Örökre homályba veszhet a Jemenben megölt magyar sorsa

Újabb megrázó részletek derültek ki a magyar férfiról, aki Jemenben esett fogságba.

Koltai György „Kimo” egy jemeni televízió stúdiójában. Forrás: Facebook

Megrázó részleteket közölt a minden valószínűség szerint Jemenben meggyilkolt Koltai György „Kimo” halálának körülményeiről a SAM nevű, genfi székhelyű civil szervezet. Az emberi jogok közel-keleti megsértésének felderítésével foglalkozó csapat úgy tudja, a magyar férfit tavaly, nem sokkal érkezése után tartóztatták le ádeni hotelében az Egyesült Arab Emírségek által támogatott milíciák. Ezután egy börtönbe szállították, ahol válogatott kínzásoknak vetették alá hónapokon keresztül. A szívbetegségben szenvedő fogoly ezután a koronavírust is elkapta, amit egyáltalán nem kezeltek. Más foglyok vallomása alapján a végére olyan rossz állapotban volt, hogy mindenhonnan vérzett.

„Csak akkor hívjatok bárkihez, ha már meghalt!”

– idézték fel rabtársai, hogyan vették semmibe őket őreik, amikor segítséget kértek. Információik szerint az áldozat múlt év májusában halt meg, holttestét valószínűleg ismeretlen helyre temették el.

A SAM állításai egybehangzanak Adel al-Hasszani értesüléseivel, aki Twitteren először adott hírt Koltai György haláláról. Ő úgy tudja, a magyar férfit azért tartóztatták le, hogy váltságdíjat követeljenek érte, de nem jártak sikerrel. Lapunk elérte a jemeni bloggert, aki személyesen egyébként nem ismerte az áldozatot, csak szabaduló rabtársaitól hallott sorsáról, és feladatának érezte tudatni a világgal a történteket. Állítólag a jemeni külügyminisztériumot, a budapesti nagykövetségüket, valamint az ENSZ szakértőit ugyancsak értesítették. Lapunk megkeresésére Jemen budapesti nagykövetsége azt válaszolta, nem tudják megerősíteni a magyar férfi halálhírét. Azt viszont biztosan állították, hogy ők nem adtak neki beutazási vízumot. Úgy tudjuk, egyelőre a Külgazdasági és Külügyminisztérium is vizsgálja, hogy Koltai György hogyan térhetett vissza Jemenbe; az állításokat még nem sikerült igazolniuk.

Koltai György múltjáról és jemeni útjáról az elmúlt napokban számos találgatás megjelent a médiában. Két évvel ezelőtt személyesen is találkoztam vele és megírtam történetét, ám saját és családja biztonsága érdekében interjúnkban még az „Ali” álnevet használtuk. „Kimo” akkor arról mesélt, áttért az iszlámra – ezután vette fel az Ali, illetve később az Abdul Hakim Faris nevet – ezért utazott először Jemenbe, ahol főként hangmérnökként dolgozott. Csakhogy az országban 2014-ben kirobbant a polgárháború: az Irán támogatását élvező húszik fellázadtak a nemzetközileg elismert Manszúr al-Hádi államfő ellen, és elfoglalták az ország nagy részét, köztük a fővárost is. „Kimót” azonban ez sem tántorította el, maradt az országban – szerencsétlenségére, mert a húszik fogságába esett. Egyszer már megjárta a poklot: a lázadók börtönében töltött három év alatt kegyetlenül megkínozták, több fogát kiverték, életét többször a szerencsének köszönhette. – Volt egy al-Kaidá-s rab, aki öt évig ült Guantánamóban. Ő azt mondta, Guantánamo ehhez a börtönhöz képest ötcsillagos hotel – festette le az állapotokat.

– Nekem kétszer elektromosan sokkolták a szívemet. Még csak nem is vallatás közben, csak az egyik börtönőr példát akart statuálni. Nem tetszett neki, hogy imádkozom, hogy olvasom a Koránt, így kibilincselt a tűző napra, majd áramot vezetett belém, és üvöltözött velem

– idézte fel a kínzási módszereket is. Elmondása szerint a beszervezési kísérletekre, a váltságdíj-követelésekre is nemet mondott, végül bolondnak tetette magát, az őrületbe kergette őreit, így sikerült szabadulnia, és magyar külügyi segítséggel hazatérnie.

Koltai György „Kimo” egy jemeni televízió stúdiójában
Fotó: Facebook

Hogy ezek után miért térhetett vissza az életveszélyes Jemenbe?

Koltai György már 2019-ben sem csinált titkot belőle, hogy effajta terveket szövöget.

Egyrészt arról beszélt, hogy a börtönben barátokat szerzett, és a szerelem is megtalálta: szabadulása után egy rabtársa húgát jegyzete el. Másrészt arról is mesélt, hogy a háború kirobbanása előtt népdalokat gyűjtött, melyeket elveszített a rabság alatt, de szeretné újrakezdeni munkáját. Zenebolondként a rácsok között is zenéléssel, zeneszerzéssel múlatta az időt, számokat is írt a jemeni háborúról.