– Miért fogadta el a Mathias Corvinus Collegium (MCC) meghívását Esztergomba?
– Tudtam, hogy az MCC erősen kiáll a konzervatív értékek mellett, amelyeket én is vallok. Úgy vélem, ezek nemzetközi értékek, ideértve az egyénbe és a szabadságba vetett hitet. A baloldal ezek közül egyiket sem kedveli. Ma a baloldal jelenti a legnagyobb veszélyt a nyugati világra.
– Járt már korábban is Magyarországon? Most miért vagyunk önnek érdekesek?
– Ötödször vagyok itt. Kádár János alatt is kétszer jártam önöknél, ugyanis a kommunizmus és különösen annak kelet-európai változata volt a szakterületem. Oroszul is megtanultam. Ma azt gondolom, hogy ha a Nyugatot megmentik, akkor Kelet-Európa fogja megmenteni. Tudom, hogy ez sokkolóan hangzik egy nyugat-európai vagy egy amerikai szájából. Azt, hogy a Nyugat megmenthető-e, amikor ma amerikai zenekarok azt mondják, hogy ha Beethovent játszanak, akkor a fehér felsőbbrendűségnek adnak teret, azt persze nem tudom. Ez beteg dolog. Nem hiszem, hogy ha Magyarországon Lisztet játszanak, akkor ugyanez jut eszükbe. Önökre várhat a feladat, hogy megmentsenek bennünket.
– Azt írta a napokban, Amerika kisiklott, és a médiát és az egyetemeket teszi ezért felelőssé. Miért?
– Nem mondja, hogy önök itt olvassák a rovatomat?!
– Nehéz elbújni az internet korában…
– Nahát. Szóval a cikkben a The New York Times olvasóinak kommentjeit idézem. Van, aki büszke rá, hogy a fia nem akar gyereket, mert fenyeget minket az éghajlatváltozás és a globális felmelegedés. Normális az ilyen? Itt valami nagyon beteg dolog történt. És mindezt a médiából és az egyetemeken szedik fel. Ezért beszélek kisiklásról.
– Mi lelte Amerikát? Miért forrong már évek óta? Valamikor a demokrácia iránytűjeként tekintettünk önökre.
– Az történik, ami Kelet-Európával is történt a baloldali hatalomátvételkor. Ilyenkor vége a szabadságnak. Nincs rá történelmi példa, hogy baloldali hatalomátvétel után bárhol is megkímélték volna a szabadságot. Nemcsak országokról beszélek ma, hanem a Facebookról, a YouTube-ról, az Instagramról is. Az egyetemeken felszámolják a szólásszabadságot.
– Hogyan? Az eltörlés kultúrája, a cancel culture révén?
– Igen. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan törvénybe is ütközik majd bizonyos dolgokat kimondani.
– Mi a véleménye Joe Biden elnökségének első fél évéről?
– Biden egy nagy semmi. Bármit megtesz a hatalomért. Semmit nem tudnék említeni, amiben hisz is. Na jó, Joe Bidenben hisz. Azért szolgálja ki a baloldalt, mert nekik nagy hatalmuk van a Demokrata Párton belül.
– És ki jön utána? Harris elnök?
– Nem hiszem, mert őt senki sem szereti. De teljesen mindegy is, melyik demokrata párti irányítja az országot. Mondjon már nekem egy amerikai demokratát, aki hisz a szabadságban! Én nem tudok egyet sem, hacsak a fivéremet nem számolom. Ő hisz.
– Chuck Schumer, a demokraták szenátusi vezetője?
– Nyilván.
– Vicc volt.
– Ezért mondom, hogy nyilván.
– Lehetséges a konzervatív fordulat a következő elnökválasztáson? Újra Trumppal vagy akár nélküle?
– Feltétlenül. De fokozott nyomással kell számolnunk a média részéről. Most írtam egy cikket a The Wall Street Journalnek a YouTube apropóján, amelyben azt állítom, hogy a technológiai vállalatok az egész amerikai történelemben a legnagyobb fenyegetést jelentik a szabadságra nézve. Emellett korrumpálni fogják a választási folyamatot is, például Kaliforniában.
– Személyesen is tapasztalt médiacenzúrát?
– Ha ma valaki azt állítja, hogy a férfiak nem szülnek, azt a Twitter letilthatja. Ez ma gyűlöletbeszédnek számít. Két éve még kinevették azt, aki ilyet állított, a kijelentés ugyanis annyira magától értetődő. A platformomnak, a Prager Universitynek több száz videóját tették csak korlátozottan elérhetővé. A Facebookon is megnehezítették a jelenlétünket. De így is erősek vagyunk, évi több mint egymilliárd eléréssel büszkélkedünk. A remény a fiatalokban van. De bátorságra van szükség; sokan félnek. Féltik a munkahelyüket, azt, hogy elveszítik a barátaikat vagy nem beszélnek majd velük a gyerekeik.
Identitásból politikai játszma. Az identitásokat túlhangsúlyozó politika helytelen, ugyanis egyedül az Isten szemében lévő egyenlőség számít. Ami ezen túlmegy, az nem más, mint politikai játszma – hangsúlyozta Dennis Prager tegnap, az esztergomi MCC Feszten tartott előadásában. Az amerikai médiaszemélyiség szerint nem azt nézi a baloldali politika, hogy valaki milyen nemzethez tartozik, hogy magyar, amerikai, esetleg román-e, hanem azt, hogy fekete vagy fehér-e vagy éppen milyen nemhez tartozik. – A keresztény-zsidó gyökereket megtartó közép-európai kultúra igazi konkurenciája a nemzeti és vallási hovatartozást nélkülöző Nyugatnak – hangoztatta Prager. (MCC)
