szerinte még nagyon korai következtetéseket levonni; mi több, Morgan Johansson szerint jó irányba halad a folyamat.

Szerinte mindenképpen folytatni kell a bevándorlók „szétszórását” a társadalomban, mert a sebezhető negyedekben például extrém módon sűrűn laknak, és az önkormányzatok nehézségekbe ütköznek, mikor szociális segítséget kívánnak nyújtani az ott élőknek.

Az önkormányzatok eleinte üdvözölték a döntést. Még a törvény bevezetése előtt Göteborg kormánypárti képviselője azzal kísérletezett, hogy az egész várost és a környékét sebezhetőnek minősítsék, ezzel is korlátozva újabb bevándorlók fogadását.

Ez nem sikerült, az év második felében is 445 új lakót kaptak Göteborg no-go zónái.

De nem csak a nagyvárosok problémája az elgettósodás és az ebből eredő erőszakos bűnelkövetés. A bevezetőben aktualitása miatt említett Kristianstad szintén örömmel fogadta a tavaly júliusban életbe lépett törvényt, de eredményeket eddig ez a település sem könyvelhet el. A Dunakeszihez hasonló méretű városban három „sebezhető” negyed is van, amelyekben számos súlyos bűncselekmény történt a múlt évben.

Decemberben egy lövöldözés során egy 25 éves férfit sebeztek halálra, de olyan is volt, hogy a városi könyvtárat úgy megrongálták, hogy napokig zárva kellett tartani. Egy újonnan épített, ingyenes fürdőt már építése alatt is vandálok dúltak fel, megnyitását követően pedig volt, hogy minden második éjjel tönkretettek rajta valamit a helyi bandák tagjai.

A rendszeres, bevándorló hátterű, erőszakos bűncselekmények már régen sebet ejtettek Svédországon és a csendes többségen, akik északi hidegvérrel továbbra is tűrik, hogy az országból gengszterparadicsom váljon.