„Itt az ideje az árkok betemetésének!”

A Szövetség – Magyarok, Nemzetiségek, Régiók nevet viseli majd az az új párt, amelynek a létrehozásán dolgoznak a felvidéki magyar politikai erők. Az egyesülési folyamat a múlt héten érkezett a fordulóponthoz, amikor a Magyar Közösség Pártja (MKP), a Most – Híd vegyes párt és a Magyar Közösségi Összefogás vezetői sajtótájékoztatón jelentették be, hogy megegyeztek. Ezzel megnő az esélye annak, hogy mintegy tíz év után újra legyen közös magyar képviselet a szlovák parlamentben. Az esélyekről és az elképzelésekről Forró Krisztiánt, az MKP elnökét kérdeztük.

– 1998-ban egyesültek a Felvidéken a magyar pártok. Az évek alatt a magyar egység szétforgácsolódott. Napjainkban egy újabb egyesítési folyamat zajlik. Történelmi sikerként tekinthető a Szövetség létrehozásának bejelentése?

– Akkor fogunk tudni történelmi sikerről beszélni, ha a közösségünknek lesz egy erős érdekképviselete. Jelen pillanatban egy egyesítési folyamatban vagyunk benne. Tavaly decemberben bejelentettük a Most – Híd párttal közösen, hogy a két párt szeretne együttműködni, majd azt, hogy megegyeztünk, miközben folytattuk a tárgyalásokat a harmadik párttal, az Összefogással. Örülök neki, hogy márciusban eljutottunk oda, hogy immár a három párt jelenthette ki, megegyeztünk a felvidéki magyarság érdekképviseletének az érdekében. A folyamat azóta is tart, keressük a lehetőségeket, hogyan lehet minél szélesebb körű egységet létrehozni. Várjuk természetesen a további pártok, szervezetek, illetve egyének csatlakozását is ehhez az egységhez.

– Várható, hogy a másik két magyar párt is csatlakozni fog? Történtek ez ügyben megkeresések?

– Igen, jelzések történtek, és bízom benne, hogy ez az egység minél szélesebb körű lesz. Remélem, hogy az elkövetkező időszakban további pártok, szervezetek, sőt egyének is tudnak majd csatlakozni ehhez az egységhez.

– Ahhoz, hogy a három párt egyezségre jutott, milyen kompromisszumok kellettek?

– Már nyáron megmutatkozott, hogy az egyesítés kompromisszumok nélkül nem fog menni, tehát mindenkinek valahol kell egy kicsit engednie. Az MKP-nak nagyon fontos volt az, hogy ez egy működőképes formáció legyen, és hogy semmiféleképpen ne veszítse el az arculatát ebben az egyesülésben. Mindkét fél elfogadta, hogy az MKP a legerősebb párt ebben a formációban, amit a közvélemény-kutatások is bizonyítanak. Ennek köszönhetően adja tulajdonképpen a csoportosulásnak a felét (a Szövetség 18 tagú elnökségéből kilenc hely az MKP-é, a maradékon a Most – Híd és az Összefogás osztozik – a szerk.). Az MKP tulajdonképen megkerülhetetlen, de egyedül nem tud semmit sem érvényesíteni, tehát partnereket kell találnia a célhoz. A folyamat azonban nem az arányokról szól elsősorban, hanem arról, hogy azokban a kérdésekben, amelyekben nem feltétlenül értettünk eddig egyet, azokban megtaláljuk azokat a közös pontokat, amelyben együtt tudunk működni, hogy ez az érdekképviselet a leghatékonyabb lehessen.

– A felvidéki magyarok érdekképviseletén kívül milyen célkitűzések, ideológiák mentén kívánnak működni az új szövetségben?

