Háború három fronton

Egy éve zajlik a testvérháború Etiópiában. Kezdetben a kormány úgy gondolta, hogy rövid úton megleckézteti a lázadó tigrinyákat. Három hete viszont a tigréi felkelők az ország fővárosát fenyegették. A miniszterelnök, Abij Ahmed maga ment ki a frontra, hogy a csapatok élére álljon. A harcok korántsem úgy alakulnak, mint azt korábban elképzelték.

Asszonyok és gyerekek egy középiskolai tanteremben az Etiópia északi Tigré tartományában kialakult konfliktus miatt lakóhelyük elhagyására kényszerült emberek számára létesített belföldi menekülttáborban Tigré tartomány székhelyén, Mekelében. Fotó: MTI/AP/Ben Curtis

Múlt év novemberében az etióp kormányfő, Abij Ahmed végleg kijött a béketűrésből. Az északi Tigré tartomány túl messzire ment: nem elég, hogy minden rendelkezésével keresztbe tett az Addisz-Abebában hatalmon lévőknek, hanem a világjárvány ellenére megrendezték a parlamenti választást, amelyen a központi kormányzattal szemben álló Tigréi Népi Felszabadítási Front aratott diadalt. Közben támadások érték a központi hatalom laktanyáit, lőszerraktárait, egyértelműen fegyverszerzési célból. Évtizedeken át, amíg az ő soraikból kerültek ki Etiópia irányítói, volt lehetőségük arra, hogy titkos raktárakban halmozzák fel a készleteket. A tigréi nép harcos fajta, majd húsz évig vívtak háborút Eritreában.

Az új etióp vezető 2018-ban fél év alatt megállapodott az eritreaiakkal a békéről. 

Ezért Abij Ahmedet a rákövetkező évben Nobel-békedíjjal jutalmazták. A tigréi politikusok visszahúzódtak a tartományukba, de a volt kommunisták korántsem voltak elégedettek a kialakult helyzettel, különböző provokációkon törték a fejüket. Végül a Nobel-díjas kormányfő megelégelte ezt, és kiadta a parancsot, hogy a hadsereg szállja meg az északi tartományt. Tavaly novemberben a kormánykatonák három hét alatt elfoglalták Mekelét, a térség fővárosát. Ki hitte volna ekkor, hogy a lázadók olyan erőre kapnak, hogy egy év múlva ők közelednek az ország fővárosához?

Pedig ez történt. Tavaly a Tigréi Népi Felszabadítási Front harcosai kisebb csoportokban bevették magukat az erdőkbe, vagy vidéken szétszéledtek, ám gerillatámadásaikkal nem hagytak nyugtot a kormánykatonáknak. A nyáron kezdték összevonni csapataikat, Tigréi Védelmi Erők néven egyesültek, mégpedig olyan sikeresen, hogy győzelmeket arattak, előbb saját tartományukat szabadították fel, majd a környező térségekben, Amharában és Afarban foglaltak el városokat. Három hete a lázadók kétszáz kilométerre megközelítették Addisz-Abebát. A városban kitört a pánik: a külföldiek menekültek, köztük az amerikai, brit, német, francia diplomaták és állampolgárok gondolták úgy, hogy gyorsan el kell hagyni a fővárost. A helyi milíciák és a rendőrség barikádok építésébe kezdett. Komoly volt a helyzet.

Olyannyira, hogy november végén a miniszterelnök megjelent terepmintás egyenruhájában a tévében, és bejelentette, hogy megy a frontra, ahol az ellencsapást irányítja. 

Persze akár meg is mosolyoghatnánk a 45 éves vezető eltökélt kiállását, de ő valóban katona volt, politikai karrierje miatt cserélte le uniformisát polgári ruhára. Alezredesi rangig vitte, ő felügyelte a hadsereg kiberrészlegét, majd később a titkosszolgálatot is vezette. Az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában fejlesztette tovább katonai tudását. Foglalkozott a hadsereg megreformálásával is. A legnagyobb nemzetségből, az oromóból származott muzulmán apja, míg az anyja ortodox keresztény, amhara nemzetiségű. Ráadásul folyékonyan beszéli a tigrinyák nyelvét is. A soknemzetiségű és számtalan vallású Etiópiában, ahol a lakosság létszáma a földrészen a második legnagyobb, 115 millió fő, valóságos kincs az ilyen ember. Azok, akik kiválasztották arra, hogy számolja fel az egypártrendszert, bocsássa szabadon a politikai foglyokat, tegye lehetővé a külföldi tőkebefektetéseket, telibe találtak, olyan lendülettel vetette bele magát a kormányfői munkába. Aztán meg is lett a nemzetközi elismertsége a Nobel-díjjal.

