„Minden társadalom konzervatív”

— Nem a társadalommal van gond, hanem a brüsszeli és a strasbourgi intézményekkel, amelyek szerkezetileg ultraprogresszívek. Nem képviselik az európai népességet, hanem igazgatják, munkatársai pedig burokban, egymás között élnek – mondta lapunknak Grégor Puppinck, a strasbourgi Európai Jogi és Igazságügyi Központ igazgatója. A konzervatív francia jogászt Embertelen jogok című könyve budapesti bemutatója után kérdeztük; a kötetet az MCC Press és az Alapjogokért Központ adta ki.

Gréger Puoonick Iró 20211130 Budapest Fotó Bach Máté Magyar Nemzet Fotó: BACHPEKARYMATE

– Egy liberális fordulatról beszél? Egy posztmodern fordulatról? 

– Az emberi jogok maguk is eredendően liberálisak, az egyén szabadságát tartják szem előtt a társadalommal szemben, a materialista individualizmus jegyében. Ám egyfajta ideológiai robbanás következtében az emberi jogokat illetően már nincs egyetértés, hanem ideológiai harcok terepévé vált a progresszívek és a konzervatívok között. Régebben még értékkonszenzus övezte őket a társadalmon belül. Ma már abban sincs egyetértés, ki vagy mi az ember. Harcolnak az eutanázia, a művi terhességmegszakítás, az azonos neműek házasságának joga érdekében.  

– Milyen kárt szenved a társadalom, ha – mint könyvében írja – kiforgatják eredeti jelentésükből az emberi jogokat? 

– E harcok az egész világra kiterjednek, aminek következtében megroppant a globális egység is: 

mást és mást jelentenek az emberi jogok a nyugati világban, mint Afrikában, Ázsiában, Latin-Amerikában vagy az arab országokban. Az eutanáziához vagy az abortuszhoz való teljes jog önmaga is rombolja véleményem szerint a társadalmat.

 Az individualizmus a mai Franciaországban például a családot is veszélyezteti.

– Az Európai Jogi és Igazságügyi Központ, amelynek az igazgatója, tanulmányban mutatta ki, miként hatja át a liberális szemlélet a strasbourgi emberjogi bíráskodást, és hogyan kötődnek sok esetben a bírák személyükben is a liberális jogvédő szervezetekhez. Hogyan következhetett ez be? 

– Először a könyvvel kezdtem el foglalkozni, amely elméletben, nem pedig az igazságszolgáltatás szintjén vizsgálja ezt a kérdést. De ha mélyre ás az ember és a bíróságot veszi szemügyre, megnézve, hogy honnan és vajon ideológiai előfeltevésekkel érkeznek-e Strasbourgba ezek a bírók, akkor érdekes dolgokra bukkan. Rögtön érdemes azzal kezdeni, hogy nem feltétlenül szükséges a bírói gyakorlat ahhoz, hogy valaki felölthesse a talárt az Emberi Jogok Európai Bíróságán, amennyiben a jelölt élvezi a kormánya támogatását. Így aztán a strasbourgi bírók többségének nincs is előzetes ítélkezési gyakorlata, hanem például ügyvédek vagy harcos emberjogi aktivisták voltak azelőtt. Arra a megállapításra jutottam, hogy az elmúlt évek során száz bíróból huszonkettő együttműködött, sőt alkalmazottja is volt a liberális jogvédő szervezeteknek. Ez érdekütközés kockázatát veti fel, ezért különös figyelmet fordítottam arra a tizennyolc bíróra, akiknek esetében ez fenn is áll. A többségük, tizenketten közülük kifejezetten a Soros György alapította Nyílt Társadalom Alapítványokkal (OSF) működtek együtt. 

– Mit árul ez el a Nyílt Társadalom Alapítványokról?

– A befolyásszerzésükről árulkodik, egy olyan stratégiáról és befektetésről, amelyet harminc éve folytatnak. Csak Albániában, Európa legkorruptabb, hárommilliós országában 120 millió dollárt fektettek be. Nem meglepő, hogy amikor eljött az ideje a strasbourgi albán bíró megválasztásának, a három jelöltből kettőnek is OSF-es háttere volt.

– Azt mondják, a demokrácia és a jogállamiság kéz a kézben járnak. De a konzervatív vezetésű országok, mint Magyarország vagy Lengyelország, nemcsak Strasbourgban, hanem Luxemburgban, az EU bírósága előtt is hasonló ideológiai harcot vívnak. Olyan harc-e ez, amellyel mindig is együtt kell majd élnünk?

– Amikor a jogállamiságról beszélünk, az ma már valójában nem a jog uralmát, hanem a bírók uralmát fejezi ki. Minden társadalom alapvetően konzervatív, legyen szó Franciaországról, Olaszországról vagy Angliáról. Mindenki a saját hagyományait, munkáját, értékeit akarja továbbörökíteni. 

Nagyon ritka, hogy valaki azért sterilizáltatja magát, mert aggasztja a világ túlnépesedése. Egy másik kérdés, hogy az európai intézményekben dolgozók 95 százaléka radikálisan progresszív. Nem a társadalommal van a gond, hanem a brüsszeli és a strasbourgi intézményekkel, amelyek szerkezetileg ultraprogresszívek. Nem is annyira a liberálisok, mint a szélsőbaloldal tartja őket a markában. Nem képviselik az európai népességet, hanem igazgatják. Munkatársai elszakadtak a társadalomtól és a szülőhazájuktól is, expatként, kiemelt jövedelmet húzó külföldiként burokban, egymás között élnek.

Borítókép: Grégor Puppinck (Fotó: Bach Máté)