Az ember évezredek óta kereste arra a választ, hogy miként észlelik a fényt a szemek, hogyan hatnak a hanghullámok a belső fülünkre, és hogyan generálnak a különböző kémiai vegyületek az orrunkban szagot, a szánkban ízt. Más módon is érzékeljük a világot. Ha egy forró nyári napon mezítláb sétálunk a pázsiton, érezzük a nap melegét, a szelet és a fűszálakat. Ezek a benyomások elengedhetetlenek ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjunk a folyamatosan változó környezethez – például a pázsitról lelépve a forró aszfalthoz. A meleg és a hideg érzékelése, valamit a tapintás alapvető a túlélésünk miatt. Mindennapi életünkben természetesnek vesszük ezeket az érzeteket, de hosszú időn keresztül nem tudtuk, hogyan érzékeljük a hőmérsékletet és a nyomást
– ezt a kérdést oldották meg az idei orvosi Nobel-díjasok.
A XVII. században élt filozófus, René Descartes például szálakat képzelt el, amelyek összekötik a bőr különböző részeit az aggyal. Később kiderült, hogy léteznek speciális érzékelő neuronok, amelyek regisztrálják a környezetünkben bekövetkező változásokat. Joseph Erlanger és Herbert Gasser 1944-ben orvosi Nobel-díjat kapott, mert különböző típusú érző idegrostokat fedeztek fel, amelyek különböző ingerekre reagálnak, mint például a fájdalmas és nem fájdalmas érintésekre.
Azóta bebizonyosodott, hogy az idegsejtek nagymértékben specializálódtak a különböző típusú ingerek kimutatására és átvitelére, lehetővé téve a környezetünk árnyalt érzékelését.
Az egyik díjazott, David Julius a kapszaicin, a paprika csípős ízét okozó vegyület segítségével azonosította a bőr idegvégződéseiben a hőre reagáló receptort. Először azt a gént határozta meg, amely a sejteket kapszaicinérzékennyé teszi. További kísérletek során kiderült, hogy a gén egy fehérjét kódolt. Az újonnan felfedezett kapszaicinreceptort TRPV1-nek nevezték el.
Ardem Patapoutian nyomásérzékeny sejtek segítségével a bőr és a belső szervek mechanikai ingereire reagáló receptorok új osztályát találta meg.
A TRP (transient receptor potential) ioncsatornák napjainkban az orvostudomány és a gyógyszerfejlesztés egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó kutatási területe. –1997-ben az Egyesült Államokban azonosították a szenzoros idegsejteken az egyik legizgalmasabb TRP csatornát, a TRPV1-et. Kiderült, hogy a TRPV1 nem más, mint a magyar gyógyszerkutatás történetéből jól ismert, a csípős paprika csípősségéért felelős molekula, a kapszaicin receptora – nyilatkozta korábban Bíró Tamás, Lendület nyertes kutató. A TRPV1 szerepet játszik a fájdalom, a viszketés érzetének és egyes gyulladásos folyamatoknak a kialakulásában, aminek köszönhetően újfajta fájdalomcsillapító gyógyszer kifejlesztésével kecsegtet. A professzor a két újdonsült Nobel-díjassal többször találkozott konferenciákon.
–Egyértelműen jó helyre került a díj, bár ha őszinte leszek, korábbra vártam ezt az elismerést. Eredményeik a felfedező és alkalmazott kutatások terén új utakat nyitottak