Abij Ahmed valóban politikusi villámkarriert futott be, de ez magában hordozza a látványos bukást is. Egy év múlva már arról cikkeztek a nyugati lapok, hogy az etióp miniszterelnök egyre több olyan döntést hoz, amelyet nem vitat meg senkivel, megnyirbálta a szabad sajtót, és a pandémia miatt elnapolta a törvényhozási választásokat, amelyek először lettek volna szabadok. 

A tiltakozó akciókat rendőri erővel leverette.

És végül ott a polgárháború, amelybe belerángatták. Így lett villámsebességgel a nemzetközi politikai élet üdvöskéjéből pária, akit kerülni kell. Valószínűleg Abij Ahmedet ma már nem is érdekli, hogy egyszer visszanyerje a Nyugat rokonszenvét. Sokkal fontosabb számára, hogy hazájában megszilárdítsa helyzetét. De eddig a sors nem fogadta kegyeibe: a tigréi akcióban a miniszterelnök hadereje a kezdeti sikerek után sorban szenvedte el a fiaskókat.

Azzal, hogy személyesen kiment a frontra, mintha változnának a dolgok, vagy egyszerűen visszapártol hozzá a szerencse. Az elmúlt hetekben a tigréi lázadók észak felé vették az irányt, visszahúzódnak Tigré irányába, jelenleg nem kezdenek Addisz-Abeba ostromába. Minden bizonnyal nem az új hadvezértől ijedtek meg. A szakértők szerint túl hosszúra nyúlt a tigréi haderő utánpótlási vonala, ezt felismerték a sokat látott parancsnokok. Inkább választották azt, hogy feladják az eddigi előrenyomulás által elfoglalt jelentős területeket, jobb, ha tartományukra összpontosítanak, így fő erőik elkerülhetik a bekerítést.

Mert nemcsak a kormányerők állnak szemben a hétmillió lakosú tartománnyal. A kormányfő elképzelései szerint három fronton támadnák meg a Tigréi Védelmi Erőket. Keleten Afar térségében egyre aktívabbak a helyi milíciák, amelyek a kormányerők tüzérségi és dróntámogatásában bíznak. Visszaverték a tigréiek támadását, amellyel el akarták vágni a Dzsibutiba vezető utat. Ez létfontosságú Etiópia gazdasága számára. Nyugaton a nyár óta az amhara milíciák is sikerrel veszik fel a harcot a betolakodó tigréiekkel. Délről pedig a kormányerőknek kell vinniük a kezdeményezést. Tigré tartomány északról határos Eritreával, a tigrinyák velük is harcban állnak. Próbálkoztak azzal is, hogy kiprovokálják a háborút Etiópia és Eritrea között, de az északi szomszéd nem ugrott az elé vetett koncra, erősebb az Abij Ahmeddal kötött béke, sőt alkalomadtán számíthat az eritreai hadsereg támogatására. Ha a kormányfő terve sikerül, több oldalról érheti támadás a lázadó tartományt. A kormányerők abban bíznak, hogy a légierőnél sokkal pontosabb drónok jelenthetik majd a fölényüket. Az Egyesült Arab Emírségek már leszállította Etiópiának a várt kínai drónokat. Irán és Törökország is ígért ilyen katonai eszközöket Abij Ahmednek. Ha ezek bevetésre készen állnak, akkor kezdődik el az akció. A közelmúltban volt már olyan villámháború, amelyet drónok döntöttek el: tavaly ősszel Karabahban az azeriek számolták fel a levegőből az örmény erők jelentős részét.

– Amíg szét nem zúztuk az ellenséget, addig nem lesz pihenő 

– jelentette ki harcias beszédében a frontra indulva a kormányfő. A polgárháborúban eddig ezrek vesztették életüket, de vannak olyan források, amelyek tízezer halottról írnak. Kétmillió ember kényszerült elhagyni lakhelyét, egyre többen éheznek közülük. A nemzetközi közösség attól tart, hogy a harcok fellángolásával akár népirtások is bekövetkezhetnek, mint 1994-ben Ruandában. A megfigyelők szerint erre utal az ellenség dehumanizálása, amelyet a saját médiájukban már csak patkányoknak, csótányoknak, alantas csúszómászóknak, rákos betegségnek, mérgező fűnek hívnak. Ez szokta megelőzni a tömeggyilkosságokat.

Borítókép: Asszonyok és gyerekek egy középiskolai tanteremben a Tigré tartományban kialakult konfliktus miatt lakhelyük elhagyására kényszerült emberek számára létesített belföldi menekülttáborban Tigré tartomány székhelyén, Mekelében 2021. május 5-én (Fotó: MTI/AP/Ben Curtis)