Alig egy hete indult el a Bayern nevet viselő német fregatt az alsó-szászországi Wilhelmshaven kikötőjéből a több mint harmincezer tengernyi mérföldre lévő Dél-Kínai-tenger irányába, hogy az ázsiai kontinens egyik legforróbb geopolitikai gócpontjának számító térségben végrehajtsa misszióját.
A küldetéshez hasonló átfogó műveletet a német haditengerészet a második világháború óta nem hajtott végre, ami jól jelzi annak jelentőségét, és az sem mellékes, hogy a fregatt hat hónapos misszióját nemcsak az Egyesült Államok, de Franciaország és az Egyesült Királyság is teljes mellszélességgel támogatta.

A nyersanyagokban gazdag, 3,5 millió négyzetkilométernyi Dél-kínai-tenger szinte egészét magának követelő Kína partjaitól mindössze 12 tengeri mérföldnyire elhajózni szándékozó Bayern ugyanis fontos politikai üzenetet közvetít Peking felé. Annegret Kramp-Karrenbauer német védelmi miniszter ugyanis a fregatt útnak indulása előtt a kikötőben mondott beszédében világossá tette: az üzenet világos, felemeljük zászlóinkat az érdekeinkért és az értékeinkért. Ez azért is fontos, mert „a partnereink számára az Indo-csendes-óceáni térségben a tengeri útvonalak már nem biztonságosak többé”.
A német külügyminisztérium egyébként tavaly ősszel tette közzé az ország első geopolitikai stratégiáját az Indo-csendes-óceáni térségre vonatkozóan;
a negyvenoldalas dokumentum révén így Franciaország után Németország lett a második európai uniós tagállam, amely hivatalos stratégiát tesz közzé a Kína hatalmi törekvései miatt egyre forrongóbb térséggel kapcsolatban.
Az Európai Uniónak is egyre fontosabb a térség nyugalma
Az, hogy az Európai Unió, illetve a nagyobb nyugati tagállamok egyre nagyobb figyelmet fordítanak a Dél-kínai-tengert körüllengő konfliktusra, nem véletlen, a térség stratégiai jelentősége ugyanis felbecsülhetetlen. A terület a világ egyik legforgalmasabb hajózási útvonala: itt bonyolódik le a világ tengeri kereskedelmének egyharmada, amely több mint 3300 milliárd dolláros forgalmat jelent évente. Emellett a tenger halakban is igen gazdag, amely egyszerre jelent élelmet és fontos bevételi forrást a térség országainak. Egyes becslések szerint a világ tengereiből kifogott halak 12 százaléka innen származik. Az utóbbi évtizedekben továbbá hatalmas olaj- és gázmezőket is felfedeztek a térségben, ami láthatóan elegendő indoknak bizonyult Peking számára, hogy egyre fenyegetőbben lépjen fel a tenger feletti ellenőrzésért folytatott – egyelőre diplomáciai – harcban.

Kína azzal támasztja alá követelését, hogy 1930 előtt senki nem vitatta a terület fölötti szuverenitását, ráadásul a térség elengedhetetlen ahhoz, hogy a kínai áruk szabadon mozoghassanak a világban – csakhogy a tenger egyes részeit a Fülöp-szigetek, Vietnam, Malajzia, Brunei és Tajvan is magáénak tartja.