– Szívügyünk a család mottóval tartotta pénteken a 15. kongresszusát az RMDSZ. Miért került fókuszba a család?
– Több oka is van. Már a 2017–2019-es kongresszusainkon bekerült a programunkba a családok, a nagycsaládok támogatása. Az elmúlt húsz-harminc év családtámogatási politikája elhibázott volt, ezen változtatni kell. Nem hozott ugyanis semmilyen változást, az alapprobléma megmaradt. Romániában a kilencvenes évek elejétől mélyponton van a gyermekvállalás. A családtámogatási rendszer nem segített abban, hogy ez a trend megforduljon. A munkaerő kivándorlása pedig azt eredményezte, hogy jelenleg nem túl jók a hosszú távú kilátások. Mi fog történni 2030-ban, 2040-ben a nagy elosztórendszerekkel? Ha azt akarjuk, hogy a családok gyermeket vállaljanak, s ez a vállalás ne vezessen elszegényedéshez, változtatni kell a mostani rendszeren. A mi esetünkben ez nemzetpolitikai kérdés is. Ha erős családok vannak, akkor a közösség meg tud maradni itt, Erdélyben. Ha meggyengülnek a családok, ha nő az elvándorlás és kevés gyerek születik, akkor egy adott pillanatban a közösség életképessége kérdőjeleződhet meg. A mi jövőképünk, célunk magyarként, erős és sikeres közösségként megmaradni a szülőföldön. Éppen ezért 2021-ben a családpolitikát tettük a kongresszusunk központi témájává. Ezt segítette az is, hogy 2020 decemberében kormányzati szerepet vállaltunk, így sokkal nagyobb rálátásunk van a közpolitika alakítására. Mi javasoltuk a nyár elején a koalícióban, hogy gondoljuk át a család-, illetve gyermeknevelési támogatást, mert a jelenlegi rendszer elhibázott, nem hozott eredményt. Vállaltuk, hogy 2021 végéig leteszünk a kormány asztalára egy olyan elképzelést, amely az alanyi jogon járó gyermeknevelési támogatást megőrizve erősítené meg a jövedelemmel rendelkező családok segítését a különböző adóformákból leírható támogatással, valamint lakásvásárlási hiteltámogatással.
– A tervek megvalósításához a politikai akaraton kívül parlamenti többségre is szükség van. Márpedig Romániában a koalíció szakadásával nem biztosított a kabinet törvényhozói támogatása. Mikor és miként oldódhat meg az újabb bukaresti kormányválság?
– Nem vagyok naiv ember, de elárulom, engem is meglepett, amikor nyolc hónap után ez a koalíció ilyen helyzetbe került. 2020-ban egyrészt négy évre terveztünk, másrészt abban bíztunk, hogy 2024-ig semmilyen választás nincs, a különböző kampányok nem akadályozhatják a kormányzást. A 2008-as választások óta Romániában folyamatos a kormányválság. Azóta egyetlen kabinet sem húzta ki a négy évet. Egy-, másfél vagy kétévente buktak a kormányok, ami reménytelen helyzetet teremtett. Továbbra is hiszem, hogy a korábbi, hárompárti koalíciót vissza lehet állítani. Ennek nincs is igazi alternatívája, ha átlátható parlamenti többséget akarunk a kormányzás mögé. Október közepénél korábban erre nem látok esélyt. Mindkét partner pártban elnökválasztást tartanak, s a vezető tisztségért folyó harcot olyan mélységekbe taszították, amilyet Románia eddig még nem tapasztalt. Emiatt egyik formáció sem tud engedni, kompromisszumot kötni, márpedig a koalíciós kormányzás enélkül nem megy. Miután eldöntötték, hogy ki irányítja a Nemzeti Liberális Pártot (PNL), valamint a Mentsétek meg Romániát Szövetséget (USR), újra le lehet ülni a tárgyalóasztalhoz. Ha ez nem fog működni, akkor kisebbségi kormányzás következik, ami kockázatos, hiszen minden egyes tervezethez valamiféle többséget kell összetoborozni, ez pedig sérülékennyé és kiszolgáltatottá teszi a kabinetet. Az előre hozott választás is lehetséges megoldás, de erre nem látok esélyt. A szociáldemokraták még nem akarják az idő előtti megméretést, a korábbi koalíció két nagyobbik pártja épp népszerűségi lejtmenetben van, így ők se akarják ezt. Én annak a híve vagyok, hogy tegyünk még egy próbát, és újra egy PNL–USR–RMDSZ-koalíció vezesse az országot. Tény, hogy a két nagyobbik párt között olyan vádaskodások hangoztak el, amelyeket én csak Facebook-nindzsa attitűdnek tudok nevezni, s ahonnan nehéz visszajönni.
