Nincs nyugvóponton a levendulaügy, ami abból indult, hogy az Európai Bizottság (EB) vizsgálja a levendula felhasználását is érintő szabályozás szigorítását, „a vegyi anyagok fenntarthatóságát célzó uniós stratégia” keretében. A gazdák továbbra is aggódnak, hiába a EB magyarázkodása és Soros György lakájmédiájának igyekezete.
Ahogy arról a V4NA is beszámolt, hogy a levendulatermesztők aggódnak amiatt, hogy az új szabályozás ellehetetlenítené őket, sőt példaként említették a kakukkfüvet és a rozmaringot is, mely fűszereket szintén érinthet a szigorítás.
Az aggodalmakra reagálva az Európai Bizottság francia nyelvű Twitter-oldala egy cinikus hangvételű tweetben ragált.
Mint írták:
Spoiler: Nem., vagyis nem céljuk a levendulatermesztők ellehetetlenítése.
Hozzátették, az ágaszat minden szereplőjével egyeztetnek, mielőtt közzéteszik javaslatukat, melynek célja, hogy még hatékonyabban tudják védeni a jogalkotás során a fogyasztói és a környezetvédelmi érdekeket.
A France3-nak küldött közleményében az Európai Bizottság azt is hozzátette, hogy 2025 előtt az új jogszabály nem lép életbe.
A levendulatermesztők azonban továbbra is aggódnak, és nem alaptalanul,
ha arra gondolunk, milyen túlszabályozásokkal hozott nehéz helyzetbe az unió ágazatokat, hogyan tartott kétségek között gazdálkodókat, vagy éppen hogyan tette nevetségessé magát.
Megkérdőjelezhető szabályozások
Többen megkérdőjelezték az Európai Bizottság bortúltermelés elleni stratégiáját is. Az EB ugyanis ahelyett, hogy a bortermelést szabályozta volna, úgy döntött, hogy támogatja a szőlőkivágásokat. 2006-tól kaphattak hektáronkénti támogatást a gazdák, ha kivágják szőlőiket.
A szőlőkivágások azonban egyes fajták eltűnését is jelenthetik, hívta fel rá a figyelmet 2009-ben a Demokrata magyar lap.
Mint írták, ez azt is jelentheti, hogy „az anyagilag biztonságosabb alapokon álló nyugat-európai borászatok konkurencia nélkül maradnak”, hiszen a kivágási támogatás főleg a kevésbé tőkeerős kelet-európai tagállamokban csábító a gazdák számára.
Arra is felhívták a figyelmet, hogy a letarolt dűlőkön később sem lehet szőlőt termeszteni, de ha egyszer mégis úgy alakulna, akkor hosszadalmas folyamat újra termővé tenni egy-egy dűnét. Ez pedig ismét csak Nyugat-Európát hozza húszéves előnybe.
Komoly kétségeket ébresztett többek között a magyar akácméztermelők körében az Európai Bizottság tavaly előterjesztett javaslata, amely tiltólistára tette a fehér akácot, mely azonban több ezer magyar méztermelő család megélhetését biztosítja.
A kezdeményezés lényege és eredeti célja az olyan, agresszíven terjedő, behurcolt, nem őshonos növény- és állatfajok visszaszorítása, illetve bekerülésének megakadályozása, amelyek veszélyt jelentenek adott esetben akár az emberi egészségre vagy az Európában őshonos fajokra, a kontinens élővilágának sokszínűségére.
A magyarok mellett egyébként az előterjesztés kapcsán a dánok és a britek is kifejezték aggodalmukat. Míg a dánok a prémjéért tenyésztett amerikai nyérc, a britek a vízijácint tiltólistára helyezését akarták elkerülni.
Magyarországnak végül sikerült blokkolnia az akác korlátozására, esetleg kiirtására vonatkozó kezdeményezést,
közölte márciusban Várhelyi Olivér Magyarország egyik uniós nagykövete a Magyar Távirati Irodával.
És amikor csak magukat tették nevetségessé
A nemzetközi kereskedelemben a banánt mindig is minőségük és méretük szerint osztályozták. Azonban mivel a tagállami előírások eltérők voltak, felkérték az Európai Bizottságot, hogy hozzon egységes szabályokat.
Az 1994-ben elfogadott szabályozás szerint
a banánok nem lehetnek formátlanok és nem lehet rendellenes görbületük (free from malformation or abnormal curvature).
Ennek értelmében az „extra kategóriába” tartozó banánok tökéletesek voltak, az „1-es kategóriájúak” enyhe alakhibákkal rendelkeztek, a „2-es kategóriájúak” alakja pedig hibás volt. A rendeletet 2011-ben cserélték le.
A szabályozás egyébként hasonló volt az 1988-as uborkatörvényhez. Akkor ugyanis meghatározták, hogy az „extra kategóriájú” uborka tíz centiméterenként tíz milliméteres görbületű lehet.
Borítókép: Pexels
