Japán foggal-körömmel harcol a Kuril-szigetekért

Moszkva nem adja a szigetláncot, katonailag is terjeszkedik területén.

Mártonffy Attila
2022. 01. 19. 21:01
null
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Tokió nem adja fel a csendes-óceáni déli Kuril-szigetek iránti igényét, amely jog szerint Japánt illeti meg – szögezte le a japán külügyminiszter. Hajasi Josimasza hozzátette: hazája mielőbb szeretne dűlőre jutni a vita megoldásában. 

A szigetország diplomáciájának vezetője azután fogalmazta meg sokadszor Tokió követelését egy sajtótájékoztatón, hogy orosz kollégája, Szergej Lavrov rosszallóan feltette a kérdést, Japán miért nem ismeri el már végre a második világháború konzekvenciáit, amikor a győztes Szovjetunió fennhatósága alá vonta a Kuril-szigetek déli szigetcsoportját is.

Hajasi szerint a szóban forgó, Japán által Északi Szigeteknek nevezett négy szigetre igenis kiterjed hazája szuverenitása, s Tokiónak eltökélt szándéka, hogy folytassa a tárgyalásokat, aminek végső célja a békeszerződés aláírása a két ország között a területi viták megoldása után. Etorofu (oroszul Eturup), Kunasiri (Kunasir), Sikotan és Habomai Japánhoz tartozott a második világháború előtt, utána viszont Moszkva tulajdonába került – emlékeztet az RT.com orosz hírportál.

Japán kapitulációja után a két ország nem írt alá békeszerződést, s ennek fő oka volt, hogy mindkét fél ragaszkodott a szigetek feletti fennhatósághoz. 

A huzavona azóta is tart, s Moszkva köti az ebet a karóhoz, hogy terület fölötti szuverenitása semmilyen körülmények között nem lehet vita tárgya. Ugyanígy, az eddigi összes új japán kormányfő, beiktatása után azonnal sietett leszögezni, hogy a vita megoldása nélkül nincs békeszerződés – így tett tavaly Kisida Fumio is. Oroszország viszont az utóbbi években igyekszik katonailag is megerősíteni a szigeteket, tavaly év végén például Basztion (Bástya) partvédelmi rakétarendszert telepített Matua (japánul Macuva) szigetére, amely egykor jelentős japán támaszpont volt. 

Mára azonban már orosz katonákkal van megrakva, akik napi huszonnégy órában figyelik a Kuril-szigetek és az orosz szárazföld közötti Ohotszki-tengert.

A Kuril-szigetek egyébként 56 vulkanikus szigetből és sok kisebb sziklából álló, kettős ív alakban elterülő szigetcsoport az Ohotszki-tenger és a Csendes-óceán között. 1300 kilométer hosszan húzódik a japán Hokkaidó szigettől az orosz Kamcsatka félszigetig. A rétegvulkánokból álló szigetív geológiailag a csendes-óceáni tűzgyűrű része – írja a Wikipédia. A szigetlánc először az Edo vagy Tokugava korban (1603–1868) került japán irányítás alá, az oroszok a XVIII. század elején kezdtek benyomulni, s hamarosan települést hoztak létre Etorofun. Az 1855-ben aláírt, úgynevezett Simodai Egyezmény a határt Etorofu és Urup (japánul Uruppu) szigetek között állapította meg. Ettől délre fekvő területek Japánhoz, az északra fekvők Oroszországhoz kerültek. A szovjet–japán megnemtámadási szerződést 1941. április 13-án írták alá Moszkvában, viszont ezt a Szovjetunió 1945-ben megszegte. A szovjetek augusztus 18-án megkezdték a Kuril-szigetek megszállását, s ezzel szeptember 3-ra végeztek is. A japán lakosokat két évvel később hazatelepítették. A szigetcsoport természeti erőforrásokban gazdag, hozzávetőlegesen kétezer tonna arany, tízezer tonna ezüst, valamint földgáz és kőolaj is található. Mindemellett itt található a világ legnagyobb – bár gazdaságosan ki nem termelhető – rénium, a földkéreg egyik legritkább elemének a lelőhelye.

Borítókép: A vitatott Kuril-szigetek (Fotó: Getty Images)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.