A beszélgetést Nagy Márton kezdte, aki beszámolt a lengyel–magyar gazdasági kapcsolatok erősségéről. Elmondta, hogy 2020-ban 4,3 milliárd eurós kivitellel hazánk hetedik legfontosabb exportpartnere volt Lengyelország, ami eggyel magasabb helyezés, mint 2019-ben. Hozzátette viszont, hogy a lengyel–magyar gazdasági kapcsolatoknál még fontosabb, hogy a V4 egészének milyen a kapcsolata az Európai Unióval. Amennyiben a négy közép-európai országot egy partnerként nézzük – fejtette ki –, akkor
a V4 jelenti Németországnak a legfontosabb import-export partnerét – jócskán megelőzve például az Egyesült Államokat is.
Ez pedig nemcsak gazdasági, hanem politikai szempontból is pozitívum, hiszen a Visegrádi Együttműködés érdekérvényesítő ereje is növekszik a gazdasági erejével.
Felvetődött a beszélgetés során a közös uniós valutának a témája. Barthel-Rúzsa Zsolt elmondta, Magyarország már megfelel a maastrichti kritériumoknak, tehát valójában már lenne módja arra, hogy bevezesse a közös uniós valutát. Hozzátette azonban, hogy először még egy kicsit jobban fel kellene zárkózni a többi országhoz, hogy egy ilyen döntés ne okozzon akkora gazdasági sokkot, mint mondjuk Szlovákiában. A legfontosabb ugyanakkor, hogy erős nemzeti fizetőeszközök szükségesek erős nemzetgazdaságok létrejöttéhez, hiszen ezek az előfeltételei egy erős Európa működésének.
A független nemzetgazdaságokkal kapcsolatban felidézésére került Altiero Spinelli európai politikusnak a Ventotenei kiáltványban leírt jóslata, amely szerint egy föderális európai gazdaság nélkül a kontinensen újra háború fog kitörni. Ezzel kapcsolatban Krysiak professzor némi gúnnyal megjegyezte, hogy Spinelli csak egy kommunista aktivista volt közgazdászvégzettség nélkül, tehát a véleményét nyugodtan figyelmen kívül lehet hagyni. Nem mondható el ez Robert Schumanról, akinek az elképzelései alapján sikeresen integrálódtak az európai nemzetek az erős Európa létrehozásához. Krysiak úgy vélte, ez azért tudott megtörténni, mert
Schuman nemzetek közösségeként tekintett Európára, amelynek a gazdasági ereje csak akkor fog realizálódni, ha azt erős nemzetgazdaságok alkotják.
A professzor ebből kifolyólag politikai és nem gazdasági döntésként tekint a közös valutára. Ezt a gondolatát azzal támasztotta alá, hogy amióta az bevezetésre került, Európa 200 milliárd eurót veszített. Kiemelte, hogy a szóban forgó fizetőeszköznek egyedüli nyertesei egy, az Európai Bizottság által megrendelt kutatás alapján Németország és Hollandia.
A beszélgető partnerek értékelték a V4-ek gazdaságainak a világjárvány okozta válságban való teljesítményét. Nagy Márton ezzel kapcsolatban elmondta, hogy
Magyarország és Lengyelország olyan gyorsan és hatékonyan abszolválta a pandémia okozta problémákat, hogy gyakorlatilag már kilábaltak a válságból.
Állítását a következőkkel támasztotta alá: a 2021-es második negyedévi GDP-adatok alapján e két országban már helyreállt a növekedés, illetve a válság alatt a munkaerőpiac is stabil maradt. Nagy ezzel szemben felhívta a figyelmet arra, hogy például a mediterrán országokban sokkal nehézkesebben megy a talpra állás: a becslések szerint náluk legfeljebb 2022-ben sikerül majd helyreállnia a gazdaságnak. Arra a kérdésre, hogy hogyan teljesített ilyen jól a magyar gazdaság, azt felelte, ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy nem volt túl nagy az államadósság és a költségvetési hiány, stabil volt a gazdaság struktúrája, ellenálló képessége, és megvoltak a „pufferek”, amelyeket el lehetett a krízis során engedni. Emellett nagyban hozzájárult még a gyors felépüléshez az is, hogy a magas átoltottságnak köszönhetően Magyarországon hamar újra lehetett nyitni.
Barthel-Rúzsa Zsolt kiemelte a gazdasági helyreálláshoz hozzájáruló nem gazdasági tényezőket is. Ezek közül a legfontosabbnak a gyors és hatékony döntéshozatalt nevezte, hiszen ezáltal elkerülhetők voltak a nyugati országokban előforduló „tétovázások”. Barthel-Rúzsa beszélt a társadalmainkban meglévő pozitív attitűd erejéről is – a Századvég kutatása kimutatta, hogy
a nyugati országokkal ellentétben az emberek többsége régiónkban pozitívan ítéli meg saját és családja jövőképét és nagyobb morális tartalékokkal rendelkezik.
A nem gazdasági tényezőkről szólva Krysiak kiemelte a közép-európai kormányzatok ideológiai hozzáállását is, amit ő „szolidarizmusnak” nevezett. Szerinte ennek lényege az, hogy a lengyel 500+ programmal vagy a magyar családpolitikai intézkedésekkel nem „pénzt osztogatnak”, hanem beruháznak a jövőbe, illetve egyenletes és fenntartható fejlődésben gondolkoznak.
A professzor a beszélgetés ezen a részén kijelentette azt is – ezzel kisebb megdöbbenést okozva a közönségnek –, hogy szerinte végső soron újra háború lesz Európában a neoliberalizmus és a „szolidarizmus” közti ellentét miatt. Az erre vonatkozó közönségkérdésre azt felelte, hogy ezt a konfliktust úgy tudják a közép-európai államok átvészelni, ha megtartják keresztény alapjaikat, illetve tovább erősítik a Három Tenger kezdeményezést. Magyar részről Nagy Márton is kiválónak ítélte a Három Tenger kezdeményezést, ugyanakkor megjegyezte, hogy a gazdasági rendszerek és távlati érdekek együttállása mellett szükség van arra is, hogy a politikai rendszerek, struktúrák is hasonlóképp működjenek – ez, ha nem teljesül, komoly gátja lehet a kezdeményezés erősödésének.
Borítókép: A szerző felvétele