– Elsősorban az általunk lakott régiókat kívánjuk képviselni, és ezzel tulajdonképen választ is adtam a kérdésre. Ha mi ugyanis azon fogunk dolgozni, hogy az általunk lakott területeken az egészségügyi ellátás javuljon, az úthálózat korszerűbbé váljon, az nemcsak az itt élő magyar közösségnek jelent fejlődést, hanem minden itt élő nemzetiségnek. Elsősorban magyar párt leszünk, ugyanakkor az általunk lakott régiókban élőket is hatékonyan kívánjuk képviselni.

– Ebben a széles körű összefogásban, az említett gazdasági, egészségügyi fejlesztéseken kívül, hogyan fogja tudni magát megtalálni a konzervatív, keresztény, nemzeti értékeket valló és eszméket szem előtt tartó felvidéki magyar ember, tehát az MKP törzsbázisának többsége? Gondolok itt olyan témák vállalására, mint a Beneš-dekrétumok ügye, a nyelvhasználati jogok vagy a kettős állampolgárság. Hogyan fogja ezt a Szövetség képviselni, hiszen annyira sokrétű és széles körű egyesítés zajlik? Nem zárja ki egyik a másikat?

– Ezeket a kérdéseket az MKP eddig is napirenden tartotta a körülményekhez és a lehetőségekhez mérten. A napokban is volt egy online megbeszélésem Vincze Loránttal, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának, a FUEN-nek az elnökével, és többek közt éppen a Beneš-dekrétumok kérdése merült fel, hiszen az elkövetkező időszakban az Európai Parlament petíciós bizottsága foglalkozni fog ezzel a kérdéssel. Ez a későbbiekben is a célkitűzések közt szerepel majd, de ugyanezt lehet elmondani a kettős állampolgárság kérdéséről is, ami fontos a közösségünknek, és a továbbiakban is napirenden szeretnénk tartani. Tisztában vagyunk azzal, hogy a jelenlegi változtatások sem jelentenek a közösségünknek előrelépést. Mi azon leszünk a továbbiakban is, hogy a 2010 előtti állapotokat állítsák vissza. A nemzeti kérdésekben továbbra is következetesek leszünk, és igyekszünk eredményeket elérni. A két másik párt is partnernek mutatkozik ebben. Ami magát a párt irányultságát illeti, inkább jobbközép párt kellene hogy legyen, illetve lesz. Mindemellett a felvidéki magyarok minél szélesebb körét kell megszólítanunk. Úgy vélem, mindenképpen kerülni kell a szélsőséges megnyilvánulásokat. Tehát ez az az irány, amerre lépni szeretnénk, hiszen egy gyűjtőpártot hozunk létre, mint ahogy azt a 12 alapelvben lefektettük.

– Milyen választási esélyei vannak a Szövetségnek? Az egységes magyar párt létrejöttével vissza tudják csábítani azokat a felvidéki magyarokat, akik az elmúlt években szlovák pártra szavaztak?

– Én nem beszélnék itt visszacsábításról. Véleményem szerint a felvidéki magyarok csalódottak az elmúlt időszak politizálásában, hiszen megosztott volt a közösségünk úgy politikai, mint társadalmi szinten. Az elmúlt tíz év az árokásásról szólt. Most eljött az ideje az árkok betemetésének. Úgy vélem, közösségünk tagjai is kíváncsiak arra, hogy az új párt milyen formában és milyen mértékben fogja tudni képviselni az érdekeiket. Ma már kevés azt mondani, hogy magyar párt, és minden magyar jöjjön ide szavazni, tehát nem erről szól a történet. Valójában egy hatékony érdekképviseletért kiált a közösségünk. A dél-szlovákiai elhanyagolt régiók fejlesztésére akarnak válaszokat hallani, tetteket látni, és a problémákra akarnak megoldásokat. Ez teljesen érthető. Akkor fognak ezek az emberek az ügy mögé állni, ha azt fogják látni, hogy ez egy hiteles, életképes érdekképviselet, és az embereket és az ő érdekeiket szolgálja. Az egység megteremtése politikai síkon megkezdődött, és eljutottunk egy fontos mérföldkőhöz. Ennek a társadalmi egységre is vonatkoznia kell, és a választókban, a fejekben is össze kell állnia ennek az egységnek, ki kell alakulnia a bizalomnak. Ez nagyon fontos a sikerhez.

