Bizarr azt állítani, hogy ez az alku hozzájárul az európai szuverenitáshoz. Mindent figyelembe véve, ez egy hagyományos XIX. századi védelmi megállapodás két európai hatalom között. Kétségtelenül több köze van az önös nemzeti érdekekhez, mint Európához – summázta véleményét a Politicónak egy névtelenül nyilatkozó uniós tisztségviselő. A brüsszeli lap forrása ezzel arra reagált, hogy Emmanuel Macron a héten „az európai függetlenséget, Európa területi egységét” méltatva harangozta be az újabb, hárommilliárd euró értékű fegyverüzletet Görögországgal.
Meg kell mutatnunk, hogy megvan a hatalmunk és a képességünk arra, hogy megvédjük magunkat!
– figyelmeztetett az Európa katonai vezetőjének szerepével kacérkodó francia államfő.
Milyen nemzeti érdekekről lehet szó? Egyrészt Franciaország a sikerrel vigasztalódhatott, miután az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Ausztrália kihagyták a szeptember közepén megkötött, AUKUS nevű új biztonsági partnerségből, illetve egy füst alatt kitúrták a több mint ötvenmilliárd dolláros ausztrál tengeralattjáró-beszerzésből. Másrészt Görögország megerősítette – rossz nyelvek szerint megvásárolta – a francia politikai támogatást Törökországgal szemben a Földközi-tenger és Égei-tenger vitatott területei fölötti nézeteltérésekben. De tényleg megéri ilyen nyíltan állást foglalni a törökök ellenében? A Politico szerint
több uniós tagállamnak nem tetszik, hogy Európát is belerángatnák a vitába,
és inkább a megállapodás felé hajlanának a papíron még mindig tagjelölt Törökországgal, különösen mert még mindig a kezükben van a „migrációs kártya”. Az unió eddig is meglehetősen gyenge kézzel bánt a törökökkel az ügyben.
A görög miniszterelnök azért sietett ismét mindenkit megnyugtatni, hogy eszük ágában sincs fegyverkezési versenybe kezdeni a szomszédos törökökkel, a beszerzésekkel csak régi elmaradásukat pótolják. Habár Görögország már most azon ritka országok egyike, amely még túl is teljesíti a NATO iránymutatását, ami szerint a GDP két százalékát kell a védelmi költségvetésre szánni, a 2008-as válság után összeroppanó görög gazdaság jelenlegi helyzetében még a haderőfejlesztésre szánt tízmilliárd dolláros pénzfröccs is legfeljebb arra elég, hogy visszakapaszkodjanak oda, ahol korábban álltak. Még ha állítólag a legdrágább ajánlatot is fogadta el Athén,
azért nagy meglepetésként senkit nem érhetett a görög–francia alku sem.
Az ilyen többmilliárdos védelmi vásárlások tető alá hozását hosszú, akár évekig elhúzódó tárgyalások előzik meg, a szakmai szempontok mellett legalább olyan fontosak a politikaiak. A görögök már tavaly világossá tették, hogy nagyra törő beszerzésekben a legnagyobb szeletet a tortából a franciák fogják kapni.
Kérdés, hogy a görög fegyverkezés egyáltalán mennyire Törökország ellen irányul? A történelmi riválisok ugyan rendszeresen „összeakaszkodnak” a térségben, ez az év azonban még nyugodtabban is telt, mint a tavalyi, mikor mindkét fél verte a harci dobokat. Mint ebben a videóban, melyben török és görög vadászgépek „fogócskáznak”:
Nyáron még egy ritkságszámba menő csúcstalálkozóra is sor került, még ha a vita ezzel nem is oldódott meg. – Ezek csak üres álmok! – reagált Hulusi Akar török védelmi miniszter azokra a tervekre, hogy a görögök kiterjesztenék a tengeri határaikat.
Egy NATO-tagállamok közötti fegyveres konfliktusnak rendkívül komoly nemzetközi következményei lennének. Ezt már az Egyesült Államok sem hagyhatná
– mérlegelte egy nyílt fegyveres konfliktus kirobbanásának az esélyeit tavaly, a feszültség csúcsán Egeresi Zoltán. A Törökország-kutató akkor rámutatott, hogy az üzengetések szintjén régóta csatároznak a felek, de egy háborút aligha kockáztatnának meg.
Borítókép: Kiriákosz Micotakisz görög miniszterelnök (b) és Emmanuel Macron francia államfő kezet fog, miután védelmi megállapodást írtak alá. Forrás: MTI/EPA/AFP/Ludovic Marin
