Scholz vezetésével megalakult Németország új kormánya

Az új kancellár utána kormány tagjai is átvették megbízólevelüket Frank-Walter Steinmeier elnöktől.

Berlin, 2021. december 8. Olaf Scholz új német kancellár (j) virágcsokrot ad át elődjének, Angela Merkelnek a kancellári hivatal átadási ünnepségén Berlinben 2021. december 8-án. Olaf Scholz a második világháború utáni Németország kilencedik - és negyedik szociáldemokrata - kancellárja. Elődje, a 2005-ben hivatalba lépett Angela Merkel négy ciklus után távozik a tisztségből. MTI/AP/Markus Schreiber Fotó: Markus Schreiber

Megalakult szerdán Berlinben Németország új kormánya, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD), a Zöldek és a liberális Szabad Demokrata Párt (FDP) Olaf Scholz vezette koalíciója. Olaf Scholzot szerdán kora délelőtt választotta meg kancellárnak a szövetségi parlament (Bundestag). A politikus ezután átvette megbízólevelét Frank-Walter Steinmeier szövetségi elnöktől, majd letette hivatali esküjét a parlamentben. Esküjének szövegéből kihagyta azt a  szabadon választható részt, hogy „Isten engem úgy segéljen”.

Scholz után a kormány tagjai is átvették megbízólevelüket az államfőtől – akinek hivatalába Cem Özdemir mezőgazdasági miniszter kerékpáron érkezett –, majd miniszteri esküt tettek a parlamentben.

Olaf Scholz kormányában 16 miniszter dolgozik, nyolc nő és nyolc férfi. Az SPD-nek 7, a Zöldeknek 5, az FDP-nek 4 minisztere van. Az új német kancellár 63 éves, házas – felesége Britta Ernst, a brandenburgi tartományi kormány SPD-s oktatási minisztere –, jogász végzettségű, a kilencvenes évek végéig munkajogi ügyvéd volt Hamburgban. Hivatásos politikusként 1998 óta dolgozik, akkor választották meg először szövetségi parlamenti képviselőnek. Pályája az 1998–2005 közötti időszakban, a Gerhard Schröder vezette SPD–Zöldek-koalíció idején összefonódott a kancelláréval. Schröder támogatása révén került be 2001-ben az SPD elnökségébe, amelyben 2019-ig viselt különböző tisztségeket. Viszonya az SPD funkcionáriusaival soha nem felhőtlen, gyakran egyenesen viharos volt, éppen úgy, mint Gerhard Schröder és az SPD kapcsolata, mert mindig – Schröder 2005-ös távozása óta is – a pragmatikus, a szociális piacgazdaság modelljének megújítására törekvő, szociálliberálisként is jellemzett, Schröder-féle irányvonalat képviselte.

Olaf Scholz és a karakteres baloldali politikát a párt tagságánál és szavazóinál jóval inkább szorgalmazó SPD-s tisztségviselők viszonyát jelzi, hogy 2004-ben, megválasztása után alig két évvel, távozni kényszerült a pártfőtitkári tisztségből, a 2019-es elnökválasztáson pedig társelnökjelölt társával, Klara Geywitzcel – kormánya építésügyi miniszterével – alulmaradt az SPD-t azóta vezető Saskia Esken és Norbert Walter–Borjans duójával szemben. Ugyanakkor Gerhard Schröder bukása után megőrizte helyét a politika első vonalában, 2011-ig parlamenti képviselő volt, és 2007-től 2009-ig munkaügyi miniszter Angela Merkel első, nagykoalíciós – a CDU/CSU jobbközép pártszövetség és az SPD által alkotott – kormányában. Képviselői mandátumát 2011-ben adta vissza, miután megválasztották Hamburg úgynevezett első polgármesterének, vagyis a tartományi rangú város kormánya vezetőjének. 

Az északnémet nagyvárost 2018-ig vezette, majd kancellárrá választásáig pénzügyminiszter és alkancellár volt Angela Merkel utolsó kormányában.

Pártja 2020 nyarán jelölte őt kancellárnak, miután korábbi ellenfelei belátták, hogy népszerű pénzügyminiszterként neki lehet a legnagyobb esélye győzelemre vezetni a szociáldemokratákat a 2021 szeptemberi Bundestag-választáson. A 2005 óta minden választáson egyre gyengébben teljesítő SPD egészen a kampány utolsó szakaszáig, a július-augusztusi időszakig a második-harmadik helyen állt a felmérésekben, győzelmét pedig a legtöbb elemző elsősorban annak tulajdonítja, hogy Olaf Scholz a CDU/CSU jelöltjével, Armin Laschettel ellentétben nem követett el komoly hibákat a kampányban. A három párt közös munkáját megalapozó koalíciós szerződésben nem szerepelnek például olyan klasszikus szociáldemokrata törekvések, mint a legjobb módú rétegek adóterheinek emelése. A megállapodás fő szervezőelve a három partnert a legszorosabban összekötő közös érték, a haladás. Ez a gyakorlatban mindenekelőtt az ország modernizálását – például a digitális infrastruktúra fejlesztését – szolgáló állami beruházások növelését jelenti.

Ugyanakkor a koalíciós pártok elkötelezettek az úgynevezett alkotmányos adósságfék szabálya mellett, amely előírja, hogy a konjunkturális hatásoktól megtisztított költségvetési hiány nem haladhatja meg a hazai össztermék (GDP) 0,35 százalékát.

A szerződés alapján Németország az eredetileg ütemezett 2038 helyett 2030-ra felhagy a kőszénalapú áramtermeléssel, és – ugyancsak 2030-ra – a jelenlegi 45 százalékról 80 százalékra emelik a megújulóforrásokból termelt áram arányát. A kormány első intézkedései között 9,60 euróról 12 euróra emelik az óránkénti bruttó minimálbért. A kiemelt témák közé tartozik a nagyvárosi régiókban jellemző lakásínség enyhítése, a tervek szerint a szabályozási eszközökkel és támogatásokkal az utóbbi éveket jellemző 250-290 ezerről 400 ezerre emelik az évente épített lakások számát. A többi között arról is megállapodtak, hogy bevezetik a cannabis legális és ellenőrzött értékesítését.

Az utóbbi évek egyik leginkább vitatott ügyével, a menekültügyi rendszer alakításával kapcsolatban a szerződés folyamatosságot jelez. A középpontban továbbra is az illegális migráció visszaszorítása és a folyamatok rendezett, ellenőrzött keretbe szervezése áll. Így a többi között rögzítették, hogy el kell indítani egy „hazatelepítési offenzívát”, amelynek célja a bűnöző és más veszélyes elutasított menedékkérők kitoloncolása.

Borítókép: Olaf Scholz új német kancellár (j) virágcsokrot ad át elődjének, Angela Merkelnek a kancellári hivatal átadási ünnepségén Berlinben 2021. december 8-án. (Fotó: MTI/AP/Markus Schreiber)