– A magyar–román államközi viszonyban közös kormányülésekről, Budapest–Kolozsvár gyorsvasútról is szó van a bukaresti koalíciós kormányprogramban. Hol tart most ez a kapcsolat?
– Szakpolitikai egyeztetés kezdődött a külügyi, a gazdasági, a környezetvédelmi és a kulturális tárcák szintjén. Nyolc hónap alatt nem érdemes csodákat várni, de kimozdultunk a holtpontról. A bukaresti koalíciós válság most nyilván problémát jelent ebben a tekintetben is. Magyarország is választások előtt áll, a kampányok pedig nem az ilyen típusú szomszédsági viszonyok rendezésének kedveznek. Azt tapasztaltam, hogy Magyarország részéről határozott igény van a kapcsolatok rendezésére Romániával. De van ilyen igény Bukarest részéről is. Türelmesen folytatni kell azt, amit elkezdtünk. Ha majd eredményei vannak a kétoldalú szakpolitikai tárgyalásoknak, akkor érdemes közös kormányülést szervezni. Nem hiszem, hogy ez 2022 nyara, ősze előtt lehetséges lenne. Egy közös kormányülésnek ugyanis nem csak egy szimbolikus eseménynek kellene lennie. Fontos ez a fajta üzenet is, de dönteni kell néhány kérdésben, s azok megvalósítására van szükség. Mi készek vagyunk ebben segíteni a román felet.
– Említette a magyarországi választási kampányt. Úgy tűnik, hogy a magyar ellenzék ismét előveszi a határontúli-kártyát. Kijelentések hangoztak el a szavazati jog megvonásáról, jogi változtatásokról abban az esetben, ha ellenzéki győzelem születik. Hogyan kommentálja ezeket a nyilatkozatokat? Ismét számíthatunk az erdélyi magyarokkal való riogatásra?
– Vannak olyan magyarországi politikusok, akik nem tanulnak, nem felejtenek. Ez nem feltétlenül jó politikusi tulajdonság. Folyamatosan visszatérni oda, ahova nem illene, nem kellene, teljesen kontraproduktív. A Magyarország határain kívül élő állampolgárok csak a listára szavaznak, egy voksuk van. Nem szavaznak a választási körzetekben, de az önkormányzati és európai parlamenti választásokon sem. Ezt az állampolgársággal járó félszavazati, csonka szavazati jogot megkérdőjelezni tényleg azt jelzi: semmit sem tanulnak. Ez egyszerűen butaság. A magyar nemzet Magyarország határain túl is létezik. Nekik is van véleményük a magyar nemzet jelenéről, jövőjéről. Az állampolgárságot szavazati joggal együtt meg kell őrizni, s aki ezt megkérdőjelezi, az sok mindent nem ért, és a nemzetpolitikának ezt a vetületét, ennek a súlyát nem érzi. Mi, erdélyi magyarok nagy türelemmel igyekszünk figyelni, hogy egyesek miket képesek mondani rólunk. Aki azért használja a kettős állampolgároknak is járó szavazati jog megvonásának kérdését, hogy a saját szavazótáborát mozgósítsa, az elvetemült dolgokra is képes.
Borítókép: MTI/Boda L. Gergely
