– Németország egy ideje már kongatja a vészharangot az afgán és a belarusz migrációs helyzet okozta másodlagos hullámok miatt. Mi a helyzet Belgiumban, hogyan alakulnak itt a bevándorlási mutatók?
– Csak nőnek, nőnek és nőnek. Azt nem tudom pontosan megmondani, hogy Belarusz felől mennyien érkeznek hozzánk, tapasztalható-e másodlagos mozgás a térségből. Egyelőre nem állnak rendelkezésemre a számok, de az a megérzésem, hogy Németországgal ellentétben Belgiumban a belarusz válság hatása kevésbé jelentős. Afganisztánból viszont sokan érkeznek hozzánk, és irakiak, valamint pakisztániak is nagy számban vannak a menedékkérőink között. Olaszország és Görögország irányából is sokan jönnek. Mára a befogadóállomásaink teljesen megteltek, mind a harmincezer rendelkezésre álló ágyunk foglalt. A legmagasabb menekültügyi mutató havi 5600 körül mozgott 2015-ben, most havi 3300 menedékkérelem körül járunk. Ez a legmagasabb szám a 2015-ös válság óta. Akkor a helyzet intenzitása teljesen más volt, a média is nagyobb figyelmet fordított az eseményeknek.
Láttuk a képeket a magyar–szerb határról, a görög–török helyzet is folyamatosan eszkalálódott, Angela Merkel pedig bemondta a „wir schaffen dast” (megcsináljuk). Most nem ugyanaz a dolgok állása, de világos, hogy válságban vagyunk.
Mindenesetre ha megkérdezi ugyanerről a belga miniszterelnököt, ő ezt tagadni fogja. Amikor menekültügyi államtitkár voltam, kristálytiszta volt a belga kormányzati álláspont az illegális bevándorlásról. Most inkább zavaros a politikánk. Persze a migrációs szigort hirdető politikusok és a jobboldali vezetésű országok manapság hátrányból indulnak. A baloldali vezetésű Belgium? Egy jó ország. A Francken-féle Belgium? Egy rossz ország. Az Orbán-féle Magyarország? Egy rossz ország. Ennyire pofonegyszerű ma a politikai fősodor üzenete.