Ismét bocsánatkérésre kényszerült Armin Laschet, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) kancellárjelöltje, miután kiderült, hogy plagizált egy 2009-ben megjelent könyvében. A másolásra Martin Heidingsfelder plágiumok felderítésére specializálódott szakember világított rá: felfedezte, hogy még Észak-Rajna–Vesztfália integrációs minisztereként a Die Aufstiegsrepublik című migrációról szóló könyvében hivatkozás nélkül vett át részeket Karsten Weitzeneggertől, aki a fenntartható fejlődés témájában tanácsadó.
A politikus nem is tagadta a vádakat, azonnal elismerte hibáját, és elrendelte, hogy ellenőrizzék le újra a könyvét.
Fotó: MTI/AP/DPA/Friso Gentsch
A plagizált szerző egyébként nem csinált nagy ügyet a dologból. Karsten Weitzenegger Twitter-oldalán először még azon viccelődött,
hogy mikor először hallott az esetről, kapásból letagadta, hogy ilyen butaságot írt volna.
Később a dpa német hírügynökségnek azt nyilatkozta, egy 2008-as bielefeldi migrációs konferencián megfogalmazott gondolatait idézték, de ezek inkább általános ismeretekről szóltak, ezért szerzői jogvédelem alatt sem állnak.
Mint arra a német média sietett emlékeztetni, Németországban a plágium vétségét nagyon komolyan veszik. A szociáldemokrata családügyi miniszter, Franziska Giffe például idén lemondott tisztségéről, annak ellenére, hogy az egyetem végül nem állapított meg szándékos másolást doktori értekezésében.
Rövid időn belül ez a második eset, hogy Armin Laschetnek bocsánatot kellett kérnie. Két héttel ezelőtt azután kényszerült magyarázkodása, hogy lencsevégre kapták, amint jókat nevetgél, miközben Frank-Walter Steinmeier német elnök a több tucat életet követelő áradásokról tart tájékoztatót.
Angela Merkel lehetséges utódja ellen mindenesetre éppen azután időzítették a vádakat, hogy nemrégiben napvilágot látott, kihívója, a Zöldek kancellárjelöltje, Annalena Baerbock is plagizált könyvében. Egy osztrák kutató szúrta ki, hogy a választások előtt kiadott Jetzt – Wie wir unser Land erneuern („Most – Így újítjuk meg országunkat”) hemzseg a hivatkozás nélkül átvett részektől:
a 240 oldalas írásban a másolt részek 22 A4-es oldalt tesznek ki.
A szerző és pártja ugyan eleinte próbálta politikai támadásként beállítani a leleplezést, mondván senki nem kútfőből ír könyvet, és csupán nyilvános forrásokból dolgozott, később azonban elismerte, hogy mégis jobb lett volna, ha rendes lábjegyzeteket használ.
Szerencsére a könyv nem önéletrajzi írás, a politikusnak ugyanis azzal is erősen meggyűlt a baja.
Az alaposabb elemzésből kiderült, hogy Annalena Baerbock önéletrajza tele volt – az ő szavaival élve – pontatlanságokkal, melyek furcsa módon mind a javára tévedtek.
