Közép-Európa megerősödve jött ki a világjárványból

A Felczak Intézet IV. Nyári Egyetemének negyedik napján egyik legfontosabb és legérdekesebb találkozója zajlott csütörtökön – Zbigniew Krysiak lengyel közgazdász, a Schuman Eszmei Intézet igazgatója, Barthel-Rúzsa Zsolt, a Századvég igazgatóhelyettese, illetve Nagy Márton miniszterelnöki gazdaságpolitikai főtanácsadó, a Magyar Nemzeti Bank volt alelnöke folytatott beszélgetést Európa gazdasági jövőjéről. A diskurzus során eszmék, perspektívák és morális kérdések ütköztek a közgazdaság és a politika tényeivel – olyan fontos témákban, mint például az euróövezet bővítésének kérdései, illetve a koronavírus okozta válságból való kilábalás.

Fotó: DOMINIK LICHOTA

A beszélgető partnerek értékelték a V4-ek gazdaságainak a világjárvány okozta válságban való teljesítményét. Nagy Márton ezzel kapcsolatban elmondta, hogy

Magyarország és Lengyelország olyan gyorsan és hatékonyan abszolválta a pandémia okozta problémákat, hogy gyakorlatilag már kilábaltak a válságból. 

Állítását a következőkkel támasztotta alá: a 2021-es második negyedévi GDP-adatok alapján e két országban már helyreállt a növekedés, illetve a válság alatt a munkaerőpiac is stabil maradt. Nagy ezzel szemben felhívta a figyelmet arra, hogy például a mediterrán országokban sokkal nehézkesebben megy a talpra állás: a becslések szerint náluk legfeljebb 2022-ben sikerül majd helyreállnia a gazdaságnak. Arra a kérdésre, hogy hogyan teljesített ilyen jól a magyar gazdaság, azt felelte, ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy nem volt túl nagy az államadósság és a költségvetési hiány, stabil volt a gazdaság struktúrája, ellenálló képessége, és megvoltak a „pufferek”, amelyeket el lehetett a krízis során engedni. Emellett nagyban hozzájárult még a gyors felépüléshez az is, hogy a magas átoltottságnak köszönhetően Magyarországon hamar újra lehetett nyitni.

Barthel-Rúzsa Zsolt kiemelte a gazdasági helyreálláshoz hozzájáruló nem gazdasági tényezőket is. Ezek közül a legfontosabbnak a gyors és hatékony döntéshozatalt nevezte, hiszen ezáltal elkerülhetők voltak a nyugati országokban előforduló „tétovázások”. Barthel-Rúzsa beszélt a társadalmainkban meglévő pozitív attitűd erejéről is – a Századvég kutatása kimutatta, hogy

a nyugati országokkal ellentétben az emberek többsége régiónkban pozitívan ítéli meg saját és családja jövőképét és nagyobb morális tartalékokkal rendelkezik.

A nem gazdasági tényezőkről szólva Krysiak kiemelte a közép-európai kormányzatok ideológiai hozzáállását is, amit ő „szolidarizmusnak” nevezett. Szerinte ennek lényege az, hogy a lengyel 500+ programmal vagy a magyar családpolitikai intézkedésekkel nem „pénzt osztogatnak”, hanem beruháznak a jövőbe, illetve egyenletes és fenntartható fejlődésben gondolkoznak.

A professzor a beszélgetés ezen a részén kijelentette azt is – ezzel kisebb megdöbbenést okozva a közönségnek –, hogy szerinte végső soron újra háború lesz Európában a neoliberalizmus és a „szolidarizmus” közti ellentét miatt. Az erre vonatkozó közönségkérdésre azt felelte, hogy ezt a konfliktust úgy tudják a közép-európai államok átvészelni, ha megtartják keresztény alapjaikat, illetve tovább erősítik a Három Tenger kezdeményezést. Magyar részről Nagy Márton is kiválónak ítélte a Három Tenger kezdeményezést, ugyanakkor megjegyezte, hogy a gazdasági rendszerek és távlati érdekek együttállása mellett szükség van arra is, hogy a politikai rendszerek, struktúrák is hasonlóképp működjenek – ez, ha nem teljesül, komoly gátja lehet a kezdeményezés erősödésének.
 

Borítókép: A szerző felvétele