Németországban már túl nagy port sem vert fel, hogy szombaton egy vonaton egy férfi késsel támadt rá az emberekre, három utast súlyosan megsebesítve. A német és nemzetközi sajtó csak rövidebb cikkekben adott hírt az „incidensről”, mintha mindennapos eset történt volna.
Ez a késes támadás szörnyű!
– reagált Horst Seehofer belügyminiszter, de bővebb kommentárt a politikusok nem fűztek a merénylethez. Pedig lenne mit elemezni, arra ugyanis gyorsan fény derült, hogy egy 27 esztendős szír állampolgár volt az elkövető, aki 2014-ben menedékkérőként érkezett Németországba. Persze a hatóságok siettek leszögezni, hogy egyelőre nem terrorcselekményként kezelik az ügyet, sajtóinformációk szerint a késelő valószínűleg nem szélsőséges iszlamista, hanem a bevett nyugati frázis szerint „mentális problémákkal küzd”.
Miközben makacsul tagadják, hogy kapcsolat lenne a migráció és az efféle támadások között, az utóbbi hónapok is igazolják, hogy egyre több az ilyen „zavart” egyén, Európa nyugati felén tényleg mindennapossá váltak a merényletek. Alig néhány napja például ugyancsak késes támadás történt Párizs Saint-Lazare-i metróállomásán. Az esetről ugyancsak nem sokat tudni, sajtóinformációk szerint egy férfit a metró biztonsági szolgálatának emberei kértek maszkhasználatra, mire kést rántott azt ordibálta, hogy „Allahu akbar!”, és hogy Franciaország az Iszlám Államé. Végül az elkövetőt a rendőrök meglőtték, csak így tudták megfékezni.
De őt legalább megfékezték. Múlt hónapban a brit konzervatív parlamenti képviselőt, Sir David Amesst késelte halálra egy szomáliai származású brit férfi az angliai Leigh-on-Sea-ben tartott választókerületi ülésen. A 25 éves Ali Harbi Aliként azonosított tettes minden jel szerint radikalizálódott, a hatóságok az esetet terrortámadásként vizsgálják. Mindössze két nappal korábban a 37 éves, norvég születésű, dán állampolgárságú Espen Andersen Bråthen öt emberrel végzett a norvégiai Kongsbergben; az első hírek szerint íjjal lőtte le őket, később a rendőrség már úgy vélte, más fegyvert is használt. Bråthen ugyan nyíltan beismerte, hogy áttért az iszlámra, a hatóságok mégis vitatják iszlamista indítékát, úgy vélik, „csak” mentális betegségben szenved.
A fentiekhez hasonló késeléses támadás történt májusban Franciaországban: egy radikalizálódott volt francia rab, N’Diaga Dieye, aki a potenciális terrorfenyegetést jelentők figyelőlistáján szerepelt, megkéselt egy rendőrnőt. Dieye-t márciusban engedték ki a börtönből, miután nyolcéves börtönbüntetést kapott erőszakos bűncselekmények miatt, úgy tudni viszont, hogy súlyosan skizofrénként diagnosztizálták, és a börtönből való szabadulása után orvosi kezelés alatt állt.
A sort még hosszan lehetne folytatni, de ebből is látszik, hogy az esetek közt több hasonlóság van:
például, hogy a támadásokat késsel vagy valamilyen szúróeszközzel követték el, és az elkövetők között többen súlyos mentális problémákkal küzdöttek.
Az Europol adatai kiemelik, hogy ha nagyszabású merényletre ugyan nem is került sor, de tavaly Európában így is közel 60 terrortámadást követtek el vagy hiúsítottak meg, amelyekben 22 ember vesztette életét. A fentiek fényében másrészt az is kérdés, mit sorolnak egyáltalán a terrortámadások közé, hiszen az elmúlt években a terrorizmus kétségtelenül átalakult. Mint arra a Jamestown Foundation amerikai agytröszt is felhívta a figyelmet elemzésében, a támadások mögött egyre inkább magányos szereplők álltak, akik elsősorban egyszerű eszközökkel, legtöbbször késsel támadtak. Noha ezek a merényletek viszonylag kisszámú áldozatot követelnek, összességében ugyanúgy hozzájárulnak a bizonytalanság érzéséhez. A tanulmány arra is figyelmeztetett, hogy a „magányos farkasokat” egyre nehezebb nyomon követni, mivel a profilok összemosódnak a pszichiátriai esetekkel, valamint az egyszerű bűnözők a terroristákkal.
Borítókép: Helyszínelő rendőrök Leigh-on-Sea-ben (Fotó: MTI/AP/Alberto Pezzali)
