Olaszország gyászolja a halottait

Kereken egy éve tört ki Olaszországban a koronavírus-járvány. A dél-európai országból érkező képsorok az egész világot sokkolták, a háborús állapotokat idéző emberi, gazdasági és társadalmi károkat azonban még ma sem lehet pontosan megbecsülni. Több mint százezer ember vesztette életét, a helyi Caritas becslése pedig arra enged következtetni, hogy 42 százalékkal növekedett a mélyszegénységben élők száma.

Egy egész generáció távozott csendesen és magányosan az olasz társadalomból. Alig több mint egy év leforgása alatt százezer életet ragadott magával a Covid–19 néven világszerte elterjedt kór. „Minden jóra fordul” – hirdették az első hetekben, hónapokban az erkélyekre, kirakatokba kifüggesztett transzparensek szerte Olaszországban. De mégsem így történt. Háborús állapotokhoz hasonlítható emberi, gazdasági és társadalmi károkat követelt, és ki tudja, még meddig követel az országtól és a nagyvilágtól a világjárvány. Mindent felforgatott, semmi sem maradt a régi. A drámai számadatok sokkoló hatása pedig elérte Olaszországot, és gyászba borította. Egy éve még dermedten hallgatta a koronavírus-járványban elhunyt első honfitársuk, a 78 éves Antonio Trevisan halálhírét egész Itália.

Azóta százezer életet ragadott magával az igen gyakran influenzává kicsinyített ismeretlen ellenség, miközben a koronavírus nemcsak az életet bénította meg, de a halált is drámaian átalakította.

A betegek és haldoklók testi és lelki szükségleteit a minimálisra csökkentették a körülmények: sem vigasztaló szó, sem látogatók, sem egy biztató kézszorítás. A családtagok fegyelmezetten várták a kórházak jelentkezését jó hírek reményében – azok hiányában pedig egy rövid videofelvételen kísérhették el elhunyt családtagjukat az utolsó útjára. Lehetetlen az utolsó búcsúvétel, a szentségekhez járulás, a temetés és a papi áldás. Magányosan és névtelenül pár nap vagy hét leforgása alatt távoztak ezrek, majd százezrek az elmúlt év során.

Nincs mód a kegyelet lerovására, a hozzátartozók vigasztalására, a koporsó körüli utolsó búcsúvételre. Csak a megtagadott gyász és az elfojtott fájdalom maradt a szeretett családtagok mögött hagyott űrben.

Hosszú és kegyetlen hónapokon keresztül néztek farkasszemet a halállal orvosok ás ápolók, erőfeszítéseik azonban hiábavalóvá váltak a kaotikus járványhelyzet kezelése és sok esetben a felelőtlen magatartás miatt. Túl sokszor csendült fel a mentegetőzés: „amúgy is már nyolcvanon túl voltak”. Mintha az idősek élete már nem érne semmit, vagy az itt maradt szeretteik fájdalma mit sem számítana. Olaszország sohasem gyászolt ennyi elhunytat békeidőben. Az országos statisztikai hivatal szerint az elmúlt évben összesen hétszázezer személy veszítette életét. Számos napilap az olasz történelem háborús időszakaiban elszenvedett veszteségekhez hasonlítja az emberi károkat. De helytelen az összehasonlítás.

Míg a háborúban fiatal és erős katonákat küldenek a frontvonalba, addig most ismeretlenül és láthatatlanul lappang az ellenség, és ragadja magával főként az idős és törékeny generációt.

Ez a nap ezért az emlékezésé, az elmélyülésé számos olasz számára. A teljesség igénye nélkül idézik a legismertebb személyiségek, orvosok, ápolók, papok, színészek, sportolók, újságírók, politikusok nevét a napilapok. Óriási veszteség és csapás nemcsak a jelen, hanem a jövő generációinak is. A koronavírus-járvány ugyanis az olasz gazdaságot is lejtőre állította.

Alacsonyabb munkabérek és karcsúbb nyugdíjak várnak a jövőben az olaszokra.

Az elmúlt évben 8,8 százalékot zuhant az ország GDP-je, mely személyenként 2600 eurós, országos szinten 160 milliárdos veszteséget jelent. A társadalmi különbségek felerősödtek.

Az olasz Caritas adatai szerint 42 százalékkal növekedett a mélyszegénységben élők száma. A munkahelyüket megtartóknál azonban meglepő módon megugrott a háztartási takarékok száma, mely a bankok kimutatási szerint 1,2 milliárd eurós félretett tartalékot jelent. A világjárvány térdre kényszerítette az olasz gazdaság számos ágazatát, főként a turizmust és vendéglátóipart, valamint a sporttevékenységek szolgáltatóit. A legfrissebb adatok szerint 444 ezren váltak munkanélkülivé, ezeknek a hetven százaléka nő.

Az oltási kampány megcsúszása havonta 4,7 milliárdos bevételkiesést jelent az országnak.

A károk sokrétűek, a helyrehozás hosszú évekbe, akár évtizedekbe telhet. A hosszan elhúzódó megszorítások további erőfeszítéseket várnak az emberektől, akik a drámai számadatok láttán talán már nem kételkednek a helyzet komolyságában.