Hat éve próbálkozik eredménytelenül az Európai Unió egy egységes menekültügyi politika megteremtésével, mostanáig azonban Brüsszelnek nem sikerült érdemi haladást elérni az ügyben, ami elsősorban a bevándorlási hullám dél-európai frontországainak, a migránsok célországainak és a potenciális tranzitországoknak az egymással gyakran szöges ellentétben álló érdek- és véleménykülönbségeivel magyarázható. A menekültkérdés orvoslására ugyan számos kiegészítő kezdeményezés, illetve jogszabály született az elmúlt években, tavaly pedig az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottság is előállt a maga migrációs stratégiájával, de a tagállamok közötti állandó szolidaritást központba helyező paktumnak még hosszú utat kell megtennie az érvénybe lépésig – az uniós döntéshozatali folyamatban a tagállamok mellett az Európai Parlamentnek is el kell fogadnia. Az már most is nyilvánvaló, hogy az uniós paktum – a jelen formájában – több tagállam számára is elfogadhatatlan, az azonban valószínűtlen, hogy az ügy a közeljövőben az uniós állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács elé kerül.
REUTERS/MOAS/Darrin Zammit Lupi/Handout via Reuters
– Noha az EU határ- és partvédelmi ügynökségének (Frontex) legfrissebb jelentése szerint minden migrációs útvonalon határozottan emelkedett az Európába irányuló illegális határátlépések száma, a koronavírus-járvány okozta gazdasági és társadalmi károk kifogták a szelet az illegális bevándorlás okozta problémákat orvosolni kívánó uniós politika vitorlájából, ami természetes, hiszen a gazdasági instabilitás helyreállítására irányuló törekvés jelenleg minden tagállamban prioritást élvez
– magyarázta lapunk megkeresésére Vargha Márk, a Migrációkutató Intézet kutatója.
A szakértő szerint tehát idén nyáron, még ha növekszik is az Európai Unióra nehezedő migrációs nyomás, a frontországok nemigen reménykedhetnek az eddiginél nagyobb támogatásban, ráadásul Ausztriában, Németországban és Franciaországban is – legalábbis a szavak szintjén – az eddiginél erősebbek azok a hangok, amelyek a papírok nélküli bevándorlók elutasítását szorgalmazzák. Az elmúlt hetekben az is kisebb konfliktust okozott Athén és a bevándorlók első számú célpontjainak számító nyugat-európai államok között, hogy rengeteg migráns, akinek már elfogadták a menedékkérelmét Görögországban, gond nélkül továbbment Németországba, Franciaországba vagy éppen Hollandiába,
márpedig jelenleg a politikai klíma még a „tisztázott” státussal rendelkező menekülteket sem látja szívesen.
– A tagállamok között is vannak apróbb feszültségek abból fakadóan, hogy a schengeni övezet szabad mozgást tesz lehetővé a már papírral, tehát jóváhagyott menekültkérelemmel rendelkezők számára, ez pedig elsősorban annak köszönhető, hogy Franciaország és Németország kommunikációjában is megfigyelhető egy, az eddiginél mindenképp keményebb hozzáállás. Nem véletlen, hiszen Emmanuel Macron francia elnök jövőre elnökválasztásra készül, Németországban pedig idén ősszel tartanak parlamenti választásokat. A mainstream pártok tehát nem akarják a migráció témáját teljesen kiengedni a kezükből, hiszen Macron legnagyobb ellenfelének, Marine Le Pennek és a Németországban kormányzó CDU/CSU pártszövetségtől jobbra álló AfD pártnak az egyik legfontosabb kampánytémája a bevándorlásellenesség – magyarázta a kutató. Hozzáfűzte:
a közvetkező hónapokban tehát legalábbis látszatkeménységre lehet számítani az egységes uniós migránspolitika kialakítását tekintve kulcsfontosságú párizsi és berlini vezetés részéről, ráadásul legkésőbb 2023 júniusáig Olaszországban is parlamenti választásokat tartanak, amelynek eredménye szintén rendkívül meghatározó lesz a majdani egységes uniós migrációs stratégia tekintetében.
