– Szívügyünk a család mottóval tartotta pénteken a 15. kongresszusát az RMDSZ. Miért került fókuszba a család?
– Több oka is van. Már a 2017–2019-es kongresszusainkon bekerült a programunkba a családok, a nagycsaládok támogatása. Az elmúlt húsz-harminc év családtámogatási politikája elhibázott volt, ezen változtatni kell. Nem hozott ugyanis semmilyen változást, az alapprobléma megmaradt. Romániában a kilencvenes évek elejétől mélyponton van a gyermekvállalás. A családtámogatási rendszer nem segített abban, hogy ez a trend megforduljon. A munkaerő kivándorlása pedig azt eredményezte, hogy jelenleg nem túl jók a hosszú távú kilátások. Mi fog történni 2030-ban, 2040-ben a nagy elosztórendszerekkel? Ha azt akarjuk, hogy a családok gyermeket vállaljanak, s ez a vállalás ne vezessen elszegényedéshez, változtatni kell a mostani rendszeren. A mi esetünkben ez nemzetpolitikai kérdés is. Ha erős családok vannak, akkor a közösség meg tud maradni itt, Erdélyben. Ha meggyengülnek a családok, ha nő az elvándorlás és kevés gyerek születik, akkor egy adott pillanatban a közösség életképessége kérdőjeleződhet meg. A mi jövőképünk, célunk magyarként, erős és sikeres közösségként megmaradni a szülőföldön. Éppen ezért 2021-ben a családpolitikát tettük a kongresszusunk központi témájává. Ezt segítette az is, hogy 2020 decemberében kormányzati szerepet vállaltunk, így sokkal nagyobb rálátásunk van a közpolitika alakítására. Mi javasoltuk a nyár elején a koalícióban, hogy gondoljuk át a család-, illetve gyermeknevelési támogatást, mert a jelenlegi rendszer elhibázott, nem hozott eredményt. Vállaltuk, hogy 2021 végéig leteszünk a kormány asztalára egy olyan elképzelést, amely az alanyi jogon járó gyermeknevelési támogatást megőrizve erősítené meg a jövedelemmel rendelkező családok segítését a különböző adóformákból leírható támogatással, valamint lakásvásárlási hiteltámogatással.
– A tervek megvalósításához a politikai akaraton kívül parlamenti többségre is szükség van. Márpedig Romániában a koalíció szakadásával nem biztosított a kabinet törvényhozói támogatása. Mikor és miként oldódhat meg az újabb bukaresti kormányválság?
– Nem vagyok naiv ember, de elárulom, engem is meglepett, amikor nyolc hónap után ez a koalíció ilyen helyzetbe került. 2020-ban egyrészt négy évre terveztünk, másrészt abban bíztunk, hogy 2024-ig semmilyen választás nincs, a különböző kampányok nem akadályozhatják a kormányzást. A 2008-as választások óta Romániában folyamatos a kormányválság. Azóta egyetlen kabinet sem húzta ki a négy évet. Egy-, másfél vagy kétévente buktak a kormányok, ami reménytelen helyzetet teremtett. Továbbra is hiszem, hogy a korábbi, hárompárti koalíciót vissza lehet állítani. Ennek nincs is igazi alternatívája, ha átlátható parlamenti többséget akarunk a kormányzás mögé. Október közepénél korábban erre nem látok esélyt. Mindkét partner pártban elnökválasztást tartanak, s a vezető tisztségért folyó harcot olyan mélységekbe taszították, amilyet Románia eddig még nem tapasztalt. Emiatt egyik formáció sem tud engedni, kompromisszumot kötni, márpedig a koalíciós kormányzás enélkül nem megy. Miután eldöntötték, hogy ki irányítja a Nemzeti Liberális Pártot (PNL), valamint a Mentsétek meg Romániát Szövetséget (USR), újra le lehet ülni a tárgyalóasztalhoz. Ha ez nem fog működni, akkor kisebbségi kormányzás következik, ami kockázatos, hiszen minden egyes tervezethez valamiféle többséget kell összetoborozni, ez pedig sérülékennyé és kiszolgáltatottá teszi a kabinetet. Az előre hozott választás is lehetséges megoldás, de erre nem látok esélyt. A szociáldemokraták még nem akarják az idő előtti megméretést, a korábbi koalíció két nagyobbik pártja épp népszerűségi lejtmenetben van, így ők se akarják ezt. Én annak a híve vagyok, hogy tegyünk még egy próbát, és újra egy PNL–USR–RMDSZ-koalíció vezesse az országot. Tény, hogy a két nagyobbik párt között olyan vádaskodások hangoztak el, amelyeket én csak Facebook-nindzsa attitűdnek tudok nevezni, s ahonnan nehéz visszajönni.