– A hatékony érdekképviseletért a jelenlegi parlamenti pártok közül kivel hajlandók együttműködni?

– Mi minden lehetőséget meg fogunk ragadni arra, hogy a közösségünknek fontos kérdésekre megoldásokat nyújtsunk. Természetes, hogy a szélsőséges megoldásokat ebben az esetben is kerülni fogjuk. Például Marian Kotlebával és pártjával, valamint az Irány – Szociáldemokrácia párttal (Robert Fico volt miniszterelnök pártja – a szerk.) nem fogunk együttműködni. Véleményem szerint ezt a két pártot nyugodtan kizárhatjuk jelen pillanatban. Később pedig meglátjuk, hogy a soron következő választásokon milyen eredmények születnek, és az alapján látni fogjuk, kivel tudunk együttműködni. A jelenlegi kormánypártokkal is fogjuk keresni a kapcsolatot, hiszen ahhoz, hogy bármit is el tudjunk érni, ahhoz partnereket kell találni a szlovák térfélen is.

– Véleménye szerint Igor Matovič miniszterelnök napokban történt lemondásával és az új kormányfő, Eduard Heger kinevezésével véget ért a szlovák kormányválság, vagy további összezördülésekre lehet számítani a koalíciós pártok között?

– Tekintettel arra, hogy nem csak egy emberről szól ez a történet, bármi előfordulhat még. Bízom benne, hogy sikerül megteremteni a stabilitást. Nagyon komoly gazdasági visszaesés várható az elkövetkező időszakban, ezt mutatják a számok. Egyre többen veszítik el az állásukat, az emberek egyre nehezebben tudják fizetni a jelzáloghiteleket, a vállalkozók egyre nehezebben tudják előteremteni a betevő falatot, és az a segítség, amit a kormány nyújt, sajnos úgy tűnik, hogy nem megfelelő hatékonyságú. Tehát nagyon sok gond van. Ebben az időszakban pedig a stabilitás és egy működő kormány, amely felelősségteljes döntéseket tud hozni, nélkülözhetetlen. Az emberek nem a belső harcokra kíváncsiak. Én is elvárom, hogy legyen stabilitás. Ha ezt nem sikerül megteremteniük, akkor annak, aki ezért felelős, le kell vonnia a megfelelő következtetéseket, és felelősséget kell vállalnia.

– A járványhelyzet kellős közepén van kormányválság. Mit gondol a kabinet járványkezeléséről?

– Az elmúlt időszak megmutatta, hogy sajnos történtek hibák. Az egyik legkomolyabb hibának talán az mondható, hogy a különböző intézkedések és rendelkezések betartását nem ellenőrizték. Ez is közrejátszott a fertőzöttségi számok megugrásában, amihez hozzájárult a kormányon belüli válság. Ez a helyzet tovább fokozta a már így is nagy feszültséget a polgárok körében is. Biztos vagyok benne, hogy lehetett volna ezt jobban is kezelni. Egy kormánynak azonban helyt kell tudni állni a válságos időszakokban is, ekkor tudja megmutatni a képességeit. Most már ideje lenne, hogy a támogatásokra is összpontosítsanak.

– Térjünk vissza egy kicsit Igor Matovičhoz. Hogyan vélekedik a kisebbségpolitikájáról, és mit várnak ez ügyben Eduard Hegertől?

– Voltak különböző gesztusok a miniszterelnök részéről a közösségünk irányába, amelyeket korábban nem tapasztaltunk, ugyanakkor el kell mondani, hogy ez megmaradt a gesztusok szintjén, és konkrét, kézzelfogható eredményről sajnos továbbra sem beszélhetünk. Bízom benne, hogy az új kormányfő nyitott lesz, és pozitívan fog hozzánk állni, oly módon, hogy az a közösségünknek előnyös lesz.