A fentiekhez hasonló késeléses támadás történt májusban Franciaországban: egy radikalizálódott volt francia rab, N’Diaga Dieye, aki a potenciális terrorfenyegetést jelentők figyelőlistáján szerepelt, megkéselt egy rendőrnőt. Dieye-t márciusban engedték ki a börtönből, miután nyolcéves börtönbüntetést kapott erőszakos bűncselekmények miatt, úgy tudni viszont, hogy súlyosan skizofrénként diagnosztizálták, és a börtönből való szabadulása után orvosi kezelés alatt állt.
A sort még hosszan lehetne folytatni, de ebből is látszik, hogy az esetek közt több hasonlóság van:
például, hogy a támadásokat késsel vagy valamilyen szúróeszközzel követték el, és az elkövetők között többen súlyos mentális problémákkal küzdöttek.
Az Europol adatai kiemelik, hogy ha nagyszabású merényletre ugyan nem is került sor, de tavaly Európában így is közel 60 terrortámadást követtek el vagy hiúsítottak meg, amelyekben 22 ember vesztette életét. A fentiek fényében másrészt az is kérdés, mit sorolnak egyáltalán a terrortámadások közé, hiszen az elmúlt években a terrorizmus kétségtelenül átalakult. Mint arra a Jamestown Foundation amerikai agytröszt is felhívta a figyelmet elemzésében, a támadások mögött egyre inkább magányos szereplők álltak, akik elsősorban egyszerű eszközökkel, legtöbbször késsel támadtak. Noha ezek a merényletek viszonylag kisszámú áldozatot követelnek, összességében ugyanúgy hozzájárulnak a bizonytalanság érzéséhez. A tanulmány arra is figyelmeztetett, hogy a „magányos farkasokat” egyre nehezebb nyomon követni, mivel a profilok összemosódnak a pszichiátriai esetekkel, valamint az egyszerű bűnözők a terroristákkal.
Borítókép: Helyszínelő rendőrök Leigh-on-Sea-ben (Fotó: MTI/AP/Alberto Pezzali)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!