„Minden társadalom konzervatív”

— Nem a társadalommal van gond, hanem a brüsszeli és a strasbourgi intézményekkel, amelyek szerkezetileg ultraprogresszívek. Nem képviselik az európai népességet, hanem igazgatják, munkatársai pedig burokban, egymás között élnek – mondta lapunknak Grégor Puppinck, a strasbourgi Európai Jogi és Igazságügyi Központ igazgatója. A konzervatív francia jogászt Embertelen jogok című könyve budapesti bemutatója után kérdeztük; a kötetet az MCC Press és az Alapjogokért Központ adta ki.

Gréger Puoonick Iró 20211130 Budapest Fotó Bach Máté Magyar Nemzet Fotó: BACHPEKARYMATE

– Magyarul egy szójátékkal, Embertelen jogok címmel jelent meg a könyve, de az eredeti címben a természetellenesnek megfeleltethető dénaturé szerepel jelzőként. Mit fejez ez ki? 

– Ez a szó az eredetiben az ember, nem pedig a jogok jelzője. A természetellenessé lett ember a nyugati ember, aki már nem az emberi természet megjelenítőjeként áll előttünk. Holott a második világháború után az emberi jogok még természetes jogok voltak – olyan egyetemes jogok, amelyek megfeleltek az emberi természetnek. Annak, hogy az ember jó egészségben akar felcseperedni, tanulni, társas lényként élni, házasodni, családot alapítani akar. Nyugaton azonban egy antropológiai fordulat, egy nagyon erősen megjelenő individualizmus eredményeképpen megfeledkeztek az emberi természet mibenlétéről. Ez az emberi jogokat is átalakította.

– Egy liberális fordulatról beszél? Egy posztmodern fordulatról? 

– Az emberi jogok maguk is eredendően liberálisak, az egyén szabadságát tartják szem előtt a társadalommal szemben, a materialista individualizmus jegyében. Ám egyfajta ideológiai robbanás következtében az emberi jogokat illetően már nincs egyetértés, hanem ideológiai harcok terepévé vált a progresszívek és a konzervatívok között. Régebben még értékkonszenzus övezte őket a társadalmon belül. Ma már abban sincs egyetértés, ki vagy mi az ember. Harcolnak az eutanázia, a művi terhességmegszakítás, az azonos neműek házasságának joga érdekében.  

– Milyen kárt szenved a társadalom, ha – mint könyvében írja – kiforgatják eredeti jelentésükből az emberi jogokat? 

– E harcok az egész világra kiterjednek, aminek következtében megroppant a globális egység is: 

mást és mást jelentenek az emberi jogok a nyugati világban, mint Afrikában, Ázsiában, Latin-Amerikában vagy az arab országokban. Az eutanáziához vagy az abortuszhoz való teljes jog önmaga is rombolja véleményem szerint a társadalmat.

 Az individualizmus a mai Franciaországban például a családot is veszélyezteti.

– Az Európai Jogi és Igazságügyi Központ, amelynek az igazgatója, tanulmányban mutatta ki, miként hatja át a liberális szemlélet a strasbourgi emberjogi bíráskodást, és hogyan kötődnek sok esetben a bírák személyükben is a liberális jogvédő szervezetekhez. Hogyan következhetett ez be? 

– Először a könyvvel kezdtem el foglalkozni, amely elméletben, nem pedig az igazságszolgáltatás szintjén vizsgálja ezt a kérdést. De ha mélyre ás az ember és a bíróságot veszi szemügyre, megnézve, hogy honnan és vajon ideológiai előfeltevésekkel érkeznek-e Strasbourgba ezek a bírók, akkor érdekes dolgokra bukkan. Rögtön érdemes azzal kezdeni, hogy nem feltétlenül szükséges a bírói gyakorlat ahhoz, hogy valaki felölthesse a talárt az Emberi Jogok Európai Bíróságán, amennyiben a jelölt élvezi a kormánya támogatását. Így aztán a strasbourgi bírók többségének nincs is előzetes ítélkezési gyakorlata, hanem például ügyvédek vagy harcos emberjogi aktivisták voltak azelőtt. Arra a megállapításra jutottam, hogy az elmúlt évek során száz bíróból huszonkettő együttműködött, sőt alkalmazottja is volt a liberális jogvédő szervezeteknek. Ez érdekütközés kockázatát veti fel, ezért különös figyelmet fordítottam arra a tizennyolc bíróra, akiknek esetében ez fenn is áll. A többségük, tizenketten közülük kifejezetten a Soros György alapította Nyílt Társadalom Alapítványokkal (OSF) működtek együtt. 

– Mit árul ez el a Nyílt Társadalom Alapítványokról?

– A befolyásszerzésükről árulkodik, egy olyan stratégiáról és befektetésről, amelyet harminc éve folytatnak. Csak Albániában, Európa legkorruptabb, hárommilliós országában 120 millió dollárt fektettek be. Nem meglepő, hogy amikor eljött az ideje a strasbourgi albán bíró megválasztásának, a három jelöltből kettőnek is OSF-es háttere volt.

– Azt mondják, a demokrácia és a jogállamiság kéz a kézben járnak. De a konzervatív vezetésű országok, mint Magyarország vagy Lengyelország, nemcsak Strasbourgban, hanem Luxemburgban, az EU bírósága előtt is hasonló ideológiai harcot vívnak. Olyan harc-e ez, amellyel mindig is együtt kell majd élnünk?

– Amikor a jogállamiságról beszélünk, az ma már valójában nem a jog uralmát, hanem a bírók uralmát fejezi ki. Minden társadalom alapvetően konzervatív, legyen szó Franciaországról, Olaszországról vagy Angliáról. Mindenki a saját hagyományait, munkáját, értékeit akarja továbbörökíteni. 

Nagyon ritka, hogy valaki azért sterilizáltatja magát, mert aggasztja a világ túlnépesedése. Egy másik kérdés, hogy az európai intézményekben dolgozók 95 százaléka radikálisan progresszív. Nem a társadalommal van a gond, hanem a brüsszeli és a strasbourgi intézményekkel, amelyek szerkezetileg ultraprogresszívek. Nem is annyira a liberálisok, mint a szélsőbaloldal tartja őket a markában. Nem képviselik az európai népességet, hanem igazgatják. Munkatársai elszakadtak a társadalomtól és a szülőhazájuktól is, expatként, kiemelt jövedelmet húzó külföldiként burokban, egymás között élnek.

Borítókép: Grégor Puppinck (Fotó: Bach Máté)