„Mi, magyarok vagyunk a második számú közellenség”

Ugyan Kárpátalja területén több mint ezeregyszáz éve telepedett le a magyarság, lassan már semmi sem utal az itt élő magyarok jelenlétére: a hazánktól elcsatolt térségben az évek múlásával egyre kevesebb a magyar szó, a magyar felirat, a magyar nemzeti jelkép. Kárpátalján azonban még valami más is szembetűnő, bár ez kevésbé kézzelfogható: hiába akarja Kijev erőteljesen ukránosítani a területet, az itteni magyarok öntudatán és összetartozásán nem tud csorbát ejteni.

Kárpátalja Ungvár Mirkó István Fotó: Mirkó István

A KISZó szerkesztősége után a városban működő TV21 Ungvár nevű regionális televízióhoz is ellátogattunk, hogy ott is felmérjük az ukrán nyelvtörvény hatásait. Kulin Zoltán, a TV21 Ungvár igazgatója arról tájékoztatott minket, hogy jelenleg a műsorok 75 százalékát államnyelven kell sugározniuk, így a műsoridőnek legfeljebb a 25 százaléka marad meg a magyar nyelvű adásokra. Bár már ez sem tűnik túl kiegyenlítettnek, a nyelvtörvény keretén belül az arány 2024-től kilencven-tíz százalékra módosul, természetesen az ukrán nyelvű műsorok javára. 

– Ez egyértelmű visszafejlődés. Az ukrán alkotmányban, amit érdekes módon nem vettek figyelembe a nyelvtörvény elfogadásakor, van egy olyan passzus, hogy új törvényekben vagy jogszabály-kiegészítésekben nem lehet visszavonni a már meglévő jogokat

– fejtette ki. Kulin Zoltán a Magyar Nemzetnek arról is beszámolt, hogy az elmúlt években meghozott törvények – a nyelvtörvény, az oktatási törvény és az őshonos népekről szóló törvény – elsősorban a legnagyobb létszámú ukrajnai nemzeti kisebbség, az oroszok ellen irányulnak, ám Tóth Mihály kárpátaljai származású alkotmányjogász elmondása szerint Ukrajnában a magyarok megítélése 36 százalékot romlott az utóbbi években. 

– Az oroszok után a magyarok a második számú közellenség. Miért? Azért, mert csak mi hallatjuk a hangunkat ezen törvények ellen

– emelte ki Kulin Zoltán. Hozzátette: a többi nemzeti kisebbségnek nincs annyira kiépítve az oktatási hálózata az óvodától a főiskoláig, hogy legyen mit elveszteniük.

Magyar nyelvű szigetek

Lapunk betekintést nyerhetett néhány magyar nyelvű iskola működésébe is Ungváron, Munkácson és Beregszászban. Ezek az oktatási intézmények olyanok, mintha apró magyar nyelvű szigetek lennének, ahol a kárpátaljaiak még szülőföldjükön érezhetik magukat. Bár az ukrán törvénykezés egyelőre még nem tiltja, hogy az iskolák épületein nemzeti jelképünk, a magyar zászló is ott virítson, az inzultusok elkerülése érdekében az intézmények vezetői jobbnak látják, ha csak az ukrán zászlót teszik ki. A tantermekben szintén kötelező, hogy kint legyen az ukrán címer – erre irányuló hatósági ellenőrzések is előfordulhatnak –, ám ezekben a helyiségekben hazánk koronás kiscímere is megbújik még. Ez azonban hamarosan megváltozhat, hiszen Kijev nemsokára újabb jogszabállyal, a nemzeti kisebbségek védelméről szóló törvénnyel áll elő, amely az előrejelzések szerint nem biztosítja majd a nemzeti szimbólumok használatának jogát az Ukrajnában élő kisebbségek számára.

Az iskolák tanári karát azonban ennél jobban foglalkoztatja jelenleg, hogy megmaradhat-e egyáltalán a magyar nyelvű oktatás Kárpátalján. Kovács Péter, az Ungvári Magyar Tannyelvű Elemi Iskola és Drugeth Gimnázium igazgatója lapunknak elmondta, hogy 

a 2017-es oktatási törvény 7. cikkelye 2023-ban lép életbe, amely szerint a diákoknak ötödik osztálytól kezdve a tantárgyak negyven százalékát ukránul kell tanulniuk, majd a tizedik osztálytól ez az arány már nyolcvan százalékra nő. 

Arra a kérdésünkre, milyen hatása lesz ennek a kárpátaljai magyar közösségre nézve, az intézmény vezetője annyit felelt: borzasztó. Ez az egy szó teljes mértékben kifejezte, milyen tragédia vár a magyarságra, ha elveszik tőle azt a jogát, hogy anyanyelvén taníthassa a felnövekvő generációt – hiszen ez óriási csapást mérne a magyar identitás megőrzésére is.

Magyar nyelvű oktatás Kárpátalján  Fotó: Mirkó István

Rég megtanultak együtt élni

Bár az intézményben az oktatás egyelőre még magyar nyelven folyik, észrevettük, hogy a diákok maguk között sokszor átváltottak az ukránra a szünetekben és a tanórákon, attól függően, hogy éppen melyik nyelven tudták jobban kifejezni magukat. Ez nem is olyan meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a többségük kétnyelvűként éli a mindennapjait: Kovács Péter elmondása szerint az intézmény 265 tanulójának hatvan százaléka ukrán–magyar vegyes házasságból származik. 

A kárpátaljai magyarok és az ukránok többsége ugyanis már rég megtanult együtt élni, és a hétköznapokban nem tekint egymásra ellenségként. 

Ahogyan pedig fogy a magyarság, és az ukránok a kelet-ukrajnai konfliktus elől menekülve átköltöznek az ország nyugati részére, például Kárpátaljára, a vegyes házasságok száma is emelkedik.

Az iskolákban azt is megfigyeltük, hogy a boldogulásukat nemcsak az ukrán törvények, hanem az országban uralkodó gazdasági nehézségek is akadályozzák. Az igazgatók, akik szívélyesen körbevezettek minket az intézményekben, arról is beszámoltak, hogy a fejlesztések, az épületek korszerűsítése, esetleg kibővítése nem jöhetett volna létre Magyarország támogatása nélkül. Szavaik pedig igazi, mély háláról tettek tanúságot hazánk felé, amely anyagilag és politikailag is biztosítja a létezésüket. Utunk során nemegyszer hallottuk a kárpátaljaiak körében, hogy a magyar kormány kiállása nélkül elvesznének Kijevvel szemben. Kétségbeesést azonban egyáltalán nem láttunk az itteni embereken, akik minden problémájuk közepette összetartva és töretlenül hisznek a magyarságban.

Ukrán és magyar nyelvű felirat Kárpátalján   Fotó: Mirkó István

Borítókép: Magyar nyelvű oktatás Kárpátalja legnagyobb településén, Ungváron Fotó: Mirkó István