Arab párt lehet a királycsináló Izraelben

Fölényesen győzött a jobboldal, de így is hosszas alkudozások következhetnek a választások után.

Jaír Lapid, az ellenzéki Jes Atíd (Van Jövõ) párt elnökének (j) választási plakátja és Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnöknek, a jobboldali Likud párt elnökének összefirkált portréja Ramat Ganban. Fotó: Oded Balilty Forrás: MTI/AP/

Sem a Benjámin Natanjahu vezette jobboldali-vallásos, sem a centrista-baloldali blokknak nem lett meg a kormányzáshoz szükséges egyértelmű többsége az izraeli választásokon. Az tehát borítékolható, hogy hosszas alkudozásra lehet számítani, amelyből még bármelyik fél kijöhet győztesen. Ha pedig nem sikerül feloldani a patthelyzetet, még az sincs kizárva, hogy két éven belül ötödször is urnákhoz kell járulnia a választópolgároknak.

– Több mint hetven mandátumot szerzett az izraeli jobboldal, összefogásuknak csak az a gátja, hogy két párt kijelentette, nem hajlandó együttműködni Benjámin Netanjahuval – magyarázta lapunk megkeresésére a koalíció összekovácsolásának nehézségeit Csepregi Zsolt. Az Antall József Tudásközpont nemzetközi igazgatóhelyettese arra viszont nem látott semmi esélyt, hogy az országot leghosszabb ideje vezető kormányfő félreálljon – már csak azért sem, mert a Likud harminc körüli mandátumával még mindig toronymagasan a legerősebb párt.

– Ahhoz, hogy bármelyik oldal kormányt tudjon alakítani, nagyon súlyos kompromisszumokat kell kötni. Vagy ideológiait, vagy a kampányígéretek megszegését

– mutatott rá a következő hetek dilemmáira.

Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök, a jobboldali Likud párt elnöke. Megkerülhetetlen
Fotó: MTI/EPA/Abir Szultan

A szakértő úgy vélte, két egyértelmű győztese mindenképpen volt a választásoknak. Az egyik a Kék és Fehér, amely a negyedik legerősebb alakulat lehet a törvényhozásban, miközben vezetőjüket, Beni Ganzot már mindenki leírta. A másik az Egyesült Arab Lista, a Ra’am, amely szakított az arab Közös Listával, de így is megugrotta a bejutási küszöböt. – Eredményük teljesen átrajzolta az erőviszonyokat – emelte ki a szakértő az arab párt sikerének fontosságát. Kérdés egyelőre, hogy mire lehet számítani a Ra’amtól? Vezetőjük, Manszúr Abbász kampányában azt ígérte, nem zárja ki az együttműködést Benjámin Netanjahuval, de az eredmények után sietett leszögezni, ők „nincsenek senki zsebében”. Jaír Lapid, az ellenzéki Van Jövő (Jes Atíd) vezetője azonnal tárgyalásokra is invitálta, de aligha kell sokat várni a Likud meghívására sem. Igaz, sajtóértesülések szerint a párt meglehetősen megosztott a kérdésben, sokan elképzelhetetlennek tartják, hogy egy arab párt legyen a királycsináló. Csepregi Zsolt viszont nem tartotta kizártnak, hogy Benjámin Netanjahu bevonja a Ra’amot a koalícióba, sőt szerinte külpolitikai szempontok alapján még kifejezetten jól is mutatna egy ilyen kormány.

– Az arab–zsidó kapcsolatok új szakasza jöhetett el. Az a pártok közötti együttműködés, ami már működött helyileg, most nemzeti szintre emelkedhetett. Ez egy új és előremutató fordulat

– értékelte a Ra’am szerepét a kutató. Az eredmények elemzésekor megemlítette még, hogy viszonylagos sikerként könyvelhető el az is, hogy a hagyományos baloldali pártok nem tűntek le, pedig mind a Munkáspártot, mind a Merecet mérték már a kiesési küszöb alatt.

Akkor most elégedett lehet az izraeli kormányfő? Csepregi Zsolt szerint Benjámin Netanjahu kockáztatott, de némileg elszámolta magát, mert decemberben még negyven mandátumot mértek neki – ezt azonban nem sikerült megszereznie.

Jaír Lapid, az ellenzéki Jes Atíd (Van Jövő) párt elnökének (jobbra) választási plakátja és Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnöknek, a jobboldali Likud párt elnökének összefirkált portréja Ramat Ganban
Fotó: MTI/AP/Oded Balilty

Azonban mindenképpen időt nyert, az előző koalíciós megállapodás értelmében ugyanis ősztől átadta volna a miniszterelnökséget, és ha nem is vezet egyértelmű út a kormányalakításhoz, azért számos lehetőség áll előtte.

A szakértő úgy vélte, a Likud jó szereplése jelzi, hogy az emberek stabilitást szeretnének, az izraeliek nem jutalmazták a pártot azért, mert a koronavírus elleni átoltottsági arányban világelső Izrael, de a járvány nem is rontott a helyzetén. Közben az ellenzékből nem tudott kiemelkedni egy olyan centrista politikus, mint az előző választásokon Beni Ganz volt, aki felvehette volna a kesztyűt a miniszterelnökkel szemben.